Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-10
5 Draskovics reményét fejezte ki, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök tervezett belgrádi látogatása lehetőséget teremt a baráti eszmecserére. Lapunk felvetésére, hogy a szerb rendőrség lassan jár el a magyarokat ért támadások kivizsgálásában, Draskovics kijelentette: passzivitása miatt ő gyakran bírálja az igazságszolgáltatást. A lassúság oka azonban nem a nemzeti hozzáállá sban keresendő, hanem abban, hogy a régi beidegződések szerint működő apparátust még nem sikerült "európai" rendőrséggé átalakítani. A magyarországi szerb kisebbségnek címzett fenyegető levelek, röpiratok miatt tett feljelentést a Szerb Országos Önkormány zat a Budapesti Rendőrfőkapitányságon - közölte az önkormányzat elnöke csütörtökön. "Az elmúlt hetekben több fenyegető röpiratot, postai küldeményt, továbbá sértegető telefonhívást kaptunk" - mondta Pavlov Milica. Az országos önkormányzatnak címzett egyik fenyegető levélben a következő olvasható: "Rohadjon meg az összes szerb! Mindnek a belét ontjuk a csecsemőktől az aggastyánokig! A Vajdaság a magyaroké és azoké is lesz!" vissza Két logika Népszabadság Szerző: Füzes Osz kár • 2004. szeptember 10. Félő, hogy ezen lesz vita, pedig nem az esetek számán, és nem is az egyes atrocitások konkrét jellegén múlik, hogy a Vajdaságban élő magyarok 1. mennyire vannak valóságos veszélyben, 2. mennyire érzik fenyegetve magukat. Hétköz napi szinten tizenöt éve érezhetik úgy, hogy kisebbségi közösségként, családként és egyénként nincsenek biztonságban: lakásaik és házaik küszöbén olykor megjelentek máshonnan elmenekült szerbek, lobogtatva a kiutalást a beköltözésre. Aztán megkezdődtek a behívások és a háború előli menekülés. Aztán a közélet, az iskolák és az utca "újraszerbesítése", szapora feliratok jelezték a magyar és más nemzetiségi épületek falán, hogy "Ez itt Szerbia". Még később a magyar nyelv köztéri használata is olykor kockázato ssá vált, mivégre a dolgok elfajultak ilyen vagy olyan okú verekedésekig. Az okozta helyzet ilyetén alakulását, hogy a Vajdaságban megjelent egy jelentős lélekszámú, máshonnan elűzött vagy önszántából érkezett szerb népcsoport, amely helyet keres magának. Lakó- és munkahelyet, és főleg: olyan helyet, amely végre biztonságos, mert nem kell más ajkú emberekkel bajlódnia. E csoportnak, ha kimondja, ha nem, ha tettleg érzékelteti, ha nem, útjában vannak a vajdasági magyarok, szívesen kitessékelné őket a tartomá nyból. A korábban betelepült szerbek egy része is csatlakozik a legújabb (ahogy nevezik) kolonistákhoz, minden ilyen népességmozgáskor juthat valami a helyben maradónak. S e rétegekhez csatlakozik a politikai elit nacionalista része is. Érthető, hogy a ma gyarokat az is csak nehezen nyugtatná meg, ha Szerbia vezető rétege és államapparátusa "szólna" a vajdasági szerbeknek: hagyják békén a kisebbségeket. De Kostunica kormányfő nem igazán szól. Kényszeredett, homályos kivizsgálási ígéreteket tesz, mintha pusz ta kinyomozandó jogesetekről volna szó, nem mélyről jövő és messzire (még mélyebbre!) vezető politikai folyamatokról. Sőt: a szerb kormányfő élénken kifogásolja, hogy a vajdasági magyarok és Budapest politikaivá, sőt nemzetközi politikaivá akarja tenni az eseteket. A maga szemszögéből logikus: Szerbia külpolitikai sarokba szorítottsága csak fokozódna, ha Belgrád immár magyarellenességgel is megvádoltatik. S van álláspontjában egy érzelmi elem is: az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan vesztes és megalázot t szerbség most még a magyaroknak is alávesse magát? Végül abból indul ki, hogy Brüsszel és Washington legföljebb csak névleg áll ki egy újabb "problémás" szerbiai kisebbség mellett, s alighanem szívesen szőnyeg alá söpörné az ügyet. Kostunicának e logiká ja hatásos lehet, ha Brüsszel (és Washington) abból indul ki, hogy csak újabb balkáni baj ne legyen. Hajlamosak rá. A vajdasági magyaroknak és Budapestnek úgy kell diplomáciai offenzívát folytatni, hogy euroatlanti érdeknek állítsa be az egyik vajdasági ki sebbség megvédését. Hiszen az EU és a NATO balkáni alapcélja, hogy véget vessen az etnikum- és határmozgásoknak. De jöhet egy szerbpárti argumentum is. Ha a Vajdaságból kiakolbólintható egy etnikum, akkor másutt, Koszovótól Boszniáig, miért akadályoznák me g például a szerbek kiutálását? Ilyenformán a magyarság elemi jogainak és létbiztonságának védelme - kiderülhet - Szerbia nemzeti érdeke is.
