Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-09
19 falunapok programjával nem ütközhet a gyűlés. Puskás Margit viszont m ég lapunknak sem kívánt véleményt nyilvánítani a rendezvényről. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke kifejtette, hogy a Székelyek Nagygyűlése nevet viselő rendezvényüket – amelyen a székelység önrendelkezésére és önkormányzására vonatkozó határoz attervezetet akarnak elfogadni – kitüntetésképpen szánták Gyergyóditró önkormányzatának, azért a bátor kiállásért, hogy nem vonták vissza az autonómiáról szóló referendum kiírására vonatkozó határozattervezetüket. „Nem szántunk társszervezői szerepet sem D itró önkormányzatának, sem a polgármesternek. A gyűlés pontos helyszíne sincs kijelölve, az is megtörténhet, hogy magánterületen tartjuk, és akkor az érvényben lévő törvények értelmében nem szükséges a helyi tanács engedélye, csupán be kell jelenteni a ren dezvényt” – fejtette ki Ferencz Csaba, aki azt is elmondta: mindettől függetlenül bízik abban, hogy sikerül együttműködniük Gyergyóditró polgármesterével. vissza Szülőföldünk gazdasági megtartó erejét kell erősítenünk - Interjú Duray Miklóssal Felvidék.ma 2006. május 9. Forrás: Szabad Újság, 2006.május 10., Oriskó Norbert Duray Miklós évtizedek óta gyakori szereplője, vagy inkább célpontja a felvidéki magyar közösséggel kapcsolatos híreknek. A rendszerváltozás előtt a ko mmunista hatalom közellenségként tartotta őt számon, – szókimondása, igazságkeresése, megvesztegethetetlensége és nemzete iránti elkötelezettsége miatt sokak számára ma is az. 1989 után valamennyi parlamenti választáson – öt alkalommal – képviselői mandátu mhoz juttatták őt a választópolgárok. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) ügyvezető alelnökével, választási listájának 4es sorszámú képviselőjelöltjével azt követően beszélgettünk, hogy ismét nevétől volt hangos a szlovákiai sajtó. Közlekedési kihágás és párt határozat állítólagos megsértése miatt került az elmúlt hetekben a médiák kereszttüzébe. Az előbbivel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy nem zárja ki a szervezett rosszakarat lehetőségét sem, az utóbbi vádat – miszerint megsértette volna az MKP képviselőj elöltjeire és tisztségviselőire vonatkozó tilalmat a magyarországi választási kampányban való részvételt illetően – viszont nem tartja megalapozottnak… – Az állítólagos pozsonyi autós, rendőrség általi „üldözésemmel” kapcsolatban a szándékosságot természe tesen csak lehetőségként illetve feltételezésként említhetem. Tény, az incidensnek furcsa, sajátos velejárói voltak. A gépjármű, amely követett, egy komáromi rendszámú civil és nem rendőrségi autó volt. Abból, hogy fényjelzésekkel villogott rám, nem követk eztethettem rögtön arra, hogy meg akar állítani, hiszen erre a gépkocsiban ülőknek korábban több lehetősége is lett volna. Egyébként sem szoktam megállni civil autóknak, mert nem tudhatom, hogy a benne ülőknek nincse sanda szándékuk. Az is tény, hogy az u tóbbi hónapok eseményei egyeseknek okot szolgáltathattak arra, hogy engemet nehezen védhető helyzetbe próbáljanak sodorni. Ami pedig a párthatározatot illeti, a magyarországi nemzeti erők összefogására kérő nyílt levelet írtam alá több becsületes magyar em berrel a Felvidéktől Ausztráliáig, ami azonban nem azonos a magyarországi kampányban való részvétellel, és ezt a párt elnöksége sem minősítette annak. Azt viszont sajnálatos ténynek tekintem, hogy néhányan a párt élvonalbeli politikusai és szakemberei köz ül ennek pont az ellentettjét cselekedték, de ezt senki sem hányta a szemükre. A múltban voltak más „autós” kellemetlenségei is? – Volt néhány. A parkolóhelyen az autómat többször úgy rongálták meg, hogy céljuk csak a kocsi utazásképtelenné való tevése l ehetett. Így volt ez az egyik Brüsszelben tartandó sajtótájékoztatóm esetében is. Volt, hogy kivésték a kocsim szélvédőjét, ám az autóból – noha játszi könnyedséggel megtehették volna – semmit sem vittek el. Egyszer, az útmenti árokba kényszeríttették a gé pkocsimat. Egy évvel ezelőtt a Pozsony és Budapest közötti M1es autópályán óriási sebességgel mellém szegődött egy fekete Mercedes, majd elém vágva szándékosan nekiment a kocsim elejének. Csak a lélekjelenlétnek és a sok éves sofőri tapasztalatnak köszön hetően kerültem el, hogy komolyabb bajom essék. Le kell kopognom: a harminc hat éves, csaknem gépkocsivezetői pályafutásom alatt, csaknem két millió kilométerrel a hátam mögött saját hibámból egyszer sem keveredtem balesetbe és a megtörténtekben soha még k arcolásom sem esett.
