Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-25
15 Mit ől hidegült el később Szerbia és Crna Gora viszonya? 1996 végétől a szerb ellenzék hónapokon át tüntetett Milosevicsék ellen, mert a hatalom meghamisította az önkormányzati választás eredményét. Ez az időszak fordulópontot jelentett a két tagköztársaság él etében. Milo Djukanovics miniszterelnök ugyanis váratlanul szakított Miloseviccsel, s kiállt az ellenzék követelései mellett. Momir Bulatovics elnök ezzel szemben továbbra is a belgrádi vezetést támogatta. A Belgráddal kialakuló egyre feszültebb viszony t ehát a montenegrói vezetést is megosztotta: 1997ben került sor kenyértörésre Djukanovics és Bulatovics között, az elnökválasztást néhány ezer vokssal a Nyugat által is támogatott, s hazájában oly népszerű "Milo" nyerte meg mindössze ötezer szavazattal. A podgoricai (egykori titogradi) vezetésből ezt követően kiszorultak a szerbpárti politikusok. Montenegró kezdett külön utakon járni. Önálló gazdaságpolitikát alakított ki, fizetőeszközként bevezette a német márkát, majd az eurót függetlenül attól, hogy hiv atalosan nem az eurózóna tagja. A szerb dínárt manapság csak néhány turisztikai központban fogadják el. Időközben megbukott Milosevics rezsimje, ám a montenegrói vezetés viszonya nem vált szorosabbá Belgráddal, sőt: a kormány továbbra is olyan intézkedés eket léptetett életbe, amelyekkel az önállóság megteremtését kívánták előkészíteni. 2002ben Belgrád új együttműködési megállapodást kötött Podgoricával. 2003ban Jugoszláviát Szerbia és Montenegró váltotta fel. A két tagköztársaság között lazábbá vált a k apcsolat, Montenegróban ugyanakkor bejelentették, hogy legkevesebb három éven belül népszavazást írnak ki az önállóságról. A montenegrói törvényhozás 2004 júliusában hozott határozatot az új nemzeti lobogóról, amely több, a függetlenség évtizedeit felidéz ő történelmi motívumot tartalmaz. A nemzeti ünnepet július 13ra tűzték ki: 1878ban e napon hagyta jóvá a Berlini Kongresszus Montenegró függetlenségét. A két éve elfogadott himnusz ugyancsak azt sugallja: Montenegró teljesen elkülönült Szerbiától. Pedig a helyzet nem ennyire egyszerű. Mert miközben Koszovóban olyan egyértelműek a nemzetiségi arányok, hogy aligha kérdéses, a tartomány előbbutóbb függetlenné válik, Crna Gorában a függetlenségpártiak nem rendelkeznek igazán meggyőző többséggel. Hónapok óta azon folyik a huzakodás, mekkora részvételi arány mellett tekintsék érvényesnek a voksolást. A Djukanovicskormány azt szeretné, hogy már 41 százalékos részvétel is elegendő legyen, az Európai Unió, illetve az ellenzék ezzel szemben ragaszkodna az 55 száz alékos részvétel eléréséhez. A kabinet azonban erről hallani sem akar. Érthető, mert az elszakadás ellenzői nyilvánvalóan bojkottálják majd a szavazást, s a felmérések szerint felettébb kérdéses, hogy a félmillió montenegrói 55 százaléka elmenne és igennel voksolna. Az EU egyébként május 15re íratná ki a népszavazást. Az ENSZ szlovák származású különmegbízottja, Miroslav Lajcak szerint az önkormányzati választást két héttel korábban, április 30án kellene megrendezni. Belgrád hallani sem akar a crna gorai referendumról. Nem is hajlandó tárgyalni róla, ami teljesen érthetetlen hozzáállás, hiszen ezzel tovább rontják a Szerbia és Montenegró közötti amúgy sem túlságosan szívélyes viszonyt. Podgorica is mind élesebb szavakkal illeti a szerb vezetést. Miodrag V lahovics crna gorai külügyminiszter a napokban úgy nyilatkozott, Szerbia és Montenegró sanyarú helyzete egyértelműen a nagyobbik köztársaság bűne, mert - mint fogalmazott - "nézzék csak meg milyen egyértelmű, kit terhel felelősség azért, hogy több háborús bűnöst mindmáig nem adtak ki Hágának". Szerinte "Belgrád túszul akarja ejteni Montenegrót". Az ultranacionalista Szerb Radikális Párt elnöke a napokban nagy feltűnést keltett azon nyilatkozatával, mely szerint "minden eszközzel" (tehát a katonait is beleér tve) meg kell akadályozni Montenegró függetlenségét. Ebből is látszik, hogy Belgrád hibát hibára halmoz. Több szerb politikus mármár ellenségként kezeli a montenegrói vezetőket. Hozzáállásukkal éppenhogy a függetlenségpártiak malmára hajtja a vizet. Pedi g ha a tagköztársaság valóban függetlenné válna, akkor is több nyitott kérdés maradna. Nem mellékes például, miből él majd meg. Idegenforgalma annyira nem fejlett, hogy értékes dollármilliárdokkal töltse fel az államkasszát. Egy biztos, Montenegró feltal álná magát. Az egy főre jutó tőke már most is több, mint Szerbiában. De honnan a pénz? Crna Gorát sokan a "maffia köztársaságnak" nevezik. Milo Djukanovics miniszterelnök, egykori népszerű kosárlabdázó, már a boszniai háború idején kijátszotta a nemzetközi gazdasági embargót: üzemanyag- és fegyvercsempészettel tett szert bevételre. A nyugati sajtó már a kilencvenes években "csempészkirálynak" nevezte. Az olasz ügyészség 1999ben eljárást indított egyik fő bizalmasával szemben, mert a vádak szerint Montenegr ó szorosan együttműködött a nápolyi maffiával, a camorrával. Az olasz bírák szerint a köztársaság bevételének