Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-10
4 százaléka úgy nyilatkozott, hogy szívesen dolgozn a vagy tanulna Magyarországon, és csaknem 50 százalék azt is el tudná képzelni, hogy nálunk telepedjen le. De mielőtt a német egyetemisták hódító seregei megjelennének a magyar határoknál, előbb be kellene fejezniük a tanulmányaikat. Ez errefelé szépen el húzódik, Sascha például lassan harminc lesz, amikor pár hét múlva nemzetközi gazdaságtanból lediplomázik, de egyelőre még sehol a kecsegtető munkalehetőség. Saschát ez nem zavarja, négy nyelven beszél, köztük lengyelül (jól) és oroszul (közepesen). Most ma gyarul tanul, hátha ez is jó lesz valamire. - Angolul és franciául minden valamirevaló német érettségiző tud, de gondoltam, hátha a lengyellel és a magyarral kicsit többre megyek. A keleteurópai országok gazdaságával szeretnék foglalkozni, a regionális e gyüttműködésekkel, esetleg hosszú távú stratégiai tervezéssel. Mivel Németországban ma kevés a jó munkalehetőség, könnyen el tudnám képzelni, hogy Lengyelországban vagy Magyarországon dolgozzak. Mindkét országban jól érzem magam, talán mert sikerül átvenne m a helyiek mentalitását" - darálja Sascha lendületes németséggel. A magyarral kicsit korai lenne próbálkozni, hárítja el a felvetésemet, még csak fél éve tanul. Firtatom, hogy németként Lengyelországban vajon hogyan fogadták, de Sascha csak jó dolgokat tu d mondani. - Egyszerűen el voltak képedve, hogy lengyel családi háttér nélkül ennyire jól megtanultam lengyelül - mondja minden álszerénység nélkül. Majd kiselőadást tart a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéről, az elmúlt évek szerinte túlzott bérkiáramlás áról, az ezt követően fellépő versenyképességi gondokról, majd megjósolja a szolgáltató szektorban hamarosan jelentkező munkanélküliséget. Bár a magyartudását még jelentősen fejleszteni kellene, arra máris jó volt az elmúlt fél év, hogy megtanulta: az ősma gyarok az Urál mellől származnak, és nem a szlávokkal, hanem a finnekkel rokonok. Ezt ugyanis soha nem gondolta volna. Híres magyart viszont ismer, nem is egyet: Rubik Ernőt, a bűvös kocka atyját és Baumgartner Zsoltot, az újdonsült Forma1es pilótát. Enn él modernebb Magyarországképet keresve sem találnánk... Közben némi tartózkodással sorjáznak befelé Rab Irén tanítványai. A 24 éves Johannes talán kevésbé lehengerlő, viszont meghökkentően elszánt. Akár a vakmerőség szobrát is megmintázhatnánk róla, hisz en úgy pályázott egyéves Erasmusösztöndíjra, hogy korábban soha nem járt Magyarországon, csupán nővére mesélt neki egy ott töltött szünidőről. Most magyarkurzusra jár Rab Irénhez, és egyelőre csak abban biztos, hogy ez a nyelv aztán egyetlen korábbihoz se m hasonlít. A szavak befejezése előtt például hosszasan el kell töprengeni azon, hogy most akkor milyen ragok is jönnek, de Johannesnek ez nem szegi kedvét, sőt még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ősztől magyarul (és részben angolul) hallgasson jogtudo mányt az ELTEn. Diplomamunkáját a magyar versenyjogról írja, és ezek után már csak egy ugrás választja el attól, hogy ott is ragadjon dolgozni - állítja rendületlenül, anélkül, hogy valami sokat tudna Magyarország múltjáról, kultúrájáról, szokásairól. A magyar egyébként akkor lett kapós, amikor tavaly nyáron a göttingeni egyetem háromhetes intenzív kurzust hirdetett, majd a negyedik hetet Magyarországon töltötték a diákok. A 15 helyre több mint hatvanan jelentkeztek, aki bejutott, "megfertőződött", és azó ta is szorgalmasan látogatja a magyarórákat. Így járt Sara is, aki eredetileg finnugrisztika szakos volt: tavaly Budapesten járt, és elbűvölte a város. "A modern és a régi olyan sajátos keverékét fedeztem fel, amire Németországban sehol sincs példa" - magy arázza. Sara kultúrantropológiát is hallgat, nyáron egy hónapot Pécsett tölt, hogy tovább gyarapítsa a magyartudását. Hamarosan ő is végez, ám egyelőre nem tudja, hogy mihez kezd a diplomaosztás után, de hátha éppen a magyar nyelv segítségével talál munkát . A lelkes kezdőket mintegy megkoronázandó a pályaudvaron összefutunk Silkével, aki egyszerűen tökéletesen beszél magyarul. Nincs akcentusa, nem vét nyelvtani hibákat. "Elnézést, elvesztettem a mobilomat, ezért nem voltam ott a megbeszélésen" - mondja Rab Irénnek. Miután lerójuk a kötelező dicséreteket, Silke szabadkozni kezd: "Egy kicsit most elfelejtettem magyarul, mert fél évig Oroszországban voltam." Ebből persze semmit sem érezni. Silke öt éve kezdett magyarul tanulni, először az egyetemen, majd egy ma gyarországi református közösségnél töltött néhány hónapot. Évente visszajár, most éppen újdonsült férjének akarja megmutatni az országot. Nem akarjuk elhinni, amikor bizonygatja, a családjában egyetlen magyar sincs. Egyszerűen érdekelte, hajlandó volt időt és energiát fektetni bele, de még csak nem is találta különösebben nehéznek.
