Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-17
11 Megújulás előtt a Magyar Koalíció Pártja? Veszélyben a felvidéki szervezet parlamenti részvétele · A választók csalódtak a kormányzati szerepvállalásb an 2006. január 17. (10. oldal) Neszméri Sándor Rendkívül nagy körültekintéssel értékeli a Magyar Koalíció Pártja (MKP) a tavaly decemberben megtartott megyei önkormányzati és elnökválasztás eredményét, egészen pontosan azt a tényt, hogy a felvidéki magy arság az országosnál is kisebb arányban járult az urnákhoz. A párt történetében első alkalommal készül kettős értékelés a választásokkal kapcsolatban: az MKP járási elnökségei a helyi tapasztalatokat összegzik, az országos elnökség pedig a „nagypolitika” f elől közelítve keresi a kudarc okait. Nem véletlen a fokozott figyelem. Szlovákia parlamenti választásokra készül, amely a megyei szavazásnál is rosszabb eredményt hozhat az MKP számára, amennyiben nem sikerül megszólítani a pártnak a magyar választókat. A megyei választásokon ugyanis a többségi választási rend érvényes, ami azt eredményezte például, hogy bár a dunaszerdahelyi járásban volt országosan a legalacsonyabb részvételi arány – a polgárok alig 14 százaléka szavazott csak – , a járásnak kijáró nyolc megyei képviselői hely mindegyikét az MKP jelöltje foglalhatta el. Csakhogy a parlamenti választásokon az arányos elv érvényesül, vagyis a pártlistákra országosan leadott szavazatok mennyisége a döntő, azzal kell elérni a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékos támogatottságot. S ha maradnak azok az arányok, amelyek például Nyitra megyében mutatkoztak decemberben, ahol is a szlovákok lakta térségekben a részvétel sok esetben meghaladta a negyven százalékot, míg például a komáromi járásban ez a mutató c sak 18 százalék volt, előfordulhat, hogy az MKP nem éri el az öt százalékot, avagy éppen csak bejut a parlamentbe, de elhanyagolható erőt képvisel majd a törvényhozásban. A központi értékelés még nem készült el, ezért – mint Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke mondja – „az eddig napvilágot látott vélemények egyéni megnyilatkozások voltak, hivatalos, egyeztetett álláspont nincs még”. A járások viszont már összegezték saját szempontjaikat, a dunaszerdahelyiek például objektív okokra is hivatkozva többek k özött azt fogalmazták meg, hogy a csallóközi magyar ember nem tud azonosulni azzal a régióval, amelybe sorolták, azaz „ambivalens viszonyuk van Nagyszombat megyéhez, érzelmileg nem kötődnek hozzá” – ahogy Pázmány Péter járási elnök fogalmaz. Gyorsan hozzát eszi azonban, hogy nem ez a legfőbb oka az emberek közönyének, hanem az, hogy „az emberek elfordultak a politikától, azon belül pedig csalódtak a Magyar Koalíció Pártjában, annak kormányzati szerepvállalásában. Nem javult az emberek gazdasági és szociális helyzete. A mezőgazdaság átalakulása és alulfinanszírozása okán sok munkahely megszűnt, újak nem teremtődtek, falvainkban szinte nincs esélyük munkához jutni az embereknek, ha dolgozni akarnak, el kell hagyniuk szülőföldjüket, ki kell szakadniuk közösségei kből, amit nehezen viselnek. A korábban virágzó háztáji termelés semmilyen támogatást nem kap, piacképtelenné váltak ezáltal a kistermelők, ez is aggasztja őket” – sorolja az okokat Pázmány, s hozzáteszi: „Ilyen közhangulatban gyorsan fogalmazódnak meg és terjednek olyan hírek, amelyek olykor alaptalanok, olykor csak részben igazak, de romboló hatásúak, hiszen arról szólnak, hogy az MKP köré csoportosult vállalkozói körök határozzák meg a párt politizálását ahelyett, hogy a magyar közösséget szolgálnák a ma gyar politikusok.” Duray Miklós az összes járási értékelés ismeretében mondja, hogy a dunaszerdahelyiek által megfogalmazottak minden értékelésben fellelhetők, sőt, sokan kifogásolják az egészségügyi reformot, azt, hogy „a szegénységből adódóan igen sok em ber számára elérhetetlen az egészségügyi szolgáltatás. Vannak, akik az infrastrukturális beruházások elmaradását is kifogásolják, de olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy a párt lemondott a nemzetépítő stratégiájáról.” Az ügyvezető alelnök – egyéni véle ményként – azt mondja, „az MKPnak önreflexióra van szüksége. Őszintén szembe kell nézni a tényekkel, kimondani a hibákat, és olyan programot összeállítani mindezek alapján, amely egyértelművé teszi a választók számára, hogy a párt kész irányt váltani, meg újulni, illetve korrigálni a rossz lépéseket”. Duray szerint az is fontos lesz az elkövetkező hetekben, hónapokban, hogy a párt élővé és hitelessé tegye kapcsolatát a polgárokkal. „Minden olyan településen, ahol a magyarok élnek, kell egy olyan felkészült ember, aki közvetíti a polgárok igényeit, és ismeri, ezért ismertetni tudja a párt elképzeléseit a felmerülő
