Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-31
14 DélSzerbiában is szép számmal akadnak albán vállalkozási övezetek, és akkor még nem beszéltünk Olaszorszá gról, Görögországról, a nyugati országok hatalmas al bán kolóniáiról. Az egészben az a legjobb, hogy a szoros cs aládi kapcsolatok miatt ismerjük és segítjük egymást, ez mindig így volt, és így is marad. Hamarosan mindenki megtapasztalja majd az albánok gazdasági és politikai erejét. – Ezek szerint egyesülni kívánnak az anyaországgal? De hiszen azt mondják, nyelvi és kulturális értelemben me glehetősen különböznek egymástól, arról nem is beszélve, hogy a tehetősebb koszovóiakat nem fogadják tárt karral Albániában. – A nyelvünk nem különbözik lényegesen, és a ne mzeti szolidaritás fontosabb bármi másnál. Meglátja, megéri még Albánia és Koszovó egyesülését, ebben egészen biztos lehet. Ehhez persze lesz néhány szava a nemzetközi közvéleménynek is, hiszen a hamvába holt NagySzerbia helyére sem Brüsszelben, sem Washi ngtonban, sem Moszkvában nem kívánnak NagyAlbániát. Egyelőre azonban felhő tlen a viszony, az albánok valósággal rajonganak a nyugati világért. Lehet, hogy az amerikaiak globális népszerűs é- ge megroppant az elmúlt években, itt azonban nem csak a középületek re, de a magánházakra is kiteszik a csillagossávos lobogókat. Brit, francia és német zászlók mellett gyakran látni az ENSZ és az Európai Unió felségjeleit is. A koszovóiak bizakodnak, és joggal tehetik, hiszen az idő nekik dolgozik. Ránézésre úgy tűnik, P ristina lakosságának zöme harminc év alatti, márpedig ennél jobb ajánlólevéllel nem lehet nekivágni a XXI. századnak. Amikor Ibr ahim Rugova temetése után visszatérek a szállodába, délután fél kettőre jár az idő. Kihajolok az ablakon, és nézem a tömött soro kban elvonuló sokaságot. Aztán leballagok a lépcsőn, megiszom a kávém, rendezgetem a jegyzeteim. Televíziózással, majd olvasással telik a délután. Már négy óra lehet, amikor furcsa morajlásra leszek figyelmes. Ismét kinyitom az ablakot, hogy felderítsem, m i zajlik odalent. Az albán gyászolók még mindig vonulnak. Két és fél óra telt el, de a tömeg változatlanul hömpölyög az utcákon, tereken. S amint a végeláthatatlan sokaságot, az elhunyt elnököt méltóságteljesen gyászoló tízezreket nézem, óh atatlanul is kér déseket teszek fel önmagamnak nemzeti összetartozásról, jövőképről. vissza Oltalom Mladicsnak − Kétséges, hogy Belgrád valóban el akarja fogni a bűnösöket 2006. január 31. (11. oldal) Eltökéltee Belgrád, hogy ezúttal végére jár a Mladicsügynek? Erre a kérdésre igyekeznek választ adni a szerbiai elemzők, miután a minap a hatóságok Belgrádban lefogták a volt boszniai szerb parancsnok volt biztonsági főn ö- két. A Politika tekintélyes belgrádi napilap kommentátorának nyilatkozata sz erint a szerbiai hatóságok Jovo Djogo nyugalmazott ezredes letartóztatásával olyan benyomást igyekeznek kelteni, hogy szorul a hurok Mladics körül. Szerinte azonban a hatóságoknak nincs elegendő megbízható információjuk ahhoz, hogy Mladics nyomára jussanak, mert az a személy, akit most őr izetbe vettek, régi, már használhatatlan információkkal szolgálhat Mladics mozgásáról. A Vreme hetilap szemleírója viszont annak a véleményének adott han got, hogy a szerbiai hatóságok ezúttal valóban el akarják fogni a hágai vádlottat. Szerinte Djogo fontos láncszem a boszniai szerb parancsnokot védelmező hálózatban. Vladan Batics volt igazságügyminiszter azonban nem hisz Belgrád szánd é- kában, hogy Mladics kézre kerítése a cél. Szerinte csupán figyelemelterelé sről van szó, mert Mladics rejtegetésének és védelmének a megszervezői másutt keresendők, mégpedig a hadsereg gárdabrigádjában, amely leghűs é- gesebb volt Milosevicshez. És ma is az. Batics a B92nek nyi latkozva nem titkolta véleményét, hogy Kostunicáék logisztikai segítséget biztosítottak a két boszniai szerb vádlottnak. A Mladics védelmével megbízott tisztek 2000 és 2002 között a katonai elhárítás első emberétől és a vezérkar akkori főnökétől kapták az utasítást, akik viszont az akkori elnökkel voltak kapcsola t ban, írja a Blic. Az elnököt akkor Vojiszlav Kostunicának hívták. Tehát tudnia kellett arról, hogy a hadsereg oltalmazza a háborús bűncselekm é nyekkel megvádolt Mladicsot. A napokban a Legfelső Véde lmi Tanács elé kerül azoknak a tiszteknek a listája, akiknek közük volt Mladics rejt egetéséhez, illetve ezt az információt is tartalmazni fogja a védelmi minisztérium és a katonai biztonsági szolgálat jelentése a hágai együttműködésről. A tanács tagja a há rom elnök: a szerbiai, a montenegrói és a szerbiamontenegrói. vissza ▪ Büntetés . A háborús bűncselekm é- nyek ügyében ítélkező belgrádi bíró ság nyolc évet rótt ki Milan Bulicsra, aki 1991ben részt vett a vukovári véren gzésben. Bebizonyosodott, hogy a ter ü- letvédelmi alakulatok tagjaként ott volt az Ovcara mezőgazdasági birtokon, ahol a kegyetlen mészárlást végreha jtották. Fizikailag bántalmazt a a horvát foglyokat, mielőtt azokat a hangárba zárták volna. Innen hurcolták aztán a 200 embert kisebb csoportokban a kivégzésre. Bulics felett egészségi okokból külön ítélkeztek, s nem akkor, amikor a tizenhatos „ovcarai csoport” tagjai felett. (S. I.)
