Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-26
9 börtönbüntetése során írta Tanúskodom (Svedocim) című történelmi visszatekintését. Az egykori elnökasszonyt ugyan jó ideig a Balkán "vasladyjének" nevezték, hiszen sokáig a boszniai szerb rezsim második embere volt az ördögi pszichiáter rezsimjében, ám a kilencvenes évek második felében, immár köztársasága fejeként jelentős irányváltás történt politikájában: javította a Boszniai Szerb Köztársaság kapcsolatait a Nyug attal, később önként adta fel magát a hágai Nemzetközi Törvényszéknél, ahol tizenegy évig tartó szabadságvesztésre ítélték. A Tanúskodom első része az 19901992 közötti eseményeket tekinti át, vagyis az ultranacionalista (boszniai) Szerb Demokrata Párt m egalakulásától a boszniai háború kitöréséig. A mű kéziratát a későbbi Nyugatbarát boszniai szerb miniszterelnök, Milorad Dodik juttatta el a mű banja lukai (tehát boszniai szerb) kiadójához, Rajko Vaszicshoz, aki egyébiránt egykor Dodik reformkormányában volt hírközlési miniszter. Dodik így kommentálta a művet: "Egyik fejezetében Plavsics asszony elmondja: legnagyobb áldozata a Boszniai Szerb Köztársaságért és a szerb népért az volt, hogy az egykori székhelyen, Paléban hosszú időt kellett eltöltenie Kara zsics oldalán és más egykori vezetők mellett. Ezt a keresztet hordja mindmáig." Biljana Plavsics meglepő megállapítással is előáll. Mint írja, Karadzsics valójában állandó kapcsolatban áll a hágai Nemzetközi Törvényszékkel, s ezt dokumentumokkal is alá t udja támasztani. Az egykori elnökasszony memoárkötetének második és harmadik részét állítólag már a közeli jövőben árulják a szerbiai könyvesboltokban. Az első rész fejezeteit folytatásokban, kivonatosan közölte a Nezavisne Novine című belgrádi lap. Enne k nemcsak a mű sikere lehet az oka, hanem az, hogy első, januárban megjelent kiadását mindössze 2500 példányban nyomták, vagyis messze nem annyiban, mint Karadzsics vagy Legija könyveit. Az említett művek közül ez az egyedüli, amelyből új, eddig nem ismer t részletekre derül fény a kilencvenes évek vérzivataros balkáni világáról. Természetesen Plavsics asszony is elfogult a szerbek iránt, emiatt azonban aligha érheti bírálat. Művében hosszasan elemzi Karadzsics jellemét, aki "fémkefével fésülködött, gyakort a orrán keresztül szippantotta be a dohányt". Plavsics asszony az egyik fejezetben ezt írja: "Időnként felmerült bennem a kérdés: vajon az elnöknek vane fogalma arról, mi történik körülöttünk? Mi zajlik BoszniaHercegovina területén? Milyen a köztársaságb an élők helyzete, melyek az őket érintő legfőbb kül- és belpolitikai események? Tisztában vane ez az ember azzal, mennyit szenvednek honfitársai, hogy a kórházak zsúfolásig tele vannak, sokan - mindenükről lemondva - menekülni kényszerültek? Karadzsics vo lt az egyedüli közülünk, aki a rémséges állapotok közepette hatalmas vagyonra tett szert: gyűjtögette a kocsikat, külön apartmant tartottak fenn számára az Interkontinentálban. Később a kormány villával lepte meg, ez mindmáig Karadzsics családjáé." Plavs ics asszony szerint Karadzsicsra nagy befolyással volt lánya, Szonja, aki bármikor minisztereket bocsáthatott el a kormányból, ha éppen erre szottyant kedve. A könyvben részletesen elemzi Karadzsics és Milosevics viszonyát. A boszniai szerb elnök nem volt hajlandó kapcsolatba lépni szerb ellenzéki vezetőkkel, mert - mint nem egyszer hangoztatta - "Milosevics a szerb örökkévalóság. Senkit sem áldott meg a sors olyan tehetséggel, mint őt, s örökre hatalmon marad." Plavsics nyilvánvalóan a volt elnökre utalva megjegyzi: "Isten adja, hogy a szerb nép rádöbbenjen arra, ki volt az igazi áruló". Nagy kérdés, mennyire tekinthető bármennyire is hiteles történelmi forrásnak a volt elnökasszony visszaemlékezése. A könyvből mindenesetre kitűnik: a szerző kissé naiv sze mélyiség volt, aki eleinte minden bizonnyal túlságosan is hitt Radovan Karadzsicsban. Milosevics felesége, a valószínűleg valahol Oroszországban bujkáló Mirjana Markovics is reflektorfénybe került egy könyv kapcsán. Az Őrizzétek meg ezt a könyvet (Sacuvaj te ovu Knjigu) című interjúkötetet a Montegraf montenegrói kiadó jelentette meg. A könyv viszonylag kis hírverést kapott Belgrádban. Kétségtelen tény, sok új megállapítást nem tartalmaz. Milosevicsné támadja a Nyugatot, s a "Szerbiában hatalmon lévő jobbol dali bábkormányt".
