Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya R eggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.12 . 40 A törökbecsei Assisi Szent Kláratemplomban megtartott püspöki szentmise után a templomkertben dr. Draskovits Dénes,a szobrot ajándékozóMezőtúr és Milivoje Vrebalov, Törökbecse polgármestere leleplezték gróf LeiningenWesterburg Károly vértanúhalált halt honvéd tábornok mellszobrát, Győrfi Sándor Munkácsidíjas szobrászművész alkotását. Ünnepi beszédet mondott Pásztor István, a VMSZ elnöke. A szoborról tartott műértékelő beszédében Prókai Gábor művészettörténész kiemelte Leininge nWeaterburg Károly császári tiszt hősies viselkedését, aki német létére a magyar forradalom és szabadságharc mellé állt, és tábornokként életét adta az igaz ügyért. A vajdasági magyar művelődési, politikai és egyházi élet rangos képviselői mellett a kett ős szoboravató ünnepségen és koszorúzáson részt vett még Varga Imre, Magyarország belgrádi nagykövete, Nagy Ferenc szabadkai magyar főkonzul, valamint dr. Nagy Imre, a Szülőföld Alap igazgatója is. vissza Kiirtani, elűzni, k itelepíteni – Hová tűnt több százezer vajdasági német? – Weiss Rudolf szerint immár nyíltan lehet beszélni a szóban forgó nemzetet ért borzalmakról Magyar Szó Tápai Renáta 2009. október 12., hétfő – Sok német telepedett erre a területre VI. Károly cs ászár, Mária Terézia és II. József idejében. A 19. században igen jól éltek. Mindig olyan országban éltek (Habsburg Birodalom, majd a kiegyezés után az Osztrák – Magyar Monarchia), ahol a német is hivatalos nyelv volt. Trianon után a németség, akik magukat D una melléki sváboknak hívták, három országba került: az akkori Jugoszláviába, Magyarországra és Romániába. A két világháború között a vajdasági németek kulturálisan fejlődtek, újságot adtak ki, gyárak tulajdonosai lettek. Ám jött a második világháború, am ely után az itteni németeknek hihetetlen borzalmakat kellett átélniük a helyi lakosság és a partizánok bosszúhadjárata következtében – mesélte Weiss Rudolf történelemtanár és a szabadkai székhelyű Német Népi Szövetség elnöke, aki a szövetség székházában a minap tartott előadást mindezekről a szörnyűségekről. Mint mondja, immár nyíltan lehet minderről beszélni, hiszen nem palástolható el a múlt, így lehet a jövőbe nézni. Weiss Rudolf lapunknak nyilatkozva is elmondta mindazt, amiről az előadásában szó esett . – A szovjet hadsereg tovább vonult letörni a náci Németországot. Utánuk megjelentek az úgynevezett népbizottságok, amelyek tagjai azonnal végezni kezdtek a német lakossággal, fosztogattak, erőszakoltak. A mai Szerbcsernyén, akkori nevén Németcsernye, 19 44 novemberében bejelentették a helybeliek, hogy minden német asszonyt és lányt megerőszakolnak. Ettől menekülve 55, név szerint ismert asszony és lány lett öngyilkos. Azután megérkeztek a partizánok, akik újabb brutalitásokat követtek el: gyilkosság, erős zak. Ebben a faluban élt Eva Bischof, a kilencéves kislány, akit kilenc partizán megerőszakolt. Nem viselve el lánya haláltusáját, az anya inkább felakasztotta haldokló lányát, majd önmagát is. Ilyen szörnyűségek történtek – hallottuk beszélgetőtársunktól. – 1944 októberét és novemberét a német történelemben a véres őszként határozzák meg. Rumában összeterelték a németeket, egymás mellé fektették őket, megjelent egy harmonikás és a partizánok pedig késeket erősítve a csizmájukra járták a kólót a németek tes tén. Hatvannégyen veszítették el így életüket. Három nap után már a helybéli szerbek léptek fel az ekkora mértékű brutalitás ellen, így ezután a rumai németekkel tarkón lövéssel végeztek. Szerémségben egy fiatal német lányt halálra vasaltak, szülőket égett ek el gyermekeik szeme láttára, megcsonkították az embereket, izzó parázson járkáltatták őket. Borzalom. A partizán brutalitás csúcspontja, ami Kevevárán történt: egy lányt lábbal fölfelé felakasztottak, majd baltával kettéhasították. Mindez megfékezés nél kül történt. Kiirtani, elűzni, kitelepíteni az itteni németeket. Ez volt a cél. A véres ősz során két hónap alatt mintegy 8500 németet öltek meg, a többieket gyűjtő, munka- és haláltáborokba terelték. Hét haláltábor működött Vajdaság területén. A legnagyo bb a mai Knićanin területén volt, 13 ezerre becsülik az itt legyilkolt németek számát, köztük asszonyok, gyerekek. A haláltáborok 1944 decemberétől 1948. március 1ig működtek. A II. világháború 1945. május 9én fejeződött be. Borzasztó, hogy Vajdaság terü letén még három évig gyilkoltak, immár békeidőben. 5869 kisgyereket öltek meg. Ezt semmivel sem lehet indokolni és megmagyarázni! A Vajdaságban élt 400 ezernyi
