Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-19
33 Uniós diplomaták szerint nem lehet kérdéses, hogy idővel Pristinának is fel kell ajánlani a stabilizációs és társulási megállapodás kitárgyalásának a lehetőségét, és ezt má r most jelezni kell. A találkozó előtt Ciprus hozzáállása adott okot a legtöbb aggodalomra: a szigetország oly ellenségesen viszonyult már magának az elismerésnek a kérdésfelvetéséhez is, hogy a közös nyilatkozat megszületését sem lehetett biztosra venni. Bernard Kouchner francia külügyminiszter Európa nagy sikereként értékelte a függetlenség kikiáltását, hozzátéve, hogy az Szerbia számára sem vereség. A szerb ellenállás, illetve a Moszkvával kötött szövetség kapcsán Per Stig Moller dán külügyminiszter azt hangsúlyozta, hogy Szerbia tudja: Európának, nem pedig Oroszországnak válik majd részévé. Olli Rehn bővítési biztos pedig az integritásukat féltő államokat igyekezett megnyugtatni azzal, hogy Koszovó „különleges eset”, amely semmiképpen nem jelent preceden st a világ többi, függetlenedni vágyó régiói számára. Az uniós vezetők egyúttal nyugalomra intették a térség lakosait. A szerb fővárosban a Reuters jelentése szerint tegnap mintegy hétezer, albánellenes szlogeneket skandáló tüntető tiltakozott Koszovó elsz akadása ellen, és nyugati nagykövetségeket kövekkel dobáltak meg. A Boszniai Szerb Köztársaság fővárosában, Banja Lukában a tüntetők rendőröket dobáltak meg, akik megakadályozták betörésüket az amerikai konzulátusra. Koszovó többségében szerbek lakta város ában, Mitrovicában tegnap szintén ezrek vonultak az utcára, miután vasárnap kézigránátokkal támadták meg az ENSZ és az EU épületeit. VG LAPPANGÓ FEGYVRERKÉSZLETEK Az erőszak eszkalálódásának a veszélyét növeli, hogy az 1998 – 99es háború után mintegy 400 ezer illegális fegyver maradt a kétmilliós Koszovóban. Szerb és albán nacionalista csoportok egyaránt arra figyelmeztettek, hogy készek érdekeik fegyveres védelmére, a 16 ezres NATOhaderő azonban vélhetően elejét tudja majd venni a komolyabb összetűzések nek. Szerbia kizárta a fegyveres fellépést, a gazdasági szankciókra viszont akciótervet dolgozott ki. vissza Magyarország nem védi az EU pénzügyi érdekeit? Világgazdaság, 20080219 Magyarország az uniós csatlakozási szer ződésben tett vállalása ellenére máig nem írta alá az EU pénzügyi érdekeit védeni hivatott egyezményt, illetve a kapcsolódó jegyzőkönyveket. Az Európai Bizottság szerint a 2004ben csatlakozott tagállamok közül hasonló mulasztás terheli Cseh- és Lengyelors zágot, valamint Máltát, illetve az egyik jegyzőkönyv esetében Észtországot. A régi tagállamok körében is sok azonban a hiányosság: Olaszország még nem is ratifikálta a jegyzőkönyvek egyikét, a megállapodások végrehajtásával pedig Német, Francia, Írország , Belgium, Luxemburg és Ausztria is adós. Az uniós büdzsé terhére elkövetett visszaélések szankcionálására az akkori tagállamok 1995ben kötöttek szerződést. A konvenciót kiegészítő első jegyzőkönyvet egy évvel később írták alá, és az elsősorban a nemzeti, illetve közösségi tisztviselők korrupciós ügyeivel foglalkozik. A szerződés, az első jegyzőkönyv és egy további jegyzőkönyv 2002 októberében lépett életbe. Az 1997ben aláírt második jegyzőkönyv szankciókat vezet be a jogi személyekre, és kiterjeszti a pé nzmosási ügyeket érintő szabályozást. Ennek a jegyzőkönyvnek a ratifikációja még nem zárult le. A késlekedő vagy a vállalásokat nem megfelelően teljesítő tagállamokat a bizottság egyenként keresi majd meg, és igyekszik őke t jobb együttműködésre bírni. vissza Történelmi erőpróba előtt Világgazdaság, 20080219 A koszovói döntés nem csak az euroatlanti – orosz viszonyt bolygatta meg radikálisan. Egyúttal ütközési pontig vitte Európát olyan történelmi örökségek tekintetében, mi nt a Balkán vagy éppen Ciprus örökzöld kérdése. Húszhuszonöt évvel ezelőtt az Európai Közösség (EK) vezetői nem csupán azt nem gondolták volna, hogy hamarosan a tagjaik között tudhatják az akkori Varsói Szerződés (VSZ) egyes tagjait. Arra sem igazán szám íthattak, hogy néhány év múlva az Európai Unió (EU) közvetlen szerepvállalásától is függ a balkáni béke és stabilitás sorsa. Még kevésbé számoltak volna Delorsék a fordítottjával: nevezetesen, hogy a balkáni kérdés vagy éppen a ciprusi megosztottság közve tlen hatással lehet az EK/EU egységére. Aztán leomlott a berlini fal, és kevesebb mint két évtized elég volt, hogy idáig is eljussunk. Amikor tíz éve napirendre került a volt VSZtagországok EUtagsága, látszólag még csak annyi volt a tét, hogy tartósan „ európai” pályára tereljék a keleteurópai szomszédságot. Ezzel ugyanis az EU stratégiai biztonságát is szavatolni vélték. Akkor még megfizethető árnak tűnt mindezért felvenni a megosztott Ciprust is. (Hivatalosan úgy szólt az
