Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-06
24 Mint már említettük, a 2004es év azért is fordulat, mert egy időre felhagytak a színleléss el. Már annyira elbizakodottak lettek, olyan tőkeerősnek és mindenek felett állónak képzelték magukat, hogy nem volt szükségük a néphez és nemzethez való látszólagos tartozásra sem. Ez végső soron pozitív eredmény. Nyilvánvaló, hogy ettől a társaságtól meg kell szabadulni. Semmi kétség afelől, hogy a világ magyarságának stratégiai együttműködése által megtörténhet az országban a nemzetnyomorító kleptokrácia semlegesítése. A tévelygés joga Felmerülhet a kérdés, miért használja ez a kaszt a mi nyelvünket? Tolvajnyelvként? Mást nem tudtak megtanulni? Esetleg a megtévesztés érdekében? Örülnénk annak, ha minél többen el tudnák olvasni eredetiben irodalmi klasszikusainkat, annak már kevésbé, ha idegen érdekek maffiái könnyedén ránk települnének a nyelv segítsé gével. Vajon mely jogon használják nyelvünket? Miért kell hivatalok elnevezésébe a ,,magyar” szót beiktatni? Miért használhatják címerünket? Miért kell nekik a falra rögzített ,,svájci sapka”? Mit kezdenek a hétszer vágott pajzsmez ővel? Tudtunk szerint ez az Árpádháziakra vonatkozik, és nem a senkiháziakra. Mit kezdhetnek a kettős kereszttel, mely tudomásunk szerint az állami szuverenitást fejezi ki, tehát épp az ellenkezőjét annak, amerre sodornak minket. Mennyire lehet bízni az o lyanokban, akik használják egy sportklub címerét, mezét, használják pályáját és edzőtermeit, de sorozatosan eladják a meccseket? Milyen vezetők azok, akik használják egy cég pecsétjét, logóját, ismerik üzleti titkait, muködtetik raktárait és üzemeit, miköz ben mindent átjátszanak a konkurenciának? Eluralkodott az a tévhit, hogy ez maga az internacionalizmus, a nemzetköziség érdeke. Közben épp ellenkezőleg, egy nagyon szűk réteg partikuláris érdekeinek az érvényesítése történik, méghozzá a nemzetközi jog kijá tszása által. És sajnos, fontos ügyek intézőinek likvidálása sem ritka eset szerte a világon. Máshol viszont nem lehet sokat elérni egy olyan maszlaggal, hogy ,,bölcsek itt az emberek, egy érett, okos társadalom vagytok”, ettől még nem engedik oly könnyen kifosztani magukat. Képileg mégis lehet valamit kezdeni azzal, hogy ,,bölcsek”. Kocsmába térített napkeleti bölcsek. Ez lenne az eszményi látomás: koronával, palásttal, kincsekkel lépnek be, ingbengatyában lépnek ki, mert hogy globális felmelegedés van. Vagy talán inkább azért, mert még érettebbé, még bölcsebbé váltak. Már nem akarnak terheket cipelni, inkább lezser módon ell ődörögnek. Ez is a létnek egy speciális állapota. Valami úgy érik, úgy okosodik, hogy közben elsüllyed és belepusztul. Amennyiben tényleg így van. De az is lehet, hogy ez az egész egy óriási tévedés, s csak azért örökzöldek a ”téveszmék” mamutfenyői, mert utunk és sorsunk maga a tévelygés. Legyen hát törvény arról is, hogy a világon minden bölcsnek és minden bolondnak demokratikus joga az élet erdejében való eltévedés! vissza Ki a háborús bűnös? Kapu 2006. április Szerző: B aranyai András A tél utolsó hónapja újabb fejezetet nyitott a délszláv háború két legkeresettebb szereplője ügyében. A szerb sajtó több orgánuma is kész tényként kürtölte világgá, hogy a többek között Szarajevó 3 éves lövetéséért és a srebrenicai mészárlá sért felelős Ratko Mladicsot megtalálták a hatóságok. Elterjedt, hogy Mladicsot elfogták, és a feladás módjáról tárgyalnak vele. A hírt az idő előrehaladtával egyre több médium is közölte, de a Hágai Nemzetközi Törvényszék minden esetben cáfolta, hogy a ny omára bukkantak volna a boszniai szerb hadsereg (VRS) egykori vezetőjének. Mivel az is felmerült, hogy Szerbia területén találtak rá a tábornokra, a szerb vezetés is igyekezett cáfolni. Az egymásnak ellentmondó hírekre és miértekre a továbbiakban megpróbál unk választ adni. A horvát háborús hos, Ante Gotovina elfogásának hírére inkább a szorongás, mintsem az öröm lett úrrá a szerb vezetőkön. Hogy miért? A válasz egyszerű: most rajtuk a sor, hogy valamit letegyenek az asztalra, hiszen a horvátok elégedetten d őlhetnek hátra: mi mindent megtettünk, jöhet az Európai Unió. Bár véleményem szerint a Sanaderkormányzat Gotovina kiadatásával nagyon nagy belpolitikai kockázatot vállalt. Hiszen a hazájában hősként tisztelt tábornok Hágának való átadásával nyilvánvalóan rengeteg szavazatot vesztett a jelenleg kormányzó hatalom. A horvátok osztottakszoroztak, és végül döntöttek: összességében többet nyernek, ha kiadják Gotovinát. Ha a tárgyalások során esetleg kínos dolgok derülnének ki, akkor a jelenlegi kormányzat nyugo dtan mutogathat hátra: „ez még Tudjman idejében volt, semmi közünk hozzá.” A horvát példa a szerbeknél is megjelenhet, ugyanis a két egykori vezet őt Szerbiában és főleg Bosznia szerbek lakta részén ugyanúgy hősnek tekintik, mint Gotovinát. Erre bizonyíték a sebtében összehívott tüntetés a Szerb
