Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-26
12 A Párkányhoz közel fekvő Köbölkúton, mint Mihalik Gábor polgármester elmondta, háromnégy éve még csaknem az ötven százalékot közelítette az állástalanok aránya. Mostanra 16 százalékra csökken t, köszönhetően főleg az esztergomi Suzuki- és a Nokiaüzemnek, ahová műszakokra járnak dolgozni a köbölkútiak. Naponta szállítja őket autóbusz a határon túlra. Gútáról óvatos becslések szerint mintegy kétháromszázan találtak alkalmazást Magyarországon, e lsősorban Győrben és a mellette levő ipari parkban. Horváth Árpád polgármester elmondása szerint azonban akadnak olyan szakmunkások is, akik akár Horvátországban is vállalnak idénymunkát, különösen a nyári hónapokban. Keszegfalván öt százalék alatt van az állástalanok aránya. Még mindig sokan dolgoznak a komáromi hajógyárban, és a gútai kábelgyár is alkalmaz dolgozókat, ám az igazi munkaerőpiac Magyarországon van. Magából a Komáromi járásból becslések szerint legalább harmincnegyven autóbusz szállítja napo nta a munkavállalókat a határon túlra, s köztük szép számban akadnak keszegfalusiak is. Toma Tibor polgármester sem tudott pontos adattal szolgálni, mennyien ingáznak a községből. Nemcsak a Csallóközből és NyugatSzlovákiából: rengeteg délszlovákiai magya r jár át Magyarországra az Ipoly mentéről is, egészen Dorogig, Budapestig ingáznak. Gömör, Nógrád és a Bodrogköz lakói már kevésbé válogatnak a régiókban, és a távolság sem játszik akkora szerepet. Az ottani – az országos szinthez mérten – rendkívül alacso ny bérek arra ösztönzik őket, hogy Ausztriában, Csehországban és természetesen Magyarországon keressenek megélhetést. Beszéltem olyan kőművesekkel, akik egy Losonc melletti községből utaztak vasárnap éjjel Prágába, heti munkára. Találkoztam gömöriekkel, ak ik az ausztriai Burgenlandba járnak, az ottani gazdaságok idénymunkásaiként keresik kenyerüket. A körülmények szinte embertelenek, napi 12 óra hajtás, szünnap nélkül. Szociális és betegbiztosításról a legtöbb esetben természetesen szó sincs, aki netalán ba lesetet szenved, azt egyszerűen „átdobják” a határon, mert a kórházi ápolás megfizethetetlen. De mennek a fiatalok beteggondozónak, takarítónőnek, pincérnek, gyermekfelügyelőnek, bárminek, ha megfizetik. Görögországba, Spanyolországba narancsot szüretelni. Határhoz közel, távol? A kézenfekvő természetesen az volna, ha a lakóhelyükhöz közel igyekeznének álláslehetőséget találni. Ebből a szempontból érdekes adatokat tükröz az a tanulmány, amelyet a Szövetség a Közös Célokért iroda munkatársai készítettek Dobo s Ferenc szakmai irányításával (megtalálható a szervezet honlapján). A felmérésből, melynek során 872 embert kérdeztek meg, tehát reprezentatívnak tartható, kiderül, hogy a szlovákiai magyar munkavállalók számára a magyarországi helyszín nem meghatározó. B ár a legmagasabb átlagbérek Budapesten és a Dunántúlon vannak, a megkérdezettek közül csupán minden negyedik jelölte meg ezt a két régiót célként. Az Alföld – érthetően – a legkevésbé bizonyult népszerű célterületnek, az viszont meglepő adat, hogy a határh oz legközelebb levő északmagyarországi régióban munkát vállalni szándékozók aránya nem éri el a 30%ot. A válaszadók csaknem fele konkrét régióra való tekintet nélkül hajlandó lenne Magyarországon dolgozni. Ingázók és letelepedők Aggasztó jelenség, hogy a munkát keresők inkább a részleges vagy időszakos letelepedést választanák az úgynevezett ingázással szemben. Az előbbi lehetőséget az érintettek mintegy 20%kal többen részesítették előnyben a munka- és lakóhelyük közötti napi ingázást vállalókhoz képest . Az adat azért meglepő, mert a szlovákiai vendégmunkások nagy többsége (legalább kétharmada) egyelőre ingázó életmódot folytat. Mindez ugyan nem jelenti a szülőföldről való azonnali elvándorlást, ám hosszú távon egyértelműen a gyökerek meglazulásának irán yában hat. Az anyagiak meghatározó szerepét bizonyítja, hogy az érdeklődők többsége (53,2%) nem vállalna magyarországi munkát, ha kevesebbet keresne, mint az anyaországi magyarok. Ez a szándék az ottani munkapiaci helyzettel kapcsolatos információk hiányát is tükrözi, mert bár arról nincsenek adatok, hogy a szlovákiai munkavállalók bérezése eltére az ugyanolyan beosztásban dolgozó magyar állampolgárokétól, az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy a határon túlról érkező munkaerő legfőbb vo nzerejét a munkaadók számára épp az jelentette, hogy alacsonyabb bérért is hajlandó alkalmazásba állni. Minden ötödik – bárhol? Jelenleg a csak Magyarországon dolgozni akarók részaránya nem éri el az 50 százalékot. A szlovákiai magyarok számára tehát az an yaország lassan nem lesz kizárólagos cél. A szociológusok és demográfusok szerint számottevőbb elmozdulás a közeljövőben még nem várható, de említésre érdemes, hogy minden ötödik szlovákiai magyar munkavállaló azonnal hajlandó lenne harmadik országban dolg ozni. Érdekes, hogy a Magyarországon állást kereső szlovákiai magyarok között a munkanélküliek részaránya „csak” 34 százalékot tesz ki. Ennél sokkal többen erednek útnak azért, mert a lakóhelyükön kínált munkalehetőség nem biztosít megfelelő keresetet. Csa knem minden második azt állítja közülük, hogy az itthoni jövedelem kevés a mindennapi megélhetéshez. Igen magas azoknak az aránya, akiknek nagyobb összegre lenne szükségük, ezt azonban csak magyarországi munkavállalással tudják megszerezni. A határ túlolda lán való munkaszerzés döntő, csaknem kizárólagos motivációja tehát a hazai bérek alacsony szintje. Magyarországon a minimálbér jelenleg 75
