Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-16
7 hiszen elemi érdekünk, hogy ez a kormányzat sikeres legyen. Ha most nem lesz a demokratikus kormány érezhetően eredményes a szerb nép számára, a következ ő választásokon, egy vagy több év múlva már csak egy alternatíva marad: Seselj és Milosevics. Az eredményes koalíciót azonban nem úgy kell elősegíteni, hogy fenyegető üzeneteket küldünk Belgrádba Brüsszelből és Washingtonból, azt a képzetet erősítve, hogy a demokratikus erők tulajdonképpen a Nyugat által kormányra segített ügynökök, akik kiszolgálják Brüsszelt és Washingtont. Ideje, hogy felébredjünk, és ne saját, elefántcsonttoronyban kimunkált megoldásainkat erőltessük rá Szerbiára (másra se kellene!), h anem az ottani realitásokat és szükségleteket figyelembe véve, kissé nagyvonalúbban nyújtsunk segítséget. Ha létrejön a demokratikus erők koalíciója, azonnal néhány látványos gesztust kellene tennünk. Először is, ajánljuk fel, hogy segítséget nyújtunk Mla dics és Karadzsics kézre kerítéséhez, mégpedig a békepartnerség keretein belül. A NATO tavaszi miniszteri ülésén hívja meg Szerbia és Montenegrót, hogy csatlakozzon a békepartnerséghez, akkor is, ha addig nem kerítik kézre a két háborús bűnöst. Ideje lenne elgondolkozni, milyen erkölcsi alapon zsaroljuk a demokratikus szerb kormányt, hogy tartóztassa le a két bűnöst, amikor mindketten hosszú évekig zavartalanul sétifikáltak a NATO erőinek orra előtt Boszniában, és mi a kisujjunkat se mozdítottuk annak érdek ében, hogy Hágába kerüljenek. Nem képmutatáse ezek után letartóztatásukat követelni, és feltételül szabni? Nem ellentmondáse, hogy ünnepi mámorban hirdetjük: Szaddámot Irakban kell iraki bíróság elé állítani, és közben hangosan követeljük a szerb – horvá t, albán, bosnyák – háborús bűnösök kiadását? Másodszor, az Európai Unió dolgozzon ki komoly segélyprogramot Szerbiának. Ez nem sok milliárd euró odaajándékozását jelentené, de meg kell érteni azt, hogy az uniós tagság perspektívája – különösen, ha bizony talan és évtizedek távoli ködébe vész – nem pótolja a munkanélküliség, az éhezés, a szegénység felszámolását. Olyan programra van szükség, amely segít ezeken a problémákon, és egyben előrébb viszi és ezzel hitelesebbé teszi az uniós tagságot. Végre egyszer koordinált segélyekre lenne szükség, amelyek nem vesznek el a brüsszeli bürokrácia feltételei és eljárási követelményei között. Olyan megoldásra, amely kombinálja a pénzügyi segítségnyújtást a komoly tanácsadással és a befektetők bizalmát megteremtő lépés ekkel, s konkrét, érzékelhető célokat tűz ki és eredményeket termel a lakosság számára az európai integráció felé vezető úton. Harmadszor, meg kellene gondolni Szerbia külföldi adósságaink elengedését. Milyen alapon ígérünk adósságelengedést és átütemezé st az olajban gazdag Iraknak, miközben hallani sem akarunk ugyanerről Szerbia esetében? Negyedszer, nyújtsunk komoly segítséget a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harchoz, információk rendelkezésre bocsátásával, felszereléssel és kiképzéssel, vala mint jól kiképzett rendőrök küldésével hosszabb távra is. Ötödször, öntsünk tiszta vizet a pohárba Koszovóban, Montenegróban és Boszniában. Világos és átlátható stratégiát kell kidolgozni, amely belátható időn belül megoldást kínál ezekre a konfliktusokra , olyat, amelynek konkrét ütemterve van, amelyet a nemzetközi közösség komoly elkötelezettséggel és – katonai, politikai, pénzügyi, rendőri stb. – eszközökkel támogat; amely nem elvont elvekre, hanem értékeink és a realitások egységére épül, és valamennyi félnek juttat valamit, ami előbbre viszi fejlődését, anélkül, hogy teljes mértékben teljesítené bármelyik félnek az elvárásait. Ilyen megoldással senki sem lesz teljesen elégedett, de mindenki képes lesz elfogadni, különösen akkor, ha beágyazódik az európa i uniós tagság hihető perspektívájába és a megoldások csak „átmenetiek”, azaz az új státusok, államok, határok az EUtagság perspektívájában „ideiglenesek” lesznek. Ennek a politikának az eddigi maszatolás az alternatívája. Csakhogy utóbbinak az lesz az k övetkezménye, hogy Szerbiában a következő választásokon a radikális – szocialista koalíció kerül hatalomra, ami nemcsak Szerbia számára lesz tragédia, hanem az egész térség számára is, hiszen bizonyosan lehetetlenné teszi a befagyasztott konfliktusok megoldá sát, tovább – és sokkal nagyobb mértékben – destabilizálja a térség
