Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-24
35 Mivel Magyarországon a közvéleménynek sejtelme sincs arról, hogy hazánkban nemcsak „faji kérdés” van (azaz zsidókérdés és cigánykérdés), hanem nemzetiségi kérdés is, mivel – teljesen alaptalanul -- a többség azt g ondolja, hogy az ismert nemzeti kisebbségek köszönik, jól vannak, megvan minden joguk, és ennek kővetkeztében (vagy ennek ellenére) csöndesen asszimilálódnak a teljes önfölszámolásig. Az persze haj, ha a mezőségi magyar, a csallóközi magyar, a bácskai magy ar asszimilálódik (románosodik, szlovákosodik, szerbesedik), de az nem baj, hogy a magyarországi szlávok beolvadnak. Természetesen: ez a mindenkori nacionalizmus alaptermészete. A kettős mérce. Magyarországon ráadásul – ahol olyan szláv vezetéknevű személy ek vannak a vezető emberek között, mint Gyurcsány, Pokorni, Navracsics, Csurka, Lezsák, Makovecz teljesen elfelejtették, hogy nemzetiségek még léteznek. Pedig léteznek. De a magyarországi szlovák (kisebbségi) értelmiség panaszait a pozsonyi, kassai szlovák nyelvű sajtóban fejti ki – ezt Pesten nem értik, nem olvassák. Ahogyan az erdélyi, felvidéki magyar értelmiség is a pesti sajtóban részletezi sérelmeit, javaslatait, kibontakozási terveit. Igy hát erről Bukarestben, Pozsonyban még az a „többségi” demokrat ikus értelmiség se nagyon tud, amely egy darabig érzékenynek látszott a nemzetiségi problémára, és mintha értette volna, hogy a „nagyromán„ vagy „hurrászlovák” nacionalizmus nem pusztán a kisebbségi magyarokat, hanem a romániai, szlovákiai demokráciát (ha tetszik, az „összdemokráciát”) is fenyegeti. A pilisszentkereszti – meglehet: banális ügy kiváltotta a várható reakciókat. Természetesen: a legrosszabbakat. Szegény, szerencsétlen, jobb sorsra érdemes köztársasági elnőkünk (akinek érezhető németes akcentus án pedig nyomot hagyott a soknemzetiségű Baranya - bár ez a kiejtés még mindig kevésbé németes, mint az előd Mádl Ferencé) azonnal lerohant Pilisszentkeresztre, és a teljesen nyilvánvaló tényekkel szöges ellentétben kijelentette, hogy a probléma fikarcnyi t se nemzetiségi jellegű, hanem helyi klikkek civakodása. Evvel egy időben a bájos Ján Slota kijelentette, hogy ölik, nyuvasztják a szlovákot a nyereg alatt puhított hunok, majd ennek örömére fölhajtott még egy pohárkával. A snájdig Robert Fico, a szociáln acionalista sztárapparatcsik, a Magyarországon széles körben csodált ősellenség pedig mindenféle akciókat indított a pilisszentkereszti szlovákság védelmére, s evvel persze igazoltnak tekintette a saját soviniszta támadásait a szlovákiai magyarság ellen. Ennek persze nem így kellett volna történnie. Magyarországon a MAGYAR liberális, szociáldemokrata, újbaloldali, zöld értelmiségnek kellett volna védelmébe vennie a pilisszentkereszti szlovákokat, nem pedig a szlovákiai SZLOVÁK ultrasovinisztáknak. A méltó ságukban és jogaikban sértett szlovákiai magyarokat nem a hatvannégyvármegyés, rákócziszövetséges, turulos, árpádsávos, nagymagyarországos, azaz: irredenta és szélsőjobboldali mozgalmaknak kellett volna a védelmükbe venniük, hanem a liberális, szociáldem okrata, kommunista, zöld szlovákiai erőknek. Slota, Vadim Tudor, Funar, Seselj vajda magyarországi megfelelői Slota, Vadim, Funar, Seselj vajda politikáját becsmérlik, és megfordítva. Nacionalisták állanak szemben nacionalistákkal, a demokraták, a humanist ák pedig kushadnak, morognak, vinnyognak. Sok minden változott az elmúlt évszázadban, de 1908 megveszekedett, Európát az apokalipszisbe hajszoló sovinisztái, irredentái magukra ismernének a mai helyzetben, és boldogan kapcsolódnának he az uszításba, a haz udozásba, a felelőtlenségbe, a kegyetlenség kultuszába, a kritikai gondolat („dekadencia") gyalázásába. Ebben az elátkozott, búvalbélelt KeletKözépEurópában a sovinizmus az ász. Mindent üt. Romániában, Erdélyben az egymás torkára kést helyező álbaloldali és jobboldali román pártok egységfrontot hoztak létre „a magyarok” (így) ellen. Kolozsvár polgármestere, Emil Boc, az elnöki hatalom mögőtt álló DemokrataLiberális Párt elnöke - akit a kolozsvári magyarok szavazataival választottak meg a hírhedt Funar e llenében most arról szónokol, hogy „a magyarokat meg kell állítani”. (Miért, hova mennek?) Ami Magyarországot illeti, a rémséges Robert Ficónak sajnos igaza van: lángoktól ölelt kis hazánkban ővele szemben bizonyítják a mellesleg népellenes politikát folyt ató parlamenti pártok, hogy nemzeti elkötelezettségük (mijük?) érintetlen. Az emberi jogaikért rettenthetetlenül (vagy hogy) síkra szálló utódállami (kisebbségi) magyar politikusok az emberi jogok politikája iránt - legjobb esetben - közönyös magyarországi politikusokkal és lobbikkal szövetkeznek, választóikat a mindenki számára egyértelműen valóságidegen, délibábos autonómiatervekkel szédítik. miközben remekül együttműködnek a háttérben a magyargyűlölő vagy a magukat cinikusan magyargyűlölőnek főltüntető – szlovák, román politikai mozgalmakkal és hatalmi körökkel. A nulla moz gástérrel rendelkező mai magyar országi kormányzat (MSZP) nem nagyon tehet egyebet, mint hogy elutasítóan és ellenségesen viselkedjék a nyíltan sovén szlovákiai kormánynyal szemben. Gy urcsány Ferenc helyesen tette, hogy lemondta találkozóját Robert Ficóval — de ez mindaddig üres gesztus, ameddig a kormány semmit sem tesz a magyarországi szlovákok érdekében.
