Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-03
18 aránytalan börtönbüntetéseket. A súlyos ítéletek szemmel látható célja az, hogy jelentősen csökkenjen a magyar fiatalok ellenál lása, ha szerb kortársaiktól atrocitásokat kell elszenvedniük. 2007. október 23án délután négy óra tájban újabb magyargyilkosság történt. A rendőrség holtan találta bajmoki Katymári úti tanyáján a 78 éves Ozvald Imrét. A mentőszolgálat orvosának nyilatkozata szerint erőszakos halálról van szó, ugyanis az idős bácsinak súlyos sérülései voltak a fején, kezén és felsőtestén. A helyszínelők feldúlva találták a házat21. Az utóbbi időben riasztó sajtóhírek jelentek meg magyarellenes megnyilvánulásokról az egyes iskolában is. Újabban az a hír járja, hogy az újvidéki Mihajlo Pupin elektrotechnikai iskola magyar diákjait a szerb diákok egy része folyamatosan zaklatja, hogy magyarellenes falfirkák jelentek meg a tanterem falain, hogy a magyar tagozatok taná raihoz az igazgatónő megkülönböztetett módon viszonyul, és olyannyira megromlottak az emberek közötti viszonyok, hogy a legjobb tanárok, köztük magyarok is hagyják el az iskolát” 22. 12.4. A rendőrség emberei több településen is összeírják az üres lakások at, nem ritkán arrogánsan fellépve és engedélyek bemutatása nélkül behatolva a házakba. Egyértelmű, hogy a kisebbségi lakosság megfélemlítésének egyik újabb módozatával állunk szemben. A belügyminiszter sumákol és tagad, miközben a terepen az akciók tovább folytatódnak. 12.5. Az 1941 – 1948as magyar áldozatok számát tényszerűen mind a mai napig nem állapították meg. A tartományi tényfeltáró bizottság ezzel kapcsolatos munkáját lehetetlenné teszi az, hogy az egyes archívumok még mindig nem nyitottak, sőt van nak olyan levéltárak is, ahol elutasítják az együttműködést, vagy lehetetlenné teszik azt23. A szerbiai parlament mind a mai napig nem hozott határozatot a kollektív bűnösség elvének eltörléséről. A vajdasági magyarság mély felháborodással értesült arról, hogy szeptember 24én ismeretlen tettesek újból – a legdurvább módon – meggyalázták az 1944es csúrogi ártatlan áldozatoknak emelt emlékművet. Szerbiában nemcsak a kollektív bűnök és a tömeggyilkosságok maradnak föltáratlanok, de még emlékezni sem lehet a halottakra. Ezért ne csodálkozzunk azon, hogy erősödnek a radikálisok és neofasiszták masíroznak Újvidéken. 13. A felsoroltak miatt Szerbiának sokkal többet kellene tennie a kisebbségek védelme érdekében, mint ahogy azt, az ezzel a témakörrel foglalkozó politikusok elismerik, mert továbbra is komoly eltérés mutatkozik egyrészről az elvileg elfogadott nemzetközi kötelezettségek és másrészről a kisebbségek normatív és tényleges helyzete között. Ennek természetesen előfeltétele a nemzeti kisebbségekhez tarto zók helyzetének valós felmérése és az itt meglévő problémákkal való nyílt szembenézés, valamint azok hatékony megoldása érdekében egy időhöz kötött programnak az elfogadása. A legfontosabb mégis a vajdasági magyar pártok a nemzeti közösségünket érintő ala pvető kérdésekben való közös álláspontnak a kialakítása és a szerb hatalom felé való egységes fellépése lenne. Hogy ez megvalósíthatóe megmutatkozik majd az év végén esedékes tartományi és helyhatósági választásokon. Ha a magyar pártok között közös válasz tási fellépés nem jön létre, annak további negatív hatása lesz a vajdasági magyarság egészére nézve. 14. A schengeni vasfüggöny 2008. január 1jei leereszkedésével kapcsolatos reális félelmek tovább rontják a vajdasági magyarság közhangulatát, mivel továb b nehezül az anyaországgal való kapcsolattartás. A megoldás a kettős állampolgárság lenne, amit már Szerbia is támogat – amint azt Vuk Jeremić szerb külügyminiszter budapesti látogatása alkalmával bejelentette24, csak az anyaország nem. Jeremić ugyanakkor azt mondta: „Ha menekültek érkeznek és ők szabad emberek, akkor ott telepednek le, ahol akarnak, és ha Vajdaségot választják, akkor nincsen törvényes eszköz arra, hogy ezt meg lehessen akadályozni” 25. 15. Végezetül leszögezhetjük: A vajdasági magyarság a volt Jugoszlávia egyetlen olyan népcsoportja, mely az utóbbi, csaknem két évtizedben nem ért el komolyabb eredményeket nemzeti önazonosságának megőrzése terén. A kisebbségi politika vajdasági sikertelensége következménye annak a magyar külpolitikának is, mely nem támogatja megfelelő módon a határon túli magyaroknak identitásuk megőrzésére irányuló törekvéseit. Újvidék, 2007. november 03. Bozóki Antal, mgr. vissza
