Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-30
11 munkavállaló lepi el az országot, mert a román ajkúak kedvelt célországai között nem szerepel hazánk. Ha Budapest korlátozásokat vezetne be, akkor leginkább az erdélyi magyarokat sújtaná. A döntés ugyan minden ország belügye, de ő nem tartja jó eszköznek a tiltást, hiszen aki feketén akar dolgozni vagy dolgoztatni, az nem fog változtatni a bevett gyakorlaton; az alacsonyan képzett munkaerő áramlását más eszközökkel is lehet korlátozni. Magyar országnak hosszú távon el kell gondolkodnia azon is, hogy melyik a jobb megoldás az elöregedő munkaerő pótlására: ha távolkeleti vendégmunkásokkal tölti fel a munkahelyeket, vagy ha azokkal az erdélyi magyarokkal, akiknek nincsenek kulturálisnyelvi probl émáik az anyaországban. Budapest eddig is folyamatosan fogadta a magasan képzett fiatal munkaerőt Romániából (gondoljunk csak az Erdélyből áttelepedett értelmiségre), miközben szemforgató módon állandóan a szülőföldön maradás szükségességéről beszélt. Mini szteréhez hasonlóan vélekedett Calin PopescuTariceanu miniszterelnök is, aki szerint tíz éven belül a Romániában munkát vállaló külföldiek száma meghaladja a külföldön dolgozó románokét. A kormányfő szerint az ország már most rászorul a munkaerőimportra, hiszen több ágazatban – például az építőiparban, a bankszektorban – nincs elegendő szakember. Nem veszi biztosra a munkások tömeges bevándorlását a Financial Times elemzője sem. A fő érv az, hogy máris a teljes lakosság tíz százaléka dolgozik külföldön, íg y aki akart és tudott, az már elment. A brit gazdasági lap szerint kezdenek megszűnni azok az okok, amelyek kivándorlásra sarkallják a románokat. A fiatal és képzett román állampolgároknak ma jobbak a hazai lehetőségeik, mint korábban bármikor. A számok ez t a vélekedést alátámasztják, így előfordulhat, hogy rövidesen Bukarestben kell elgondolkodniuk a magyar munkavállalók számának korlátozásán. Magyarország államadóssága ugyanis az év végére megközelíti a bruttó nemzeti össztermék (GDP) hetven százalékát, R omániában ez az arány kevesebb mint húsz százalék! Az államháztartási hiány nálunk tíz százaléknál is magasabb lesz, Romániában pedig pánikot keltett, hogy „felszökött” két és fél százalékra. Keleti szomszédunknál az egy főre jutó GDP egy év alatt csaknem kétezer euróval nő, a lakossági fogyasztás az első negyedévben tíz százalékkal lett nagyobb. Emelkedett a foglalkoztatottak száma, a reálbérek hat százalékkal nőttek, nálunk a konvergenciaprogram négyszázalékos csökkenéssel és nagyarányú munkahelymegszűnés sel számol. Ebben az évben várhatóan hét és fél milliárd euró tőke érkezik Romániába, a gazdasági növekedés üteme tovább gyorsul, az idén már meghaladhatja a hét százalékot. Románia egyre feljebb kapaszkodik a globális versenyképességi listán, mi pedig csú szunk lefelé. A Világgazdasági Fórum táblázatában hattal estünk vissza a tavalyi harmincötödik helyről, miközben a 2004ben csatlakozott tízek közül Ciprus és Lengyelország kivételével mindenki megelőz bennünket a listán. viss za Építőmunka - Szabadkán megnyitja kapuit a magyar nyelvű tanítóképző kar Magyar Nemzet 2006. szeptember 30. Szerző: Zsebők Csaba A vajdasági magyarság októbertől stratégiai jelentőségű intézménnyel gazdagodik, önálló magyar tannyelvű tanítóképző e gyetemi karral, ami alapvető szerepet játszhat a délvidéki nemzetrész megtartásában. Kosztolányi városában, Szabadkán jártunk. Röszke – Horgos határátkelőn egy régiúj államba, Szerbiába léphetünk be. Legutóbb ezen a vidéken még Szerbia – Montenegró területé n jártunk, de mint tudjuk, a crnagorácok köztársasága kivált az államszövetségből. Koszovó albán többsége is ott akarja hagyni Belgrádot, már csak a Vajdaság maradt Szerbiáé. A hajdani Bácskából, NyugatBánságból és Szerémségből álló tartományban egyébként a szerbség mintegy kétharmados többségben van, úgyhogy itt vajmi kevés az esélyük az elszakadási törekvéseknek, töprengünk, miközben áthaladunk a Monarchia és a titói Jugoszlávia hangulatát elegyítő Palicsfürdőn. Innen autóval csak néhány perc Kosztolányi és Csáth Géza városa, Szabadka, amely hétköznap lüktető regionális központ benyomását kelti. A magyaros szecesszió stílusában emelt meseszerű városháza közelében egy sor teraszos vendéglátóhely hívogatja a fiatalokat; túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a bács kai város központját mediterrán hangulat uralja. Igaz, ittott lehet látni néhány galeriszerű csoportot, de alapvetően békésnek tetszik a hangulat. Hogy ez azért nincs teljesen így, arra sajnos bizonyság a jó néhány magyarellenes megnyilvánulás az elmúlt é vekből. A magyarság arányát egyébként nehéz megbecsülni a városban, de mintegy 35 – 40 százalékra teszik a helyiek. Kissé bonyolítja az etnikai képet, hogy a délszláv háborúk idején egyes becslések szerint több százezer szerb menekült költözött Belgrádba és a Vajdaságba, s csak Szabadkára több tízezer többségi nemzetbeli érkezett Horvátországból, Boszniából és Koszovóból. Ők már lassan gyökeret eresztenek az alföldi városban, amelynek belvárosa műemléki szempontból vetekszik Szegedével és Nagyváradéval. Itt, a különleges atmoszférájú központban nyitja meg kapuit október elején a magyar nyelvű tanítóképző kar, amelynek épületében lázas építőmunka folyik.
