Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-07
11 kapcsán a mentségkeresők büszkén hajtogatják, hogy a magyar irodalomban esztétikum és erkölcs, erkölcs és esztétikum soha nem vált s így nem is választható külön. Tabuizált állításukat határesetekben úgy forgatják, ahogy nekik hasznos. Illyéssel, Sütővel, Szabó Istvánnal és másokkal kapcsolatban senk inek nem merülhet fel kételye, mert ők jelentős alkotók. Ugyan mi köze lenne a rangos teljesítménynek ahhoz, hogy ki miként döntött sötét pillanatokban? - ezt a kérdést az örök (ön)védelmezők nem teszik fel. Nemrég egy PestKolozsvár vonatúton hallottam egy újabb méltatlankodást éppen Sütő András kapcsán. Miért vele kellett kezdeni? Miért az volt a legfontosabb, hogy ő hozzájárult Földes László esztéta pártból való kizárásához, szellemi mellékvágányra tereléséhez? Miért egy hetilapban? Miért...? Azt his zem, itt már tényleg csupán ez a furcsán lebegő miért a fontos. Egyrészt a kutatást nem lehet nyolckötetes opusokkal kezdeni. Másrészt ki legyen az első, a "jobb első", aki inkább megérdemli, hogy lebukjon? Miért menekül a szembenézés elől az, akinek drámá iban a szereplők erkölcsi elvekről szavalnak? Mi tagadás, egyetlen szempontból egyet lehet érteni a felháborodottan tiltakozókkal. Ha a posztkommunista Magyarország és Románia idejekorán megnyitja az ÁVH, illetve a Securitate irattárát, akkor a probléma mintegy önmagától megszűnik. Akkor a közösségi fájdalom pillanata után talán a közösségi tisztázás időszaka is eljön. Mert (és talán ez a legjobb érv, melyet Nádas Péter gondolata ellenében fel lehet hozni) olyan mondatokat, mint amilyent ő leírt, csupán egy felnőtt társadalomban lehet általános igazságokként kezelni. Tudjuk, a magyarországi közélet ebből a szempontból éppúgy gyerekcipőben jár, mint a romániai. Egyik sem azért utasította el az irattárak megnyitásának ötletét, mert megértette Nádas állítás át, horribile dictu, mert az írót megelőzően rátalált. Nem. Mindkét társadalom azért küzdött és küzd olyan kétségbeesetten a megnyitás ellen, mert jobban szereti a szőnyeg alá söpört frusztrációt és a csöndben dolgozó lelkifurdalást vagy a fröcsögő kompenz álást, mint a vállalt szembenézést. Így a besúgók nyugodtan mondhatják, hogy ők tulajdonképpen áldozatok, a verőlegények nagylelkűen megbocsáthatnak azoknak, akiket hülyére vertek, a valódi áldozatok pedig, habár erre van még esélyük, maradhatnak azzal a f urcsa érzéssel, hogy rosszkor születtek rossz helyen. vissza A szerző kolozsvári újságíró Viharos évforduló − Horvát katonák kegyetlenkedéseit mutatta be egy szerb tévé 2006. augusztus 7. (9. oldal) Sebestyén Imre A Vihar fedőnevű hadművelet 11. évfordulójának előestéjén a belgrádi B92 tv egy felvételt mutatott be a felszabadító horvát erők, illetve e hadsereg kötelékében harcoló bosnyák alakulatok tagjainak kegyetlenkedéseiről. Világosan látható, amint a boszniai muzulmán harcosok menekülő szerb civileket végeznek ki. Dragan Csavics, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke tüstént reagált a videofelvételre, a szerb Skorpiók hírhedt vérengzéséhez hasonlította az esetet (arról is készült felvétel), s bejelentette, hogy Brüsszel elé tárja a bizonyítékokat, eljárást s a bűnösök megbüntetését követeli. A videofelvétel bemutatása csak egy epizódja volt a szombati krajinai évforduló kapcsán kialakult szerb – horvát vitának. Horvátországban botrányosnak tartják Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök kijelentését, hogy a Vihar hadművelet „nagy és büntetlen bűncselekmény volt”. A miniszterelnöknek a miniszterelnök válaszolt. Ivo Sanader szerint a Vihar nem volt gonosztett, hanem általa éppen győzelmet arattak a gonosztett felett. A horvát kormányfő az ország nemzeti ünnepén emlékeztetett, hogy a háborúban nem Nist (szerbiai nagyváros), hanem Vukovárt rombolták le, s nem Podgoricát gránátozták, hanem Dubrovnikot. S nem a horvát katonák mentek Szerbiába, hanem a szerbek jöttek Horvátországba hódító hadjáratra. Horvátországban ünnep a diadalmas Vihar hadművelet napja. A knini megemlékezésen a teljes horvát vezetés jelen volt Stjepan Mesic elnökkel az élen, aki a szerb menekültek hazatérésének fontosságáról is szólt, de arról is, hogy a felszab adító harc tisztasága miatt meg kell nevezni a bűnösöket. vissza Régiúj kormány Kijevben 2006. augusztus 7. (9. oldal)
