Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-23
12 mégpedig 90 napon belüli időpontra. Amennyiben pedig a szavazásra jogosult közel 8 millió magyar legalább egynegyede ige n nel vok sol, akkor elkezdődhet a parlamenti aprómunka is. A törvényalkotóknak ki kell dolgozniuk, milyen feltételekkel kaphatják meg a határon túl élő magyarok a második állampolgárságukat, és azt is meg kell határozniuk, hogy ez milyen magyarországi jogosults á- gok kal jár majd számukra. E munkának nincs határideje, s mivel valószínűleg kétharmados törvények sorát kell majd megvá l toztatni, a törvényalkotás sokáig elhúzódhat. A kettős állampolgárság talán legvehemensebb szorgalmazója az utóbbi időben a Vajdasági M a g yar Szövetség (VMSZ) és elnöke, Kasza József, valamint a többi vajdasági magyar szervezet volt. Nem véletlenül: Szerbia a közeljövőben aligha kerül le az EUval szembeni vízumkötelezettek listájáról, ez viszont roppant megnehezíti a magyar kisebbség kapcso lattartását az anyaországgal. Kaszáék azzal is érvelnek, hogy a vajdaságiaknak adott második állampolgárság biztonságérzetet kölcsönöz nekik, amire a mosta ni helyzetben szükségük is van. A vajdasági vezetők nem tartanak attól, hogy tömeges áttelepülés indu lna meg a magyar állampolgá rság birtokában, hiszen aki akart, az már elmenekült. Külö n böző becslések 50100 ezer közé teszik az utóbbi másfél évtizedben a Vajdaságból elköltözött magyarok számát. A Kárpátalján élők a másik határon túli magyar közösség, a melynek megnehezedett a kapcsolata Magyarországgal, ám az ő helyz etükön a magyar jogszabály nem sokat változtatna, ugyanis az ukrán törvények kizárják a kettős állampolgá r ságot. Szlovákiában viszont e kérdés egyáltalán nem borzolja fel a kedélyeket, az ott ani magyarok számára - lévén ugyancsak EUtagok - legfeljebb szimbolikus jelentőséggel bírna a magyar útlevél. Erdélyben viszont annál élénkebben zajlanak a viták a kettős állampolgárság körül. Annak ellenére is, hogy az ott élők vízum nélkül közlekedhe t ne k az EUba, s nem kizárt, hogy 2007ben Románia is tag lesz. Bár a kettős állampolgárság ötletének támogatói azzal érvelnek, hogy ez alapvetően elősegíti a szülőföldön maradást, hiszen c sak úgymond biztos hátteret nyújt, ezt sokan vitatják. „Nem hiszem, hogy a kettős állampolgárság hozzájárul a szülőföldön való boldog uláshoz" - mondta egyik interjújában Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Ennek indoklásaként egy felm é- résük eredményére hivatkozott, amely azt mutatta, hogy az erdélyi m agyarok 17 százaléka feltehetően távozna Romániából, amint megkapta magyar útlevelét. A kettős állampolgárság és a határon túli magyarok számára kiharcolandó, újabban ismét sokat emleg etett autonómia viszont lényegében ellentmond egymásnak, ezért a székely földi autonómiát szorgalmazó FideszMPSZ most bajban van. A határon túli magyarság szülőföldjén tartásában érdekelt Fidesz kormányzása idején sem karolta fel a kettős állampolgár ság ügyét, most viszont éppen legfőbb erdélyi szövets é gesük, az ottani Magyar Polgári Szövetség e gondolat legelkötelezettebb pártolója. A Fideszen belül azonban lassú változás érlelődik: bár a külpolitikusai és Kövér László az autonómiát tám o gatnák inkább, s ezért továbbra is kritikusan tekintenek a kettős állampolgárságra, Orbán V iktor aláírásával támogatta a népszavazási kezd e ményezést. Magyar kártya Az elmúlt egy évben megszaporodott kisebbségellenes - nagyrészt, de nem csak a magyarokat érintő - atrocitások m ö gött döntően három tényező áll. Az 1980as évek végén Szlobodan Mi losevics által fanatizált szerb társadalom jelentős részében mindmáig erős a nacionalizmus. Az utóbbi má s fél évtizedben rengeteg nemzeti sérelem halmozódott fel a szerbségben, s ez most a „még kéznél levő" kisebbségekkel való viszonyban csapódik le. Különö sen érzékenyen hordozzák magukban ezeket a sérelmeket azok a horvátorsz á- gi, boszniai és koszovói menekültek, akik közül csaknem negyedmillióan maguk is elűzött kisebbségként telepedtek be a Vajdasá gba. Nem véletlen, hogy az összetűzések ke z deményezői többn yire ennek a rétegnek a fiataljaiból kerülnek ki. Mindehhez járulnak még azok a szociális feszültségek, amelyek egy nehéz gazdasági helyzetben lévő, a rendszerváltás ismert gondjaival küszködő orszá gban széles társadalmi rétegeket sújtanak. Ilyen körü l mény ek közepette hamar működésbe lépnek a bűnbakképzés mechanizmusai, és egy többnemzet i ségű környezetben könnyen célponttá válhatnak a kisebbségek. Az incidensek elszaporodásának vannak közvetlen politikai okai is. Nem abban az értelemben, mintha államilag szerv e zett etnikai tisztogatások kezdeti hullámáról lenne szó. Ezt fontos szem előtt tartani a veszélyeztetettség mértéke, illetve a szükséges r eakciók mérlegelésekor, mivel az igazi bajok a milosevicsi években is mindig akkor - és csak akkor - következtek be, amikor kö z pontilag szervezett akciókról volt szó. Ezúttal viszont többször is megerősítették azt a hivatalos szerb álláspontot, miszerint most n em ez a helyzet. Kostunica miniszterelnök nem Milosevics vagy Seselj, s ezek az incidensek az ország nemzet közi imázsa és a koszovói kérdés miatt számára is kínosak. Más, „lágyabb" politikai okok azonban állhatnak a háttérben. A Milosevics 2000. októberi meg bukt atása utáni eufória elmúltával - és Zoran Gyingyics kormányfő tavalyi meggyilkolásával - újra erősebb és szalonképesebb lett a naci onalizmus, a jelenlegi belgrádi kormány pedig egyrészt gyenge (négypárti koalícióként is rászorul a Milosevicspárt parlamenti támog atására), másrészt azt a jobboldali populizmust képviseli, amelynek igen magas az ingerküszöbe minden olyan problémánál, ami nem a szerbséget érinti. Júniusig, az első nyilvános budapesti és nemzetközi reagálásokig nem is tekintették létező problémának a z atroc itásokat. A sajtó előbb nem foglalkozott a kérdéssel, utóbb bagatellizálta az ügyet, és i nkább azt taglalta, hogy az egészet kampányc é- lokból fú j ják fel a magyar pártok, illetve hogy a magyar állam, új EUtagként, az erejét próbálgatja. A kormány, a rendőrség és a sajtó közönye közvetett biztatásként hatott, a Radikális Párt egyes kijelent é sei pedig még ezen is túlmentek. Jelöltjük, Tomiszlav Nikolics egyebek közt azzal magyarázta a júniusi elnökválasztások elvesztését, hogy a kisebbségek egyoldalúan a demokrata párti Borisz Tadicsra voksoltak.
