Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-13
13 intézményeit, országát, becsületét. Ezek a fogalmak azonban mind ősibbek annál, semhogy az embernek személyes tapasztalásai lehetnének keletkezésükről, és sokkal tovább fenn kell maradniuk, mint ameddig közvetlen leszármazottaink élete tart - figyelmeztetett Kovács Miklós. Mint fogalmazott, a politikai nemzet teljes jogú tagjának muszáj hosszabb távon gondolkodni, mint a természetes, hétköznapi időfelfogás, mert létre kell hozni azokat a közjavakat, amelyekben tovább él a nemzet. "Törté nelmünk régmúlt pillanataira emlékezve megpróbáljuk jelenvalóvá tenni azokat, kifejezve ezáltal, hogy részesei vagyunk történelmünk idejének. Jelenvaló pillanatunk nem véletlenszerű, hanem a nemzet idejének része, s igyekeznünk kell megfelelni ennek. Az em lékezéssel a jelenben egységgé forrasztjuk nemzetünk történelmének az idejét azzal, hogy kilépünk a mindennapjainkból, s hogy amikor kilépünk, belehelyezkedünk a nemzet idejébe, magunkra vesszük a kötelezettséget, hogy hozzátegyük a magunkét, lehetőségeink szerint becsülettel, túl azon, amit a mindennapi józan ész kíván, hogy nemzetünk ideje folytatódjon, hogy évszázadok múlva is legyen még kinek belépni ebbe az időbe." A rendezvény a Perényi Zsigmond Középiskola diákjainak irodalmi összeállításával és ko szorúzással ért véget. Az eseményen jelen volt többek között Sziklavári Vilmos, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulja, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, Oleg Ljubimov, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnöke, dr. Orosz Ildik ó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, dr. Soós Kálmán, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, Milován Jolán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke, Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke. vissza A választások lezajlottak, a krízis maradt Kárpátalja 2007. október 12. A szovjet idők klasszikus mondása szólt úgy, hogy "az utóbbi időben a munkácsi sör minősége sokat javult, de még ihatatlan". A legutóbbi választás is az ukrán demokrácia j elentős fejlődését hozta, de az az ország politikai rendszerének működését még nem képes biztosítani. Előrelépésnek tekinthető a politikai mezőny tömörülése. Az induló pártok száma is csökkent, és ami még fontosabb, a jelentéktelen pártokra leadott szava zatok mennyisége is. Ezzel magyarázható, hogy jobb százalékos aránnyal kevesebb mandátumhoz jutottak a pártok, mint az előző szavazáskor. Gyorsabb és egyértelműbb lett a választók büntető szavazása az elkövetett politikai hibákért. Moroz nagy manővere a narancsosból a kékfehér táborba történő átállással a szocialisták parlamenti státusába került. Én a népítélet kategóriába sorolnám az elnöki párt eredményét is. Elvileg ugyan megismételte a Nasa az előző eredményt, de a befektetett erőfeszítéshez és Timos enko teljesítményéhez képest a 14,25% és a 72 mandátum bukásnak tekinthető. Alighanem Juscsenko 20052006os bizonytalankodása miatt orroltak meg a narancsos szavazók; hiába mutatott aztán határozottságot a parlamentoszlatásnál, az már csak a kármentéshez bizonyult elegendőnek. Az ukrajnai választásoknak a nyugati világ szemében a legsötétebb és legmegmagyarázhatatlanabb része maga a szavazási procedúra. Akár Magyarországon, akár Franciaországban zajlottak le a választások, a tényleges végeredmény órák al att kiderült, amit az érintettek azonnal tudomásul vettek. Ukrajnában az összeszámláláskor mindig megpróbálnak módosítani az eredményen. Most is így történt, és megpróbáltak "hozzárajzolni" néhány tized százalékot Morozék 3% alatti eredményéhez. Pozitív fe jleményként lehet elkönyvelni, hogy ha Ukrajna újból balkáni képet mutatott is az elhúzódó szavazatszámlálásával, a választói akaratnyilvánítás lényegét mégsem szabták át. Ezzel a pozitív momentumokat számba is vettük. A választói akarat ugyanis az ors zág kettéosztottságát reálisan tükrözve egy tényleges patthelyzetet eredményezett. Timosenko és Juscsenko blokkja ugyanis csak kétfős tartalékkal rendelkezik a parlamenti többséghez képest, amely a reális ukrajnai viszonyok között nem elég. Szimonenko, a kommunisták vezetője gyermeki őszinteséggel jelezte is, hogy marad a régi koalíció, csak Moroz helyére belép Litvin, valamint átcsábítanak néhány embert a másik táborból. Ez a variáns azonban, azon túl, hogy
