Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-15
7 A hivatalos határnyitó ünnepséget Kopernél, Skofijéban tartják december 20áról 21re virradó éjjel, amelyen a szlovén kormány tagjai n kívül José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is részt vesz. Az új szlovén államfő, Danilo Türk azonban inkább Nova Goricába megy, ahol a határnyitás újra egyesíti a szlovén várost a párizsi békeszerződés miatt 1948ban leszakított olasz felével , Goricával. Itt a vámosok egyik üresen maradó fülkéjében felállítanak egy kamarát, és ezen a különleges gyóntatóhelyen bárki elmondhatja emlékeit a határátkeléseiről. Sőt bevallhatja esetleg még azt is, hányszor csempészett át sonkát Olaszországból. vissza Koszovó: a "szerbek Trianonja"? Népszabadság • Tabajdi Csaba • 2007. december 15. Az Egyesült Államok döntéshozói már több éve eldöntötték, hogy a formálisan - az 1999es ENSZ BThatározat szerint de jure - ma mé g Szerbia részét képező, valójában de facto mára Szerbiáról levált nemzetközi protektorátus, Koszovó független állam lesz. Vélhetőleg a jövő év elején, talán februárban, a szerbiai elnökválasztás után Koszovó kikiáltja függetlenségét. Korlátozott szuvere nitással lényegében EUprotektorátus lesz, a NATOKFORerők jelenléteellenőrzése mellett. Teljesen irreális elvárás volt az EU, USA és Oroszország alkotta trojka törekvése, hogy a szerb és a koszovói albán fél egyezzen meg valamilyen kompromisszumban 2007 . december 10ig. A kudarc kezdettől fogva borítékolható volt. A koszovói albánok nem elégedhetnek meg kevesebbel, mint hogy Szerbiából kiválva független államként ismertessék el magukat a nemzetek közösségével. A szerb politikusok közül pedig hazaárulás v ádja nélkül senki nem egyezhet bele Koszovó elszakadásába, a szerb államiság és kultúra, az ortodox egyház bölcsőjének, Koszovónak az elvesztésébe. Ez nemcsak politikailag, de érzelmileg is sokkal nehezebben emészthető meg a szerb nép számára, mint Montene gró kiválása volt. Holott józan értékelések alapján Koszovó Szerbia, illetve a volt Jugoszlávia számára már sokkal korábban elveszett. A XX. század közepére a koszovói albán demográfiai robbanás visszafordíthatatlanul megváltoztatta már az etnikai arányoka t. Jugoszlávia NATObombázását követte az ENSZ és a NATO fennhatósága, a nemzetközi protektorátus. Ezáltal a "szerbek Trianonja" de facto bevégeztetett. Mostanra az utolsó stáció maradt hátra, a nemzetközi jogi, de jure elismerés. A helyzetet azonban ren dkívüli módon bonyolítja, hogy Koszovó, szélesebb értelemben a Balkán újra nagyhatalmi érdekütközések, az amerikaiorosz szembenállás terepévé vált, miközben a jövőbeli protektor szerepét betölteni hivatott Európai Unió megosztott, és hezitál. Az Egyesült Államok évek óta odaállt a koszovói albán fél mellé, és egyértelműen támogatja a tartomány függetlenségét, míg Oroszország az utóbbi félháromnegyed évben "bekeményített", világpolitikai tényezőként demonstratívan beállt a szerbek mögé, és egyértelműen ell enzi Koszovó függetlenségét. Miért fontos ennyire az USA számára Koszovó? Jugoszlávia morálisan indokolt, nemzetközi jogszerűségét illetően erősen vitatható NATObombázása, Szerbia megbüntetése mögött valóban az etnikai tisztogatás elleni fellépés elvi, em beri jogi megfontolásai álltak, továbbá az is, hogy az Egyesült Államokat felhőtlenül szerető új muzulmán országot (lásd Bosznia) teremtsenek meg. Szerepet játszott bizonyára az albániai és lehetséges koszovói katonai támaszpontok elősegítése, illetve a ta rtomány páratlan érckészleteinek kiaknázása, esetleg mindezek kombinációja. Mi lehet Oroszország érdeke? A hivatalos orosz érvelés a nemzetközi jogi precedenstől, a külső önrendelkezési jog érvényesülésétől, új állam létrejöttétől való félelem. Ez nemze tközi jogi szempontból teljesen legitim és megalapozott aggodalom, de feltehetően nem ez motiválja az orosz elutasító magatartást Koszovó függetlenségével szemben. A fő ok inkább Oroszország talpra állásának, világhatalmi szerepének demonstrálása, "betartá s" az USAnak, egy elkötelezetten oroszbarát leendő EUtagállam és balkáni hídfőállás megteremtése, az új olaj- és gázvezetékek lehetséges útvonalának előkészítése, s kevésbé a jelentéktelen méretű nyolcmilliós szerbiai piac megszerzése. Feltétlenül mérl egelést érdemel, hogy az ENSZ elmúlt hatvanéves történetében - a gyarmati országok függetlenné válásától eltekintve, ami minőségileg más kategória - Koszovó lesz az első külső önrendelkezését megvalósító, önálló államiságot elérő eset. A koszovói független ség hívei alaptalanul hivatkoznak KeletTimorra, mivel ott egy Indonézia által 24 évig jogtalanul bitorolt volt portugál gyarmat felszabadításáról volt szó, kései dekolonizációként. A koszovói rendezés során a kivételes eset egyszeri szabályát, a precedens nélküliséget kívánják
