Reggeli Sajtófigyelő, 2003. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-12-18
17 HVG: Ki állja a gyermekek felnevelésének, taníttatásának a költségeit? B. Cs.: Egy gyermekre, amíg saját lábára ál l, átlagosan úgy 1 millió forintnak megfelelő lejt tudunk költeni. Hát van ennél jobb befektetés, ha egy életet nyerünk vele? - kérdem. Sajnos persze ezt a pénzt is úgy kell összekéregetni. A román állam egyegy gyerekre havonta valamivel kevesebb mint 5 e zer forintnak megfelelő lejt ad, miközben az állami intézetben tizenkétszer ennyi a fejkvóta, s még az sem elég. A hiányzó részt adományokból teremtjük elő. Szerte a világból kapunk támogatásokat, és rendszeresen pályázunk az Illyés, az Apáczai és a Mocsár i Lajos Alapítványhoz, amelyek egyegy konkrét célhoz tudnak forrást biztosítani. Legutóbb 100 ezer forintot kaptunk emeletes ágyak vásárlására. Vannak, akik természetben, például ruhával, élelemmel támogatnak. Volt olyan, hogy nagy mennyiségű lencsét kapt unk. Hát, akkor néhány napig azt ettük. HVG: Honnan érkeztek a segítői, a nevelőszülők, a tanárok? Személyesen irányítja őket? B. Cs.: Vannak, akik Magyarországról, Szlovákiából vagy NyugatEurópából érkeztek, és persze erdélyiek is. Sok az önkéntes, aki k néhány évig ingyen segítenek. Volt olyan erdélyi házaspár, aki úgy került hozzánk, hogy sem lakásuk, sem állásuk nem volt. Mondtam, ha rájuk bízhatok tíz gyereket, beköltözhetnek az egyik házunkba, s életük végéig ott maradhatnak. Így mindenki jól jár: a gyerekek is, a nevelők is, és az épületek is, amelyek azelőtt lepusztulva álltak. Egyébként minden hétfőn közös megbeszélést tartunk a nevelőkkel, de hogy miként szervezik meg a családjaik életét, abba közvetlenül nem szólok bele. Csak olyan „amerikai nag ybácsi" szeretnék lenni, akire mindig számíthatnak. HVG: Romániában nemrégiben arról cikkeztek, hogy román gyerekeket magyarosítanak el Déván. A hatóságokkal gyakran meggyűlik a baja? B. Cs.: Korábban nehezebb dolgunk volt, de még idén tavasszal is akadt ak olyan napok, amikor egyszerre nyolc hatóság emberei vizsgálódtak nálunk. De hát ez a dolguk, ezért fizetik őket. Nekik se könnyű: katolikus magánalapítványi intézmény vagyunk, ahol ráadásul magyarul szólnak a gyerekekhez. A magyarítás vádjára egy erdély i mondással felelnék: ha egy szekér előtt két ló van, az jobban halad, mint amelyiket csak egy húz. Aki két nyelvet tud, az csak nyer vele. Ez vegyes lakosságú vidék, ahol azt sem lehet pontosan megmondani, ki, hány százalékban magyar, illetve román. De a nálunk lévő gyerekeket egyébként sem Romániának vagy Magyarországnak neveljük. Az ilyen felvetéseknek semmi értelme. Gyerekeink nagy része - reményeim szerint - már az Európai Unióban lesz felnőtt. Meggyőződésem, hogy a nacionalista felhangok mindinkább há trább fognak szorulni, és sokan fogják majd szégyellni magukat azért, hogy valamikor gáncsoskodtak ellenünk. HVG: Erdélyi magyarok egy csoportja azért kilincsel a budapesti kormánynál, hogy támogassa egy új magyar nyelvű iskola létrehozását Déván, ami han gsúlyozottan világi lenne, szemben az önök felekezeti intézményével. Mit szól a párhuzamos kezdeményezéshez? B. Cs.: Sajnos Magyarországról időnként nemcsak a jót, hanem a feszültségeket, például a jobb- és baloldali ellentéteket is importáljuk. Azt szokt am mondani, az első fecskék vagyunk, elég mostoha időjárás közepette jöttünk a világra, de ha egyszer felmelegszik az idő, sorba jönnek majd a követőink. Nekem az a célom, hogy elújságoljam, igazgyöngyöt találtam, és az lenne a jó, ha más is rálelne ilyenr e, s közösen egy gyönyörű láncot fűznénk. Szerintem most arra lenne a legnagyobb szükség, hogy minden településen legyen legalább egy olyan ember - vagy intézmény , aki a bajba jutott gyerekeket felkarolja, s ebből a szempontból mindegy, hogy egyházi vagy világi kezdeményezésről van szó. A kolozsvári születésű árvaházalapító maga is félárván nőtt fel. Édesapját rendszerellenes izgatás címén a román bíróság 1959ben hét év börtönre ítélte, amiből négy és fél évet leült, ám a börtönben elszenvedett kínzáso k következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. Világi tanulmányait Csíkszeredán végezte, majd öt évig dolgozott civil szakmákban, köztük egy bányában. 1982ben titokban jelentkezett a ferences rendbe. A gyulafehérvári, illetve esztergomi teológi ai tanulmányok után 1989ben szentelték
