Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-17
13 19 91ben a visegrádi csúcstalálkozó kapcsán alakult ki konfliktus az elnök és a kormányfő között; a csehszlovák és lengyel delegációkat ugyanis az államfő (Vaclav Havel és Lech Walesa) képviselte, a magyart azonban Antall József miniszterelnök. Göncz azonban elsősorban a kárpótlási és az igazságtételi törvény Alkotmánybíróságra küldésével tört borsot a jobboldali kormány orra alá. Az 1992es és 1993as évet a médiaháború fémjelezte; Antall ugyanis csaknem egy éves próbálkozás után sem tudta elérnie, hogy az államfő felmentse a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökét, Hankiss Elemért és Gombár Csabát. Később a két elnök önként nyújtotta be lemondását a köztársasági elnöknek, ám Göncz további nyolc hónapig nem adta áldását távozásukra, ami tovább növelte a f eszültséget a kormány és az államfő között. Ennek ellenére Antall és Göncz többször is találkozott egymással, sőt olyan is előfordult, hogy mindketten megjelentek az Alkotmánybíróság előtt, és kifejtették saját álláspontjukat a közmédiumok vezetőiről. A ko rmányfő és az államfő között éppen ebben az ügyben hosszas levélváltás is volt, amelyet a sajtó szó szerint közölt. Előfordult az is 1992 májusában, hogy Göncz Árpád megköszönte Antall József "kedves szavait", amelyekkel a miniszterelnök a médiaháborút ért ékelte, mondván "ez nem kettejük, nem Antall József és Göncz Árpád ellentéte". Az államfő megerősítette: ezt ő is így érzi. Az elnöki intézmény érthető módon az országgyűlési választásokkor, illetve Antall Jószef halálakor került újra előtérbe. 1993. dece mber 20án Göncz Árpád alkotmányos jogával élve bejelentette, hogy Boross Pétert javasolja miniszterelnöknek. Előtte konzultált a parlamenti pártok vezetőivel, s Boross ellen egyik párt sem emelt kifogást. "A Parlament feladata a jelen pillanatban, s a más odik demokratikus választás előtt az, hogy biztosítsa a kormányzás folyamatosságát és ezzel az ország stabilitását" - mondta az államfő. A 2000ben megválasztott Mádl Ferenc tavaly került hasonló helyzetbe, amikor Medgyessy Péter miniszterelnök lemondott posztjáról. Az államfő - a pártok vezetőivel való konzultáció után - vita nélkül a legnagyobb párt jelöltjét, Gyurcsány Ferencet kérte fel a kormány megalakítására. Mádl hasonlóan járt el 2002ben, az országgyűlési választások után is; az őt megválasztó, s ekkor választási csalást emlegető jobboldal ellenére is a legtöbb mandátumot szerzett párt jelöltjét, Medgyessy Pétert javasolta miniszterelnöknek. Hasonlóan járt el egyébként Göncz Árpád is 1994ben és 1998ban is, hiszen Horn Gyula, illetve Orbán Viktor felkérésével megteremtette a stabil kormányzás előfeltételét. Mádl Ferencnek egy komolyabb konfliktusa volt Medgyessy Péterrel, amikor nyilvánosságra került a volt miniszterelnök titkosszolgálati múltja. Az államfő ekkor közleményt adott ki, amelyben jele zte, hogy a kormányfő előzőleg nem tájékoztatta őt múltjáról, és így nem volt lehetősége arra, hogy teljes körű információ birtokában jelölje őt miniszterelnöknek. Ugyanakkor Mádl az Erzsébet hídi "csata" kapcsán is megszólalt, s a 2002. július 4ei demons tráció után nyilatkozatban ítélte el a történteket. Az államfő közölte, a törvénytelen megmozdulás semmilyen formában nem elfogadható, és be kell látni, hogy a törvényes rend biztosítása a mindenkori kormány felelőssége. Kiszelly Zoltán, politológus: Az államfő és a kormányfő találkozójának tényén kívül figyelemre méltó, hogy Sólyom László az ország gazdasági helyzetéről kíván konzultálni Gyurcsány Ferenccel. A nemrég beiktatott köztársasági elnök már korábban jelezte, hogy a találkozót követő napon, augu sztus 20án elmondja "szűzbeszédét", így várható, hogy az államfő tájékoztatni fogja a miniszterelnököt beszéde tartalmáról. Ez Sólyom politikai korrektségét jelzi, de erre utal az is, hogy a két közjogi méltóság rendszeres találkozókat tervez a jövőben kü lönböző témákban. A rendszeres találkozók az új államfő szerepfelfogására is utalnak, arra, hogy nem a médián és a nyilvánosságon keresztül kíván üzengetni, hanem valódi párbeszédet akar. E találkozókon Sólyom nemcsak tájékozódhat, de előre - informálisan - megoszthatja aggályait is a kormányfővel. A kancelláriatípusú magyar közjogi berendezkedés szerint nem az államfő, hanem a kormány birtokolja az információkat, az elnöknek erre apparátusa sincs. Sólyom ráadásul külön is megjegyezte, hogy nem tart igényt szakértői testületre, csak a civil szférára kíván támaszkodni, amely egyébként gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkezik. Az új államfő azonban, mint a Zengőügyben is, képes a maga "tanár uras" módján mindenki számára érhető módon elmagyarázni állá spontját. Mint volt alkotmánybírósági elnök, Sólyom tisztában van tisztsége lehetőségeivel és korlátaival, így várhatóan csak az államfői poszt szimbolikus szerepét fogja növelni. Ehhez szüksége van személyes karizmájának növelésére, amire megint csak jó l ehetőség a civil szerep. A korábbi elnökök közül Göncz Árpád első államfői ciklusa kivételes volt abban a tekintetben, hogy ekkor még csak a köztársasági elnöki hatalom volt képes a kormányzattal szembeni ellensúlyként működni. Jórészt ennek köszönhető, ho gy Göncz és Antall József, illetve Boross Péter között kevesebb személyes
