Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-28
16 felháborodás fogadta a Vajdaságban. A tartományi képvisel őtestület elnöke tájékoztatást kérne t ő le, a legnagyobb magyar párt pedig úgy véli, nincs olyan kisebbség Szerbiában, amely elszakadásra törekedne. És evvel nehé z v itatkozni; a legradikálisabb kisebbségi hangoskodók maroknyian, ha vannak; támogatottságuk az elenyész ő nél is kisebb. A szeparatizmus hivatalos magyarországi támogatásának feltételezése pedig illeszkedik a trendbe: amikor a vajdasági magyarok – és a bud apesti kormány – azt panaszolták, hogy a szerb hatóságok késve reagálnak sére lmeikre, Belgrád avval hárított, hogy ez csak a magyarországi választási kampány el ő szele. Bulatovic figyelemfe lkelt ő értékelése nem feledtetheti a lényeges kudarcokat: a titkossz olgálatok "nem találták", ezért Szerbia nem adta ki Ratko Mladic tábornokot, a boszniai szerbek háborús b ű nökkel vádolt katonai vezet ő jét, ezért az Európai Unió felfüggesztette a stabilizációs és társulási szerz ő désr ő l szóló tárgyalásokat, és Szerbia a kon tinens páriája lett. A BIA ezenkívül nem egy szerbiai merénylet hátterének feltárásával is adós; els ő sorban azokéval, amelyekben mu nkatársai is részt vettek valamilyen formában. A BIAigazgató nyilatkozata politikai tett volt. Bulatovic nem állt meg a kise bbségek meggyanúsításánál: megjegyezte, hogy a nemzetközi közösség arra használja "Szerbia stratég iai célját, az euroatlanti integrációba való bekapcsolódást", hogy nyomást gyakoroljon feltételei teljesítésére. Ezek a feltételek a hágai törvényszékkel való együttm ű ködést jelentik – miközben nincsenek tekintettel az eddigi eredm é- nyekre (ezt panaszolta Vojislav Kostunica kormányf ő is). Ismét Mladicnál tartunk. Ennél tényleg egyszer ű bb a kisebbségeket szemmel tartani. A szerb állam az utóbbi majd két évtizedben jellem z ő en bizalmatlan volt a kiseb bségeivel szemben. Ebben következetes: változatlanul résen van. Egyúttal, ha akarom, a magyar vállalkozóknak is jelezte, mennyire szívesen látott partnerek. Aggasztó a BIA értékelése azért is, mert a Koszovó státusáról szóló tá rgyalások egyszer véget érnek. Az eredmény nem nagyon lehet más, mint a függetlenség: hogyan tudja majd a szerb állam kezelni a kiábrándultságot? Képes lesze elejét venni annak, hogy a kisebbségeket bántalmazzák a csalódottak? Pláne az után, hogy szinte k ijelölték ő ket b ű nbaknak. Sötétben minden kisebbségi egyforma. Kosz ovónál maradva: Belgrád széles kör ű autonómiát követel a tartományban él ő szerbeknek (miközben a terület elsz akadását ellenzi: a szerb autonómia egy albán autonómián belül jönne létre). A BIA a maga keresetlen módján most vélhet ő en azt is jelezte, hogy a Szerbiában él ő kisebbségek nem esnek azonos elbírálás alá a koszovói szerb közö sséggel. Makai vissza Gondolkodás nélkül Magyar Hírlap, 2006. június 28. Elméleti megalapozás nélkül sem a HTMH létrehozása, sem megszüntetése nem változtat a helyzeten. A Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) "váratlan" megszüntetése, amint várható volt, éles vitákat vál tott ki. A vél emények ismét anélkül mennek el egymás mellett, hogy akár csak egy ponton is érintkeznének. A felek – magyar szokás szerint – a legkülönböz ő bb morális és politikai vétségekkel vádolják egymást. Éppen csak arról nem esik szó, ami miatt az intézmény eredetileg létrejött, azaz a határon túli kisebbségek kérdésér ő l. A kisebbségek probl é- máinak rendezésére ugyanis két ellentétes, de elvileg egyar á n t m ű köd ő képesnek tekinthet ő lehet ő ség van. S eze knek a lehet ő ségeknek a végiggondolása nem csak magyar ügy. Mindenki többség A kés ő bbiekben az Európai Unió állami stabilitása is attól függ, hogy irányítói ezeket az alternatívákat következ etesen végiggon dolják. Az els ő lehet ő ség, hogy a kisebbségeket visszakapcsoljuk az eredend ő kulturális közösségek vérkeringésébe, vagy (mint a baszkok és a kurdok esetében) lehet ő vé tesszük egyesülésüket autonóm kulturális közösségekként. Annál is inkább, mert ő k maguk – az asszimilánsoktól eltekintve – soha nem is szakadtak ki a szóban forgó közösségekb ő l, soha nem veszítették el összetartozásuk tudatát. A határok nélküli Európában, mely ebben a felfogásban nem az államok, hanem a kulturális közösségek Európája lesz, az egységes kulturális közö sségek politikailag is egységesen léphetnének fel, azaz a "kisebbségek" úgy élhetnének egyazon területen, hogy két eltér ő politikai közösségnek rendel ő dnének alá. Ilyen jelleg ű tervek a nyugateurópai politikai közgondolkodásban Ész akÍrország kapcsán felbukkantak már. Ez a modell kulturálisan a tökéletes nyitottságot jelentené, hiszen a különböz ő kultúrájú közösségek együttélése gyakorlatilag csupán a kölcsönös többnyelv ű ség és többkultúrájúság alapjain képzelhet ő el. Ez a megoldás a kisebbségeknek (a helyi és az országos kisebbségnek) is a kisebbségi státus megsz ű nését jelentené, hiszen így mindenki "többség" lehetne (ráadásul olyan európai államszervezetben, mel yben mindenki kisebbség). A történelmi sérelmek, kölcsönös ellenérzések és félelmek is megsz ű nhetnének, hiszen a kulturális közösségek úgy szervez ő dhetnének politikai "nemzetekké", hogy területileg maga a nagyobb politikai közösség pluralizálódhatna. Minden szinten. Egy adott terület elvileg és gyakorlatilag is több "nemzeti közösség" tulajdona lehetne – a tényleges nyelvikulturális állapotnak megfelel ő en. A másik lehet ő ség az, hogy a "nemzetek" továbbra is a régi területi elven szervez ő dnek, s az egyes területeket többékevésbé éles határok különítik el eg y-
