Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.12 . 14 Mečiar nevű erőszakos diktátor és maffiája igája alatt nyögünk – mi szlovákiai magyarok. Immár nem egy állatfarm jellegű provin cia, ahol élünk, hanem egy európai uniós ország, amelynek saját egyetemmel rendelkező állampolgárai vagyunk meg euróval fizetünk…? Azon túl, hogy városi és községi önkormányzatainkban is jobbára azt csinálnak az általunk választott autonóm képviselők, polg ármesterek amit akarnak – sajnos… Vagyis, ha 1998ban nem lehetett megegyezni az autonómia követelésének módjában, de még elveiben sem, akkor 2009ben ilyesmiről tök fölösleges akár csak álmodozni is. Természetesen minden egyes normális halandó tudja ezt . Duray pedig azok közé tartozik, akik a leginkább tudja, semmi értelme nincs Szlovákiában autonómiázni… Az viszont szintén világos számára, hogy 2009 és 2010 is a választások éve. Olyan időszak előtt áll az MKP, s főstratégaként ő maga is, amikor mindenké ppen csinálni kell valamit… Mivel azonban a rögeszméken kívül régen nincsenek új ötletei, a főstratéga úr kénytelen volt lenyúlni két párttól egyegy jelszót önrendelkezési rögeszméjét föltupírozandó. Az egyik a Fidesz, a másik a Szlovák Nemzeti Párt szlog enje volt. Az előbbi, a „rosszabbul élünk, mint négy éve“ FIDESZszlogent követi a szombati megemlékezés nyilatkozatának szövege, amely azt üzeni a szlovákiai magyarnak, hogy rosszabbul él, mint tizenöt éve...! A szombati buli kőbe vésett jelszava pedig – a „mindig magunkért, soha mások ellen” – Slota legutóbbi választási jelszavával – „cudzie nechceme, svoje si nedáme“ – azonos. A Fideszjelszó Magyarországon buktát jelentett annak idején. Slotáé kormányzati pozíciót hozott Szlovákiában. Meglátjuk, hová/ho l lyukad ki velük Duray meg az MKP… vissza Gesztus Belgrád megköszönte Magyarországnak, hogy gázszállítással segít neki a mostani hideg napok túlélésében. El vagyunk szokva az ilyen szerb nyilatkozatoktól - igaz, a legutób bi években nem is nagyon volt alkalom a hálálkodásra egymás fővárosaiban. A kapcsolatok állapotát jelzi, hogy a koszovói függetlenség magyar elismerése miatt Szerbia egy időre még a nagykövetét is visszahívta Budapestről. Hogy most mégis van ok a másik val amilyen lépésének nyílt elismerésére, arra csak azt mondhatjuk: végre! Kis Tibor| Népszabadság| 2009. január 12.| Főleg azok után, hogy pár óráig most is úgy nézett ki: az adott ügyben a szokásos ügymenet szerint intéződnek majd a dolgok. Hiszen a múlt h ét közepén még lógó orral tért haza Magyarországról Belgrád képviselője, és azzal az érzéssel, hogy a gázfrászos Budapest nemet mondott országának. Huszonnégy óra kellett ahhoz, hogy a politika szintjén leessen a tantusz, és rájöjjenek: itt nem puszta adás vételi kérdésről van szó. Hogy valójában miről is, azt - szerencsére - nem nekünk kellett megfogalmazni a külvilág számára; megtették ezt Belgrádban azzal, hogy elismerték: a magyar állam és a magyar társadalom nagyfokú együttérzésről tett tanúságot, amiko r saját szorult helyzete ellenére talált módot a szomszéd kisegítésére. Külön öröm, hogy a Szerbiába juttatott magyar gázmennyiség túlnyomó része a Vajdaságnak jut. Nyilván ez a körülmény is közrejátszhatott a budapesti döntésben, még ha ezt a kormány - é rthető módon egyébként - nem is emlegeti. Mindenesetre e lépéssel sokkal hatékonyabban volt bizonyítható hazánk elkötelezettsége a délvidéki magyarok sorsa iránt, mint ezernyi ilyen tárgykörben született politikusi nyilatkozattal. Úgy is mondhatnánk: most ez volt a valódi, felelős nemzetpolitizálás. Mégis, mindennek a kialakult helyzetben csak másodlagos jelentősége lehet a jó szomszédság, a humánum, a regionális, sőt az európai szolidaritás szempontjaival egybevetve. Ami igazán fontos: a zimankóban sok ez er lakás nem marad fűtés nélkül Szerbiában, Boszniában és Horvátországban - köszönhetően egy bontakozó európai összefogásnak. Ez annál inkább rögzítendő tény, mert éppen a szolidaritás az, amiben e térség soha sem bővelkedett. A nemzeti gyanakvások, a vir ulens kisnacionalizmusok emberemlékezet óta mérgezik a régiót. Temérdek bajt, nyomorúságot zúdítottak már rá az egymásnak feszülő nemzeti, etnikai és vallási indulatok. Minden, ami ezt az állapotot enyhíti - feltétel nélkül üdvözlendő. Ha minden igaz, las san véget ér térségünkben a heveny gázmizéria. Hamarosan kezdődhet az eseménysor tanulságainak összegzése. Mindenekelőtt magának a régiónak lesz bőségesen feladata e tekintetben. Ami minket illet: talán most élnünk kellene azzal a lehetőséggel, hogy Szerbi a a jelekből ítélve kicsit jobb szemmel, több bizalommal néz Magyarországra, mint eddig. Ez alkalmat kínálhat a kétoldalú viszonyban felhalmozódott
