Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-04
13 A természetes gazdaságiföldrajzi központok határon túlra kerülésének problémáját tudományos igényességgel elemezve SüliZakar István a nyolcvanas évek végén azt tapasztalta: Mendöl professzor megállapításai még mindig helytállók, sőt az évszázadokig Kassához, Nagyváradhoz, Nagybányához kapcsolódó falvak a gazdasági centrum határon túlra kerülésével 1945 után még inkább visszafejlődtek, zsáktelepüléssé váltak, az ellehetetlenülés szélére jutotta k, mint az első világháborút követően, a harmincasnegyvenes években. „Az elzárkózás igazi vesztesei a határaink mentén élő falusi emberek, akik önhibájukon kívül kerültek a zsákutca legvégére. Szélsőségesen periferikus helyzetükön valóban csak a határok l égiesítése segíthetne. Ennek az lehetne az alapja, ha északkeleti, keleti szomszédainkkal összehangolt területfejlesztési stratégiát dolgoznánk ki. Valójában az ilyen közös munka megkezdésének még a lehetősége is nagyon távolinak látszik” – zárul meglehető sen pesszimistán a SüliZakartanulmány. Valami azonban már akkor, a kilencvenes évek elején is megindult, hiszen elkezdődtek az első közös magyar – román kutatások, megalakult az azóta is működő Kárpátok eurorégió, sőt azóta már egy újabb kooperáció, BiharBihor eurorégió is létrejött és erősödik. Az ok kézenfekvő, hiszen az Európai Unió bővülésével, a belépni szándékozó államok felvételének belátható időn belülre kerülésével csökkent a szomszéd országok gyanakvása, a határok átjárhatóvá tételének eszméjével szembeni ellenállása is. Ám az is igaz, hogy a Jean Monnet gondolatával összecsengő törekvés, ami a nemzetek Európája helyett a régiók Európájában lát fantáziát, még mindig a távoli jövő ködébe vesző ideának tűnik – legalábbis Közép, illetve KeletKözépEurópában. A tudomány szintjén azonban mindenképpen létjogosultsága van a vizsgálódásnak, a kutatók tudnak is, akarnak is olyan elemzéseket asztalra tenni, amelyek a nemzetek, nemzeti politikák sérelme nélkül kínálnak hatékony alternatívákat a határ menti régiók együttműködésére. Ehhez pedig intézményi keretek kellenek és némi pénz. – Több mint húsz ország egyetemével van kapcsolata a Debreceni Egyetem társadalomföldrajz tanszékének, ám ezek közül is kiemelkedik a Sorbonnehoz fűződő kapcsolatunk, illetve a Nagyváradi Egyetemmel folytatott közös munkánk – mondja SüliZakar professzor. – A nagy hírű párizsi egyetemmel kialakított együttműködés látványos eredménnyel dicsekedhet, hiszen januárban kapott először Sorbonnediplomát területfejlesztésből és urbanisz tikából 19 posztgraduális képzésben részt vevő debreceni hallgató. Ám hasonlóan fontos a nagyváradi kapcsolat is, hiszen a tanszék 32 PhDhallgatójának túlnyomó többsége a Partiumból jön, és az együttműködéssel olyan értékes tanulmányokat tesznek az asztal ra, mint például Szilágyi Ferenc Bihor megye felekezeti földrajza című munkája. Nem ritka, hogy az a PhDösztöndíjas, aki a tanszékvezető doktori programjának keretében végez kutatásokat, a Nagyváradi Egyetemről választ témavezetőt vagy fordítva. Ezek a ko operációk pedig felbecsülhetetlen értékű tudományos produktumokat eredményezhetnek – véli SüliZakar István. A tudósok egyébként nem idealisták, nem akarnak sokat, mindössze évi néhány millió forintot, amiből a határon átnyúló közös kutatási programokat fe nntarthatják, fejleszthetik, publikációkhoz segíthetik. Szeretnének egy angol nyelvű folyóiratot indítani Border Region Studens címen, és szeretnének nyitni a kárpátaljai magyarság fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú beregszászi főiskola felé is. A bürokrácia malmai azonban itthon is és az EUban is lassan őrölnek, és addig is, amíg eldől, lesze magyar részről finanszírozása a magyar – román határ menti tudományos kapcsolatok ápolására hivatott intézménynek, Nagyváradon folytatódik a munka. Nemrégiben ugyanis ott vezettek eredményre a határmentiség kutatásáért folytatott erőfeszítések: a Jean Monnet Alapítvány támogatásával megalapították az EUregionális Tanulmányok Intézetét. Az EUhatárokon átnyúló kapcsolatok anyagi támogatására hivatott Interrega lap döntését még várják a magyarországi tudósok. vissza Az ENSZ elé vinnék a Bolyaivitát Magyar Nemzet 2006. március 4. Szerző: Rostás Szabolcs Hágáig juthat a Gozsduvita. Készek a hágai és a helsinki nemzetközi bíró sághoz fordulni a romániai és a magyarországi ortodox egyház vezetői, ha a bukaresti parlament ratifikálja a Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról szóló, magyar – román kormányközi megállapodást. Bartolomeu Anania, a Kolozsvárközpontú erdélyi egyháztartomány metropolitája és Sofronie gyulai ortodox püspök kifogásolja, hogy a közalapítvány létrehozása esetén jogilag megszűnik a görögkeleti egyház által működtetett, ugyancsak Gozsdu Manó nevét viselő nagyszebeni alapítvány. (R. Sz.) Nem történt érdemi előrelép és a kolozsvári Babes – Bolyai Tudományegyetem (BBTE) önálló magyar karainak létrehozása, valamint a Bolyaiegyetem visszaállítása ügyében a felsőoktatási intézmény magyar oktatóinak gyűlésén. Nem az egyetem jelenlegi formában való megmaradása vagy pedig szé trombolása a tétje a BBTE körül zajló vitáknak. A kérdés lényege jelenleg nem az, hogy egyetemünkön lehetneke magyar karok, hanem hogy a magyar
