Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06. 0 6 . 19 Az exelnök szerint lehet jobbak lehhetk volna az MKP esélyei, ha Duray Miklós és Szigeti László nem riogatják a magyar sza vazókat az új magyar párt megalakításával. vissza D uray Miklós: Politikai műveletlenség vagy határtalan pimaszság? Felvidék.ma • 2009.06.06. A kiválók nem biztos, hogy kiválóak. Jutott eszembe annak kapcsán, hogy az MKP három parlamenti képviselője: Bugár Béla az MKP volt elnöke, A. Nagy László, a Magyar Polgári Párt volt elnöke és Gál Gábor, az MKP Országos Elnökségének tagja 2009 áprilisában, nem sokkal húsvét után kivált, azaz kilépett a párt parlamenti frakciójából. Tették ezt állítólag azért, mert nem értenek egyet a párt politizálásával, illetve a stílussal. Felsorolták kifogásaikat, amelyek azonban nem a stílusra vonatkoztak, hanem a munkamódszerekre. Megismételni ezeket nincs értelme, hiszen rövidesen kiderült, ho gy a szavak jelentésének a félreértése miatt nincs összhang a kifejezés és a tartalom között, mert egyszer csak kibújt a szög a zsákból: mondjon le az elnök. Eszerint mégis a stílussal van bajuk, mert a stílus, maga az ember. Tehát az a megfelelő elnök, ak i a komoly politikai tárgyalásokon papírgalacsinokat lövöldöz kávéskanalával és nem az, aki nyelvtanilag helyesen fejezi ki gondolatait – ez valóban stílusbeli kérdés. Amikor a hármas fogat végre felfogta, hogy ultimátumukat az elnök lemondatására nem fog adhatja el a párt, amelynek kongresszusi küldöttei tizenkétezer tag nevében választották meg az elnököt, és elutasította az elnök által a saját személye ellen felkínált bizalmi szavazást is – mondván: az elnöknek úgyis bizalmat szavaz a kongresszus – , ford ult a kocka. Levették a napirendről az elnök leváltásának követelését és a párt Országos Tanácsa ülésének reggelén, május 16án egy merőben más javaslattal álltak elő. A megegyezést az teremtheti meg – mondták – , ha az MKP módosítja az alapszabályát. Egyet ért egy politikai platform létrehozásával, ami az Ő platformjuk lenne, és ami egyetlen platformként működhetne a pártban. Az országos tanács (és az elnökség) feladata az lenne, hogy kötelezi magát, hogy a párt őszi kongresszusán az általuk előterjesztett j avaslat szerint módosíttatja az alapszabályt, illetve az OT határozatot fogad el arra vonatkozóan, hogy azonnal megkezdődhet a politikai platform szervezése. Ez a javaslat azonban ugyanúgy ultimátumszerű volt, mint az elnök leváltásának a követelése. Az OT tagjainak sorában nagy felháborodást váltott ki. Lássuk azonban, mit akar valójában ez a negyedik személy szellemét megtestesítő háromság? Először tisztázni kell, mi a platform, ugyanis a javaslat előterjesztői ezt vagy nem tudják, vagy egy mérhetetlen p imaszságról tettek tanúbizonyságot. A platform általánosságban valaminek a támogatására, megerősítésére, megszilárdítására, egyensúlyi állapotának megteremtésére, értékének biztosítására létrehozott elem, szerkezet, program vagy szervezet. A politikai plat form pedig egy olyan egyesítő, célokat és elutasításokat megfogalmazó program, ami köré csoportosulnak a párt tagjai, amivel tagokat toboroznak, amivel megszólítják a választókat. A politikai platform tehát maga a párt, programjával és működési elveivel e gyetemben. Egy párton belül ezért nem létezhet egy további politikai platform, mert az a párton belüli pártot jelentené. Volt erre már példa a kommunista mozgalomban még a 19. században a libertinista platform létrehozásával, ami azonban politikai anarchi ához vezetett. A pártszakadást többnyire nem szokta megelőzni alapszabályzatilag rögzített platformosodás, mert ilyenkor az átcsoportosulás általában spontán módon és gyorsan, erővel jön létre. A párton belüli politikai platform kialakításának szabályban való követelése leginkább az ezt követelők gyengeségére utal, akik ily módon kívánnak megerősödni és olyan pozíciókhoz jutni a pártban, amelyeket egyébként sem egyénileg, sem csoportosan nem érhetnének el. Az így megszerzett hadállásokból kívánják átvenni a párt irányítását vagy felkészülni egy új párt megalakítására. Egyegy párt politikai platformja az idő és a társadalmi változások függvényében változik – ezt nevezik programmódosításnak. De változhat választási ciklusonként is – ekkor beszélünk választ ási programról vagy manifesztumról. A politikai platform egyes részei különkülön is kaphatnak hangsúlyosabb szerepet a körülmények és az igények hatására, mint pl. az MKP regionális szerepének nyomatékos megjelenése a 2009. május 16án elfogadott Rozsnyói Nyilatkozatban. De egy kiáltvány vagy egy kézzelfogható nagy cél is betöltheti a platform szerepét a köréje szerveződő erők számára – mint például 1994ben megszervezett szlovákiai magyar önkormányzati nagygyűlés. Csak az nem lehetséges, hogy egy politika i párton belül szabályzatilag szerveződhessen meg egy különálló politikai platform, mert ez a párt belső ellenzékének vagy egy hatalomra törő
