Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.10 . 19 Magyar polgárokként azt is joggal vethetjük az unió szemére, hogy a 2004es bővítés országainak a mai napig azért kell harcolniuk, hogy mielőbb megszűnjön az új tagállamokat számos tekintetben még ma is sújtó diszkrimináció. Sokan érezhetik úgy, hogy nem igazolódtak be várakozásaik, talán csalódtak is a csatlakozás tényleges eredményeiben. A folyamat túl hosszú ideig tartott, mára pedig úgy látják, hogy másodosztályú állampolgárként kezelik őket, amikor országaik a régi tagállamokhoz mérten kevesebb m ezőgazdasági támogatásban részesülnek, polgáraink még mindig nem vállalhatnak szabadon bárhol munkát, az uniós támogatásokhoz pedig nehezebb hozzájutnunk. Vagy amikor a politikai döntéshozatal során az ő érdekeiket figyelmen kívül hagyják, mint ahogyan meg történt az a szolgáltatások piacnyitásáról szóló vitában. Emlékszünk azokra a bosszantó esetekre is, amikor a schengeni határnyitás után még megbüntették a magyarokat, ha személyi igazolvánnyal lépték át a határt, vagy éppenséggel „behajtani tilos” tábláka t helyeztek el a határ menti dűlőutakra. Ugyanazon dűlőutakra egyébként, amelyeken a másik irányból zavartalanul folyt a forgalom a magyar oldalon lévő földek irányába. Európa mint védőháló Ám abban is van igazság, hogy hazánk csatlakozása óta a magyar p olgárt sok szempontból az Európai Unió óvja – nem egy esetben saját kormányának politikájával szemben. Az uniós normák sokszor az MSZPkormány féken tartását szolgálják. Ha nem lennénk EUtagok, akkor államcsődhöz vezetett volna – annak minden társadalmi k övetkezményével együtt – a Medgyessy- és Gyurcsánykabinetek gazdaságpolitikai amatörizmusa; a költségvetés hiányát finanszírozó befektetők ugyanis fontos bizalmi tényezőként fogják fel az EUtagságot. Az igazi védelmet persze a közös valutaövezethez való tartozás jelenti majd; most, az egész világot megrengető pénzügyi és gazdasági válság idején mutatkozik csak meg igazán a hatéves MSZP – SZDSZkormányzás felelőtlensége, hiszen a biztonságot jelentő mihamarabbi euróbevezetés helyett a távoli, ködös jövőbe to lták ki a közös fizetőeszköz bevezetésének dátumát. A legyengített és az árfolyamspekulánsok kényekedvének kitett Magyarországot ugyanis láthatóan sokkal jobban megtépázza a vihar, mint az euróövezet spekulációtól védett tagállamait. De hogy egy másik, ak ut problémát is említsünk: valószínű, hogy uniós tagságunk hiányában az orosz térnyerés is jóval tekintélyesebb lenne a magyar gazdaságban, és még csak dilemmát sem okozna, hogy Magyarország vajon az orosz függést enyhítő Nabucco, vagy a függést erősítő Dé li Áramlat gázvezeték mellett törjön lándzsát. Virtuális trianoni határok Ne felejtsük el azt sem, hogy az Európai Unió – uralkodó társadalmi modelljének, a szociális piacgazdaságnak a fenntartásával – a globalizáció vadhajtásai ellen is védelmet tud nyú jtani a tagállamok és polgáraik számára. Különösen igaz ez akkor, ha egy tagállamban – jelen esetben Magyarországon – olyan kormány van hatalmon, amelyik túlontúl fogékony a nemzeti érdekekkel szemben csak a korlátlan szabad piacról papolni tudó neoliberál is gondolkodásra. Ami pedig csatlakozásunk egyik legfontosabb hozadéka: a csaknem kilencven évig magyar és magyar közé vasfüggönyként ékelődő trianoni határok a schengeni nyitás révén immár virtuálissá válnak. Sőt, az EU által kiemelten finanszírozott hatá r menti együttműködés révén újjáéledhetnek az egykor szerves gazdasági és infrastrukturális kapcsolatok, mondjuk a kisalföldi és csallóközi, vagy hajdúbihari és érmelléki magyar közösségek közt. Egy hajóban Slotával? A magyar társadalom egy részének ide genkedése az Európai Uniótól sajátos ellentmondást hordoz magában. Miközben egyesek elismerően csettintenek az írek „bátorsága” láttán, amiért le merték szavazni a szerintük szuperállamot kiépítő lisszaboni szerződést, addig ugyanők minden további nélkül e lvárnák az EUtól, hogy az fenyítse meg a Magyarországot a tönk szélére sodró szocialista kormányzatot. Pedig ha valami, akkor ez utóbbi valóban súlyosan sértené a nemzeti szuverenitás elvét. Ilyen eszközök azonban az EU kezében nincsenek. Miért? Mert a fa lra festett ördög, az Európa nemzeteit maga alá gyűrő birodalom egyelőre bizony sehol sincs. Ha lenne, akkor a Brüsszelben csak „hazug miniszterelnökként” aposztrofált kormányfő a költségvetési adatok kozmetikázásáért – az őszödi beszédben elhíresült „trük kök százaiért” – komoly pofont kapott volna az európai intézményektől a felelőtlen gazdaságpolitika miatt. Nem kapott, mert az Európai Unió nem vállalja át a felelősséget a kormányoktól a gazdaságpolitika alakításáért. Mint ahogy nem lépett fel kellő eréll yel az Európai Unió akkor sem, amikor a budapesti utcákon lábbal taposták ártatlan magyar polgárok tömegeinek alapvető
