Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-15
18 Bosznia és Hercegovina vá lságban van - HÁTTÉR Fazekas László, az MTI tudósítója jelenti: Szarajevó, 2007. november 14., szerda (MTI) - Bosznia és Hercegovina súlyos válságban van, az ország sorsát elrendezni hivatott daytoni szerződés alapos átgondolásra szorul, s egyelőre biz onytalan, hová fejlődik a krízis, miként lehet kilábalni belőle. Ezt erősítették meg az MTI helyszínen járt tudósítójának az államszövetség ügyeiben tájékozott helyi politikusok és nemzetközi szakértők. Abban, hogy a válság Miroslav Lajcak nemzetközi főmegbízott október végi döntéseihez köthető, mindenki egyetért, ám a tekintetben, hogy ezek a kiváltói vagy csupán a következményei a krízisnek, erősen megoszlanak a vélemények. EUberkeken belüli nemzetközi szakértők egyértelműen összekapcsolják a je lenlegi - az ország működőképességét veszélyeztető - helyzetet azzal a körülménnyel, hogy a végéhez közeledik Koszovó sokfelvonásos drámai története. A belgrádi vezetés - mondják ők - a lelke mélyén már tudomásul vette a déli tartomány elvesztését, de megp róbál a végsőkig "országmentő" szerepet játszani, s egy második frontot nyitva, kétségbeesett erőfeszítésként piszkálta fel a boszniai szerbeket, vette rá őket arra, hogy válságot robbantsanak ki. Az utóbbi pár hét eseményeit tekintve az érvelés igaz, mivel valóban a szerbek szálltak szembe a Bosznia és Hercegovina fölött teljhatalommal rendelkező nemzetközi főmegbízott parlamenti és kormányzati munkarendet megváltoztató, számukra állítólag súlyos érdeksérelmet okozó döntéseivel. Csak éppen ebben az ors zágban - mint egy vezető horvát politikus rezignáltan megjegyezte - a Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merényletig visszamenve sem lehet biztonsággal kijelenteni, hogy ott kezdődtek a problémák. Tény, hogy a boszniai háborút lezáró, az országot létr ehozó 1995ös daytoni békeszerződésre szükség volt, de ma már az is látszik, hogy a megállapodás csak a békét teremtette meg, csupán a status quót szavatolta. A status quo pedig merev állapot, egy helyben topogás, és hosszú távon nem elegendő egy ország mű ködésben tartásához. Ezt támasztja alá az a szarajevói diplomáciai körökből származó vélemény is, amely szerint a jelenlegi problémák okait keresve legalább 2006 elejéig kell visszaásni. Addig ugyanis a Bosznia és Hercegovinát vaskézzel irányító, polit ikusok, tisztségviselők tömegét leváltó Paddy Ashdown volt a nemzetközi főmegbízott, aki "vasprefektusként" viselkedve látszólag komoly eredményeket ért el Bosznia európai arculatú, egységes intézményrendszerű országgá formálása terén. Az őt felváltó Chris tian SchwarzSchilling ezekből az eredményekből kiindulva vélte úgy, hogy nincs már szükség a kemény kézre. Hagyni akarta, hogy a boszniai politikai osztály - kulturáltan, európai normák szerint - maga vívja meg belső harcait, s közben persze vigye is előb bre az országot. Az eredmény az lett, hogy a belső ellentétek újból kiéleződtek, bosnyák központosító, egyeduralmi és szerb önvédelmi, szeparatista törekvésekben is megnyilvánuló törekvések kerültek felszínre. Bosznia és Hercegovina pedig ma kaotikusab b képet mutat, mint két évvel ezelőtt. Pedig eddig sem volt rózsás a helyzet. Az EUcsatlakozás feltételének számító stabilizációs és társulási szerződésről szóló tárgyalásokat a balkáni országok közül elsőként lezáró Bosznia és Hercegovina máig nem j utott el az egyezmény parafálásáig, s úgy néz ki, hogy az európai integráció tekintetében sereghajtóvá vált. Mindenki, még a sok tekintetben Európa kivetett páriájának, "pofozógéppé" vált Szerbia is megelőzi. Daytonban egy három nemzet alkotta, két ré szből - a Szerb Köztársaságból és a BosnyákHorvát Föderációból - álló államot hoztak létre, amely fölé a működőképessé, ha úgy tetszik, "európaivá" válást felügyelő nemzetközi főmegbízottat helyeztek, aki teljhatalommal bír. Annyira, hogy egy személyben d önthet bármelyik választott vagy kinevezett tisztségviselő leváltásáról, s egyedüli "hiteles" értelmezője és végrehajtója az ország létének alapját jelentő békehatározatoknak. Ennek a rendszernek a működése borult fel látványosan 2007 őszén, Miroslav Lajcak főmegbízottnak a parlamenti és kormányzati munkát megváltoztató döntései nyomán. A képlet egyszerű, s ugyanakkor rendkívül bonyolult: Lajcak megváltoztatta a 12 éve elrendelt alapszabályokat, s ezt a szerbek mereven ellenzik. Azt mondják, hogy a főmegbízott ki akarja szolgáltatni őket a másik két népnek, a horvátoknak és a bosnyákoknak, akik ezután, ha összefognak, ellenükre dönthetnek a szövetségi parlamentben és kormányban. Ezzel szemben Lajcak arra hivatkozik - nem is alaptalanul , hogy végr e működőképessé kellene tenni Boszniát, véget vetni annak, hogy a daytoni határozatokat kihasználva a három államalkotó nép közül bármelyik megbéníthassa az ország működését. És bár ez az érv mindhárom népre vonatkozik (az utóbbi időben éppen a bosnyák ok voltak azok, akik távolmaradásukkal bénaságra kárhoztattak országos döntéshozó testületeket), az ellentét pillanatnyilag a Szerb Köztársaság és a nemzetközi főmegbízott harcaként jelenik meg.
