Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-09
18 külpolitikát, új kezdetre van szükségünk, rendezni kell a problémákat. Az Egyesült Államoktól elvárják, hogy vezető szerepet játsszon a világban, de nagyon fontos, hogy a jövőben ezt úgy tegyük, hogy közben odafigyeljünk más országok véleményére. A Bushkormányzat nem tette, s ezen változtatni kell. – Valamennyi jelölt az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyének helyreállítását ígéri, de vajon hog yan? – Helyre tudjuk állítani Amerika tekintélyét, de ennek feltétele, hogy a cselekedeteink összhangban legyenek az értékeinkkel. Először is, nem lehet demokráciáról, szabadságról beszélni, miközben ott van Abu Graib és Guantánamo, és kínzások folynak. M ásodszor, nem járhatunk sikerrel addig, amíg nem találjuk meg a kiutat Irakból, méghozzá úgy, hogy ne okozzunk túl nagy károkat a térségben. – A demokrata többségű kongresszus azt ígérte, kikényszeríti a fordulatot az Irakpolitikában, de nem tudták keres ztülvinni akaratukat. – Ennek az az oka, hogy Bush elnöknek vétójoga van, és a kongresszusban a demokraták többsége nem volt elég nagy ahhoz, hogy felülírják ezt a vétót. Ha demokrata elnök lesz, jól tud majd együtt dolgozni a kongresszussal. Ha változást akarunk, demokrata elnökre és nagyobb kongresszusi demokrata többségre van szükség. – A fordulat mintha már el is kezdődött volna, amikor közzétették az iráni atomprogramról szóló hírszerzési jelentést. Mit gondol erről? – Nagyon fontos esemény volt, m ivel véget vetett a vitának arról, hogy vajon háborút indítsunke Irán ellen. Ha három hónappal korábban ültünk volna le beszélgetni, az első kérdése az lett volna, lesze háború Iránnal? Most mindenki tudja, hogy erről még vitázni is lehetetlen. Ez a jele ntés az amerikai hírszerzés lázadása volt, azt üzenték Bush elnöknek és Cheney alelnöknek, hogy a jövőben ne akarjatok kihasználni bennünket. Meg kell persze jegyezni, hogy az irániak továbbra is dúsítanak urániumot, ha nem is dolgoznak fegyverprogramon. – Több mint egy évtizeddel Dayton után hogyan látja, működőképes a megállapodás, hiszen a boszniai népcsoportok között továbbra is feszült a viszony? – A feszültség jobb, mint a háború. 1991től 1995ig háromszázezer embert öltek meg a térségben, két és f él millió ember veszítette el otthonát, 1995 óta senkit nem öltek meg, a menekültek fele visszatért. Kétségtelen, hogy vannak feszültségek. A Daytoni Egyezmény nem volt tökéletes, de a helyzet számottevően javult. – Utólag mit gondol, feltétlenül szükség es volt Jugoszlávia bombázása Milosevics térdre kényszerítéséhez? – Kínáltunk számára más kiutat, de elutasította. Elnyomás alatt tartotta Koszovó kétmillió lakosát. Időnként erőt kell alkalmazni ahhoz, hogy megakadályozzunk egy nagyobb tragédiát. Az áldo zatok száma viszonylag alacsony volt, miközben, amikor Boszniában nem tettünk semmit, több százezren estek áldozatul. Sokat gondolkodtam ezen, s ma is úgy vélem, ez volt a helyes döntés. – Koszovó, amint egy interjúban jelezte, februárban ki fogja kiálta ni függetlenségét. Nem aggódik Washington amiatt, hogy Szerbia teljesen elszigetelődik és tovább sodródik Oroszország felé? – Szerbia ennél közelebb már nem lehet Oroszországhoz, közelebb állnak, mint Tito és Sztálin idejében. Nem volt más választás, úgy vélem, a helyes döntés, hogy Koszovónak ugyanazokat a jogokat adjuk meg, amit Szlovénia, Horvátország, Macedónia és Montenegró megkapott. Az oroszok nem fognak háborút indítani emiatt Európában. Oroszország rendkívül kevéssé volt segítőkész, s ezzel nem te ttek jót a szerbeknek. Szerbiának esélye van arra, hogy belépjen az Európai Unióba, ez nagyon jót tesz majd a gazdaságnak, előnyös lesz Magyarországnak is, a Vajdaságban élő magyarok számára is. – Európai ügyekkel foglalkozó külügyi államtitkárként úgy vé lekedett, Magyarország régiós központtá válhat, s szerepe volt a taszári bázis létesítésében. A magyarok komparatív előnye időközben szertefoszlott, Taszárt pedig bezárták.
