Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-12
23 Vajon történelmi fordulópont volte a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) tisztújító kongreszszusa, vagy sem? Mi változik azzal, hogy a pártelnök Bugár Béla március utol só napján elbukta a választást, s az MKP új elnöke - tizennégy szavazattal - az örök második, Csáky Pál lett? Valóban Duray Miklós áll a trónfosztás mögött? Mi a váltás oka, és mi lesz a következménye? Az MKP komáromi tisztújító kongresszusán felborult a papírforma. A máskor izgalmak nélküli, a pártelnököt gépiesen megerősítő szavazást most ellenségeskedéstől és sértődöttségtől terhes küzdelem váltotta fel. Pedig minden a legsűrűbb unalom megismétlődését jósolta; a pártelnök Bugár Béla - nem is sejtve, mi várhat rá - hónapokon át maga kívánta, hogy legyen kihívója. Ez az óhaja végül meghallgattatott, alig három héttel a kongresszus előtt, a párt érsekújvári járási konferenciáján Csáky Pál neve is felkerült a táblára. Bugár, aki nemcsak a párt, hanem az o rszág egyik legkedveltebb politikusa, toronymagas esélyesként indult. Nyolc évig vezette a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat (MKDM), majd a pártfúziót követően az MKPt; hét évig a parlament alelnöke, a második Dzurindakormány utolsó hónapjaiban megbíz ott házelnök volt. Csáky politikai karrierje szorosan összefügg Bugáréval. Az MKDM idején kétszer pályázta meg a pártelnöki posztot, mindkétszer alulmaradt. Az MKDMben és az MKPben nyolcnyolc évig volt alelnök, ugyanennyi ideig a szlovák kormány első al elnökeként szolgált. Csáky és Bugár politikai vércsoportja azonos, mindketten nemzetikonzervatív politikusok. Szorosan együttműködtek az elmúlt 18 évben, természetes szövetségesük mindig is Duray Miklós volt. A magyar politikai elit e két markáns személyi ségét mérsékelt politikai magatartásuk miatt a szlovák közeg is elfogadta. A sajtó most minimum korszakváltást sugall a szlovákmagyar viszonyban. Vitathatatlan, hogy az MKP leköszönő elnöke személyes képességei, remek kommunikációja révén hihetetlenül p ozitív folyamatot generált országszerte. A magyarokat az ő fellépésének köszönhetően is elfogadták és tisztelték. Az MKP két cikluson át volt a Dzurindakormány tagja, s bebizonyította, hogy a szlovákiai magyarok is képesek felelős kormányzati tényezőként fellépni; vannak minisztériumokat irányítani képes szakembereik, s az ország jövője érdekében egy radikális, cseppet sem népszerű neoliberális gazdasági reformot is támogatnak. Kiálltak Szlovákia NATO- és EUcsatlakozása mellett, nem egy kormányválság idej én a stabilizáló szerepet töltötték be. Az elnöknek meghatározó érdeme volt ebben. Médiabéla Bugár hosszú utat tett meg idáig. A 90es évek elején a MKDM elnökeként és a Duray Miklós vezette Együttélés Politikai Mozgalom legszorosabb szövetségeseként ő is sérelmi és szimbolikus politizálást folytatott - szemben a szlovákmagyar együttműködést hirdető Magyar Polgári Párttal. Az 1998as pártegyesítés és kormányzati szerepvállalás azonban új pályára helyezte őt. Megtanulta, hogyan tegye félre - legalább a felszínen - a kényes és megosztó témákat. Az 199598 közötti Meciaréra utolsó két évében korábban nem tapasztalt, széles együttműködés jött létre a demokratikus szlovák és szlovákiai magyar politikusok között. Ez a kooperáció komoly médiatámogatást élveze tt, s ekkor teremtődött meg - a Markíza kereskedelmi tévének, a liberális SME napilapnak és a Domino Fórum hetilapnak köszönhetően - Bugár Béla mítosza. A szlovákok körében a csallóközi politikus a rossz Duray ellenében a jó magyar köntösében jelent meg. Bugár kiváló médiaterméknek bizonyult. Sokat dolgozott a megjelenésén, hihetetlen készsége volt a frappáns válaszokra, s ezt lazasággal, humorral, infantilis beszólásokkal és gesztusokkal tarkította. Magyar akcentusa, magyaros mondatszerkesztése népszerű kabarék és egy tévésorozat meghatározó kellékévé vált. A Bugárjelenséget az országos szlovák sajtó "teremtette meg": az MKP elnöke a szlovákok népi politikusa lett. Ebből fakadt növekvő népszerűsége a magyar választók körében is, ami fokozatosan felülmúlt a a magyar közegben erős Duraymítoszt és Csáky kedveltségét is. Ez hosszú időre megingathatatlanná tette pártelnöki pozícióját - már csak azért is, mert az ő személye révén volt az MKP kívánt és elfogadott koalíciós partner. Ez a rendkívülinek nevezhető n yolc év azonban rámutatott a médiatermék gyenge oldalaira és ideiglenességére is. Bugár ugyanis megelégedett a médiasztársággal. Mindent el tudott adni, amit akart - a szlovák újságírók nem láttak be a magyar párt hátsó udvarába, vakon megbíztak az ő Béláj ukban. Hisz mégiscsak az ő termékük volt. De semmi garancia nem volt arra, hogy a szlovákok pozitívan elfogult MKP- és Bugárképe egyszer csak nem fordule majd el 180 fokkal, s nem csape át magyarfóbiába. Mítoszmiklós
