Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-08
10 Több mint kétszázan hajtottak fejet ma délelőtt gróf Esterházy Jánosra emlékezve Budapesten, a Szép utcában. A Rákóczi Szövetség által rendezett ünnepségen a szá zhárom éve Nyitraújlakon született, és 1957ben egy morvaországi börtönben mártírhalált halt felvidéki politikus emléktábláját huszonöt, zömében szlovákiai magyar társadalmi szervezet koszorúzta meg. Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség elnökségi tagja be szédében rámutatott: a felvidéki magyarság két világháború közötti zaklatott életéhez képest nem sok változott a Kárpátmedencében azóta sem, hiszen Pozsonyban letörték a végre helyreállított Petőfiszobor kezét, Aradon nem emlékezetünk meg méltóképpen a t izenháromról, végül pedig kitiltottak Romániából egy magyar újságírót. A Rákóczi Szövetségen belül működő Esterházy János Emlékbizottság a Magyarok Házában emlékérmet adott át Frideczky Jánosnak, aki dédapja nyomdokába lépve újraalapította a Pozsonyi Mag yar Kaszinót a koronázóvárosban. Emlékérmet kapott a Selye János Kollégium is, amely szakkollégiumi rendszerben képzi az egyetemista generációt, és egyben magját jelenti a tavaly megalakult önálló magyar egyetemnek Révkomáromban. Gróf Esterházy János 193 8ban DélFelvidék visszacsatolása után is a Szlovákiában rekedt sorstársaival maradt, miközben Magyarország tags ágot ajánlott neki a törvényhozás felsőházában. A Szovjetunióban töltött kényszermunka évei alatt a Szlovák Nemzeti Bíróság halálra ítélte, majd ítéletét életfogytiglanra változtatta. A morvaországi Mirov börtönében halt meg, hamvait ma sem adja ki Csehors zág. Az érvényben lévő Benesderétumok értelmében a gróf háborús bűnös. Esterházy 1942ben a szlovák parlamentben egyedüliként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvénytervezetet. A déletőtti eseményen az emlékezés koszorúját a Magyarországi Zsidó Hitközség részéről Lazarovits Ernő helyezte el. -------------------------------------------------------------------------------- Esterházy János gróf 1901ben született a felvidéki Nyitraújlakon, az Esterházy család galántai ágából. Korán bekapcs olódott a kisebbségi sorsba kényszerített, kereken egymilliós létszámú csehszlovákiai magyarság politikai életébe. Már 31 évesen az Országos Keresztényszocialista Párt elnökévé választják. Az 1935. évi választásokon képviselôi mandátumot szerzett és bekerü lt a prágai parlamentbe. Itt elmondott beszédei közül elsősorban a nyelvtörvénnyel és a kisebbségi iskolaüggyel foglalkozók emlékezetesek. Alig egy év múlva a keresztényszocialisták fúzióra lépnek a másik magyar tömörüléssel, a Magyar Nemzeti Párttal. 1936 júniusában így alakul meg az Egyesült Magyar Párt, amelynek ügyvezető elnöke Esterházy János lett. Ebben a minőségében ő terjesztette a prágai kormány elé a felvidéki magyar autnómiajavaslatokat. Az 1938. november 2i bécsi döntés után Esterházy az első ízben önállóvá vált Szlovákiában maradt. A politikus továbbra is a kisebbségi sorsú 67 ezer magyar élére állt a Josef Tiso vezette országban. A diszkriminált Egyesült Magyar Párt egyetlen képviselőjeként és elnökeként nagy érdeme volt abban, hogy a magyar lakosság nem hódolt be a nemzetiszocialista eszméknek, és sajtóját keresztény szellemű antifasizmus jellemezte. A fasiszta szlovák bábállam nemzetgyűlése 1942. május 15én kézfelemeléssel szavazta meg a 68. számú alkotmánytörvényt, amely elrendelte a zs idó származású állampolgárok - számuk mintegy 90 ezer volt - haláltáborokba való deportálását. A parlament 80 törvényhozója közül csupán egyvalaki, Esterházy János mondott nemet az említett törvényre. Esterházyt a háború után, 1945 nyarán Pozsonyban a vá rosi rendőrkapitányság letartóztatta, innen az NKVD Kempelen Farkas utcai pincebörtönébe vitték, ahol kegyetlenül összeverték. A titkosszolgálat később átadta egy szlovák népbíróságnak, amely halálra ítélte. Ezután évekre szovjet gulágra hurcolják, ahonnan 1949 tavaszán élőhalottként hozták Csehszlovákiába. Nem kapta vissza szabadságát. 1957ig
