Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-07
25 Gyásznap Magyar Nemzet 2005. október 7. Szerző: Magyar Nemzet Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, gróf L einingenWesterburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly – látták, hallottáke ők, mi történik az idei aradi gyászmisén? S ha igen, mit szólnának a magyar, állítólag demokratikusan választott magyar korm ány képviselőjéhez? Volte értelme a tizenöt évvel ezelőtti rendszerváltozásnak, ha az anyaország vezetése informatikai miniszterét küldi ki az aradi vesztőhelyre? Vannake fokozatai nemzeti gyásznapjaink megalázásának, s ha igen, milyen minősítést érdemel e dicstelen rangsorban bizonyos Kovács Kálmán szabad demokrata politikus? Persze, aligha ő tehet a jelölésről. Főnöke, Gyurcsány Ferenc, aki az aradi vértanúk emlékére megfogalmazott közleményében azt mondja, „nekünk, a köztársaság mai polgárainak, Magyar ország mai vezetőinek úgy kell élnünk, hogy ne a szavainkkal, hanem a tetteinkkel legyünk méltók az aradi vértanúk emlékéhez”, ennyire méltatja Aradot, a határon túli magyarokat. Ezúttal – a többségében románok lakta városban – nem zavarták meg a rendezv ényt nacionalista lelkesedéstől vagy éppenséggel alkoholtól felhevült helyi magyargyűlölők. A jelenlévő erdélyi magyar megemlékezők mégis megalázottnak érezték magukat. Az informatikai miniszter semmitmondó szónoklata egy olyan kormányzati tisztviselőt idé zett, akinek teljesen mindegy, hogy az általa vezetett tárca dolgozói, a liberális választók, vagy a számítógépek csodálói előtt teszi azt, amivel éppen megbízták. A jelenlegi magyar kormánynak már jó ideje egy mielőbb kipipálandó, lehetőleg presztízsveszt eség nélkül letudott pótcselekvést jelent a határon túli magyarok kérdése. Arad ma – a balliberális kormány értelmezésében – nem több egy szomszédos ország városánál. Ahol ráadásul magyarok is élnek, így fennáll a tiltakozás esélye. Vane egyáltalán olyan talpalatnyi föld e világon tavaly december ötödike után, ahol a magyarok ellen kampányoló Gyurcsány Ferencet és kabinetjét szívesen látják? Battonyát kivéve, New Yorktól Újvidékig, aligha. Aradon mégsem volt demonstráció. Miután Erdélyből tiltakozó levél é rkezett, s Hiller István szocialista pártelnök megfutamodott a gyászmise elől, a helybéliek arra sem tartották érdemesnek a helyettesként beugró informatikai tárcavezetőt, hogy holmi transzparensre költsenek jelenléte miatt. Egy nappal az aradi megemléke zés előtt a kormány kedveskedni kívánt a határon túliaknak. Nemzetinek nevezett vízumot ígért január elsejétől. A diadalittasan bejelentett lépés nemcsak azért hazug, mert nem változtat lényegesen a hosszabb ideig Magyarországon tartózkodók helyzetén (azok nak amúgy is be kell szerezni az ehhez szükséges papírokat, engedélyeket), hanem azért is, mert közben ezzel kívánja leplezni a jövő januárban csúcsosodó támogatásmegvonásokat. A tervezett költségvetés szerint huszonöt százalékkal csökkennek a határon túli aknak szánt támogatások, így például a csángó magyarok oktatására egyetlen forintot sem ír elő a Pénzügyminisztérium javaslata. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Gyurcsány Ferenc döntése nyomán gyakorlatilag megszűnt a Magyar Állandó Értekezlet, s a tervezet t alkotmánymódosítás értelmében „külföldi” magyaroknak számítanak az anyaország határain kívül élők, ideje újabb gyásznapot iktatni a nemzet naptárába. vissza Elhunyt Kalapis Zoltán Vajdaságma.info 2005. október 6. [23:22 :11] Csütörtökre virradó éjszaka Újvidéken elhunyt Kalapis Zoltán művelődéstörténész, publicista, szerkesztő, a Magyar Szó egykori főszerkesztője. 1928 április 28án született Argentínában (Laboluage), de egyéves korában visszatért ősei földjére. 1929be n kerül Újvidékre. Itt végzi iskoláit. A gimnáziumot magánúton (1955). A Magyar Szó napilaphoz 1947ben került, kezdetben a művelődési rovaton, majd deszkfőnöki beosztásban dolgozott, 1968 és 1972 között főszerkesztőhelyettesként, majd 1972 és 1975 között főszerkesztőként tevékenykedett. A Magyar Szó publicistájaként vonult
