Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-19
19 Sólyom Lászlónak, a Magyar Köztársaság elnökének legutóbbi erdélyi magánlátogatásával keveset és szűkszavúan foglalkozott a magyarországi média, annál többet és bőbeszédűen szóltak róla az erdélyi magyar médiumok, feltétele zett politikai állásfoglalásokat bontva ki szavaiból vagy éppen az államfő torockói természetjáró adottságait ecsetelve. A napi média rohanásában nem illik és nem szokás hosszas szövegeket idézni, ezért a tudósítások, kommentárok, elemzések rendszerint sz ótörmelékekből építkeznek és gyakran elfödik magát az összefüggő egészet. Ahhoz, hogy tisztán láthassuk a magyar államfőnek nem csupán az erdélyi magyarságról, hanem a mai magyarországi állapotokról vallott nézeteit, érdemes többször elolvasni a Kolozsváro n elhangzott teljes beszédét, mert ebben ott rejlik nem csupán magánemberi, jogtudósi, hanem államfői nézeteinek összefüggő rendszere. Íme, mit mondott az autonómiáról: „Az autonómiának számos konkrét megoldása lehetséges. Ezért mindenek előtt demokratiku s, tisztázó párbeszédre van szükség az autonómia fogalmáról és jövendő tartalmáról. Sok félreértést és előítéletet kell eloszlatni a többségi társadalomban, és meg kell szerezni az adott állam egyetértését.” Tiszta beszéd. Egyrészt önmagunk értsük meg a le gapró részletekig, a legnagyobbtól a legkisebb településig, hogy mit jelent az autonómia gazdaságitársadalmi és több más vonatkozásban, majd ennek alapján tegyük meg a következő lépéseket. Az autonómia építkezés és nem kikiáltás. Egyetlen rövid mondat a z Unióról. „Az Európai Unió tárgyszerűségre késztet: az emberi jogok nyelvén ért, az ilyen igényeket és sérelmeket tudja kezelni. Csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre.” Fölösleges akár egyetlen szót is hozzáfűzni. Egy másik mondat az erdélyi , felvidéki, délvidéki és más magyar közösségek, valamint Magyarország viszonyáról. „Tiszteletben kell tartanunk az egyes nemzetrészek társadalmainak önállóságát. A politikában mindezek az érzelmeknél súlyosabban esnek latba, ám nem érintik a magyarként eg yüvé tartozás mély és erős érzését, amely személyiségünk és emberi méltóságunk része.” Azaz: valamennyien magyarok vagyunk, de ez nem feltételezi, hogy budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben dönthetnek helyettünk, netán szóval vagy más eszközö kkel próbálkoznak döntéseink megmásítására. Körülményeinket mi ismerjük a legjobban, minden összetevőjükkel egyetemben, ezért mindig saját döntésünk az irányadó. „A 48as forradalom óta a háromszínű nemzeti zászló a szabadság jelképe is lett: felülmúlhata tlan jelkép, nincs szükség másra.” Ez már Kolozsvárról Magyarországra küldött üzenet, állásfoglalás az oly sokat vitatott árpádsávos zászlók tekintetében. De itthon is elgondolkodhatunk rajta. „A forradalom napjai elmúlnak – a forradalom eredményei viszon t a jogokon és az alkotmányos intézményeken keresztül épülnek ki és válnak állandóvá, s gyökeresednek meg végső soron a kultúra részeként. (…) Nem forradalmi időkben ezek éltetik tovább a forradalmat.” A mi 1989es forradalmunk lezajlott és az egyéni tapa sztalatú vagy pártos beállítottságú elemzéseken túl a történelem majd eldönti igazi, megcáfolhatatlan, az idők múlásán is túlmutató jellegét. Ami számunkra most a legfontosabb: következetes, érdekérvényesítő beépülés az európai elvekhez csatlakozó romániai jog- és intézményrendszerekbe. Sólyom László kolozsvári beszéde félreeérthetetlenül megmutatja azt az eszmerendszert, amelyből nagyon sokan hajlamosak kisebb darabokat lecsipkedni, és csupán egyetlen töredéket állítani előtérbe. Az egész azonban ezúttal is más, mint a részek összege. Akkor is, ha talál valakinek a nézeteivel és akkor is, ha nem. vissza Szerb csapás a "Fehér alKaidára” Népszava 2007. március 19. Terroristákat kiképző tábort számolt fel hét végén a szerb rendőrség a Szandzsákban, a boszniai és a koszovói határ közelében. Négy embert letartóztattak. Mivel ezek muszlimok, máris elindult a találgatás, ki vagy mi ellen irányulhattak a tábor létrehozóinak szándékai: Szerbia ellen, melyet felelősség terhel a bo szniai és a koszovói
