Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-03
25 Meglepő az államfő és a miniszterelnök joviális, mármár hátbaveregetős egyetértése és operativitása a jelölésben és kinevezésben, de ez persze Caragiale felségterületén még nem az abszurd, hanem a Függetlenség téri puszisor része; ám hogy az új tárcavezető annak a gázkirálynak a védőügyvédje volt, aki ellen az elnök a leghevesebb harcot fo lytatta, az bizony meggondolkoztató. Itt valami megváltozott, gondolja a paradoxonokat csupán szellemi játéként kedvelő ember. Végül egy korábbi, de rendszeresen frissülő paradoxon a civil szférából: egyre inkább úgy néz ki, hogy a GDS, vagyis a Társadalm i Párbeszéd Csoport fővárosi, Győzelem sugárúti székházát nem lehet megmenteni attól, hogy átkerüljön a volt KISZ valamelyik utódalapítványának birtokába. Tudják, ez az a civil szervezet, amelynek tagjai egy emberként kiálltak a választásokkor Traian Băs escu és narancsos társai mellett. És az ellen az Adrian Năstase ellen, aki miniszterelnök korában a székházat a GDS „örökös” tulajdonába utalta. A pró GDS határozat miatt Năstasét még nem hívták éppen a DNA elé, de most – a parlament döntése után – a székh áz ügyét már ő sem tudja megmenteni. Szomorú történet, elvhű értelmiségiekkel... A paradoxonok érdekesek és elgondolkoztatóak. Az élet feloldja és ezáltal, így vagy úgy, megoldja őket. Néha tanulság is marad utánuk: a ráció szeret játszani (mint ahogy alu dni is szeret), de nem mindig kell hagyni. vissza Kárt okoz ez a világgá kürtölt segítség Paraméter.sk • S zilvássy József • 2008, március 2 - 15:55 Két napja gondolkodom azon, hogy tulajdonképpen miért rendezték meg a múlt héten Losoncon a hangzatos nevű Jövő hídjai című, szakmainak kikiáltott konferenciát. Talán azért, hogy Orbán Viktor meghökkentő cifraságot üzenjen haza? Vagy talán amiatt kürtölték össze a környék polgármestereit és más illetékeseit, hogy Csáky Pál és ho ldudvara bemutathassa: mennyire a szívén viseli a valóban jobb sorsra érdemes régió sorsát? Vagy talán mind a két szempont vezérelte a hazai és a magyarországi szervezőket? Ezt csak ők tudhatják. Abban azonban biztos vagyok, hogy a beharangozott és valób an fontos célt ez a rendezvény egyáltalán nem szolgálta. Ugyanis regionális együttműködésről nem a nagypolitikában motorozó politikusok, s főleg nem a pártelnökök jelenlétében ildomos eszmét, terveket, ötleteket cserélni. Semmi szükség az ő bábáskodásukra, önmutogatásukra, bájmosolyukra. Ne ők adják már az éceszt odalenn a régiókban sem. Ahol sok értelmes ember, mi több – szakember! – él a határ mindkét oldalán. Ők tudják leginkább, melyek az adott térségek adottságai, milyen területeken lehet a legeredmé nyesebb az együttmunkálkodás. Nagyszombat és GyőrSopronMoson megye vagy a határ két oldalán fekvő Komáromok között egyre eredményesebbek a kapcsolatok. Nyilván azért is, mert az adott régiók képviselői és polgármesterei döntötték el, merre lépjenek együt t, és tovább. Ennek köszönhetően nem fúrták meg például a nyitrai szlovák megyei képviselők sem az új komáromi híd építésének az ügyét, s több jelentős, a határokon átívelő projektet. Erősen kétlem, hogy a losonci tanácskozás után ugyanez mondható majd e l az ott felvázolt elképzelésekről. Baljós jel, hogy távol maradt a rendezvényről Milan Murgaš, a Besztercebánya megyei önkormányzat elnöke és még a vendéglátó város polgármestere, Milan Marko is. Ha jók az értesüléseim, akkor egyetlenegy szlovák meghívott sem jelent meg a tanácskozáson. Ami egyrészt az ő gyávaságuk tükre, hiszen Orbán Viktor azért egyáltalán nem olyan szélsőséges politikus, mint ahogy Ján Slota igyekszik őt befeketíteni. Még akkor sem, ha március 9én esedékes népszavazás miatt még izgatot tabb, mint máskor. Az érem másik oldala viszont az, hogy a szlovák regionális politikusok távolmaradásukkal a magyarországi és a szlovákiai magyar pártelnöknek üzentek: ne avatkozzatok bele a mi dolgainkba, hagyjátok ránk a határ menti térségek együttműköd ésének ügyét. Ami nem azt jelenti, hogy magukra kell hagyni az ottani polgármestereket és más döntéshozókat. Ám nem önmutogató rendezvényekkel, hanem célirányos szakmai támogatással kellene támogatni őket, többek között a pályázatírásokban, az életrevaló helyi ötletek felkarolásával. Mindezt azonban kellő alázattal és önzetlenséggel ildomos megtenni, mert a mai kormánygarnitúra amúgy sem szereti DélSzlovákiát, holott nemcsak magyarok
