Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-27
10 Új Magyar Szó 2007. július 27. Szerző: Dorogman László/MTI Becsvágyó ter vek és tizenhét hónapos sziszifuszi erőlködés után dolgavégezetlenül távozott posztjáról július elején a nemzetközi közösség boszniahercegovinai főmegbízottja, átadva helyét az immár harmadik főbiztosnak. Elődjéhez, az angol Paddy Ashdownhoz hasonlóan C hristian Schwarz Schilling is azt a két reformtervet állította tevékenysége középpontjába, amelyek kulcsfontosságúak BoszniaHercegovina európai integrációja és majdani EUbelépése szempontjából. Az alkotmány és a rendőrség reformja terén azonban 2006 fe bruárja óta is csak kudarcról, illetve stagnálásról lehet beszélni. A három népcsoport – bosnyák, horvát, szerb – alkotta államban a politikai légkör rosszabb, mint a polgárháború 1995 novemberi befejeződése óta bármikor volt. A boszniai Szerb Köztársasá g (RS) foggalkörömmel ellenzi a központi állam erősítését, míg a másik entitáson, a BosnyákHorvát Föderáción belül az ottani két népcsoport folyamatos marakodása zajlik. Már az utolsó, magát jugoszlávnak tartó író, a boszniai Travnikban született Ivo And ric is kitért írásaiban a „különleges boszniai gyűlöletre, erre a széles körben elterjedt, veszedelmes betegségre”. Nikola Spiric boszniai kormányfő – aki amúgy szerb nemzetiségű – ezt a mai állapotokra alkalmazva így fogalmazta meg: Bosznia olyan ország , ahol hőssé válnak a párbeszédre nem hajlandó politikusok. Márpedig ez biztos út az ország bukása felé. Spiric tudja, miről beszél: pártja, a Független Szociáldemokraták Szövetsége (SNSD) éppen a hajthatatlanság, a Brüsszelből kezdeményezett reformok elut asítása jegyében vált az RS legerősebb pártjává a tavaly őszi választásokon. Míg azonban ez a magatartás akkor csupán szokásos választási kampányfogásnak tűnt, az SNSD által a szerb entitás kormányfői posztjára állított Milorad Dodik azóta is ezt tekinti politikája vezérfonalának, megbénítva a szövetségi szintű együttműködést. Méltó párja Dodiknak a bosnyákhorvát térfélen Haris Silajdzic, a szarajevói államelnökség bosnyák (muzulmán) tagja. Ő alkotmányreform helyett egyenesen a boszniai Szerb Köztársaság felszámolását követeli. Arra hivatkozik, hogy a hágai bíróság februári ítélete népirtásnak minősítette a tizenkét évvel ezelőtti srebrenicai mészárlást. Akkor szerb katonai alakulatok, a holland ENSZkatonák tétlenségét kihasználva, a védett enklávéba b enyomulva több ezer, a bosnyák fél vádja szerint 8000 muzulmán férfit és fiút öltek meg. Silajdzic a hágai ítéletből azt a következtetést vonja le, hogy az RS a népirtás következményeként jött létre, s ezért felszámolandó. Bármennyire igazságtalannak tűni k is a boszniai muzulmánok szemében az RS megalakulása, annak létét az 1995. novemberi, daytoni békeszerződés nyomán a nemzetek közössége is elismerte. Megszüntetésére – az alkotmány reformjának keretében – csak akkor nyílna lehetőség, ha azt a föderáció d öntéshozó szerveibe delegált szerb politikusok is megszavaznák. Belátható időn belül pedig erre nincs esély. Srebrenica, az ott elkövetett vérengzés sötét árnyékként vetül BoszniaHercegovina jelenére és jövőjére. A keletboszniai település még SchwarzS chilling utolsó munkanapjaiba is „beleszólt”. Június 19én a daytoni egyezmény megvalósítását felügyelő tanács (PIC) deklarációban adott hangot „mélységes aggodalmának” amiatt, hogy a reformok meghiúsulása és az erősödő nacionalista hangnem következtében B osznia rossz irányba halad. A PIC emiatt úgy döntött, hogy széles jogkörökkel ruházza fel SchwarzSchilling utódát, a szlovák Miroslav Lajcákot annak érdekében, hogy „úrrá legyen a helyzeten, és az EU felé terelje Boszniát”. A PIC deklarációja egyúttal e lutasította azt a bosnyák követelést, hogy a februári, hágai ítélet jogalapot szolgáltasson olyan alkotmánymódosításra, amelynek értelmében Srebrenicát kihasítanák a Szerb Köztársaság területéből. Ehhez képest hat nappal később, június 25én a német főképviselő elrendelte a srebrenicai háborús emlékhelynek a szarajevói központi föderációs kormány fennhatósága alá történő helyezését. A lépésre felháborodva reagált az RS parlamentje és kormánya, jogel lenesnek minősítve a főképviselő döntését, amelyet a Banja Lukai törvényhozás „nem hajlandó tudomásul venni, és az emlékhely fölött a jövőben is fennhatóságot kíván gyakorolni” – hangzott a fenyegető határozat. vissza
