Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-18
12 Bercsényiemléktáblának Ungváron. Az eltávolított, lerombolt és megcsonkított Kossuthszobrok közül megemlíthetjük például Holló Barnabás losonci, Róna József rozsnyói alkotását. A ledöntött honvédeml ékművek közül említést érdemel a losonci, a körmöcbányai, a lőcsei és a kassai. A Branyiszkóihágóban felrobbantották az 1849. évi híres téli csata emlékművét, Nagysalló mellett összetörték az 1625. évi török – magyar csata emlékművét stb. Az elvakult és ala ttomos bosszú a magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek szobrait és emléktábláit sem kímélte. Pozsonyban Liszt Ferenc, Érsekújvárott Czuczor Gergely, Ungváron Dayka Gábor szobrai váltak a magyarellenes kilengések martalékaivá. Radnay Béla pozsonyi Petőf iszobrát is csak úgy sikerült megóvni a biztos pusztulástól, hogy azt a városi képviselőtestület — a Szlovákiai Műemlékvédelmi Kormánybiztosság javaslatára a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium 1921. október 27i felszólítása alapján — haladéktalanul szét szedette, darabjait pedig »biztonságos helyre« szállíttatta. A szobordöntögető, emléktáblákat szétzúzó garázda elemeket a hivatalos szervek egyáltalán nem vonták felelősségre, ami egyértelműen azt a benyomást keltette, hogy itt a hatalom által tolerált, ső t tervszerűen végrehajtott rombolási folyamatról van szó. A dévényi emlékoszlopot az Árpádszoborral például 1921. január 12én fényes nappal, déli 12 órakor robbantották fel »ismeretlen tettesek«, miközben a helyi lakosokat fegyveres fenyegetéssel tartott ák távol a rombolás színhelyétől.” A legdurvább megnyilvánulás azonban minden bizonnyal Fadrusz János remekbe illő alkotásának, a pozsonyi Mária Teréziaszobornak az elpusztítása volt. Felelősök persze soha nem voltak, s végeredményben még a szlovák lakos ság kedvére is tettek ezekkel a barbár cselekedetekkel. Erdélyben sincs ez másképp, avagy ki kitől tanult? Mint ahogy a Felvidéken a csehszlovákoknak (nevezzük őket így, kívánságukra), úgy Erdélyben a románoknak is egyre kellemetlenebbekké és gyűlöltebbe kké váltak az ott álló, a dicső magyar múltra emlékeztető szobrok, műalkotások, ezért minden lehetőséget megragadtak arra, hogy támadást intézzenek ellenük. Itt is kötetnyi példát lehetne felsorolni, ám erre itt és most nincs lehetőség. Csak a szemléltetés kedvéért, íme néhány. Az egyik legkirívóbb, s legfelháborítóbb eset (nem mintha a többi nem lenne az) a Wass Albertszobrok kálváriája. Mint ismeretes, a hatalom eltávolíttatta a szászrégeni katolikus, valamint a holtmarosi református templom kertjéből az t ott álló Wass Albertszobrokat. A kezdeményező egy igencsak sötét múltú s jelenű egyénekből verbuválódott díszes társaság, mely a hangzatos Hősök és Mártírok Kultuszának Országos Egyesülete nevet viseli. Ám senki ne higgye, hogy pl. az aradi vértanúk, má rtírok kultuszát ápolja. A társaság a 2002/31.es számú sürgősségi rendelettel érvel, mely szerint tilos a fasiszta jelképek használata. E rendelkezés értelmében kellett eltávolítani Ion Antonescu fasiszta tömeggyilkos köztéri szobrait, s most Wass Albert szobrait is. Enyhén szólva is eszeveszett dolog összehasonlítani Antonescut Wass Alberttel: egy tömegek haláláért felelős gyilkost az egyik legnagyobb magyar íróval. Márpedig pontosan ez történt. Wass Albertet ugyanis a románok a mai napig háborús bűnösnek tekintik, s nem is engednek ebből. A kolozsvári népbíróság ugyanis két ízben is halálra ítélte Wass Albertet (távollétében) és édesapját, miután „meggyőződött” arról, hogy az író háborús bűnöket követett el, több zsidót meggyilkolt vasasszentgotthárdi bir tokán. Miközben a kérdéses időpontban a gróf nem is tartózkodott otthon. Ez azonban a románokat egyáltalán nem zavarta, s nem zavarja a mai napig sem. A lényeg, hogy a szobrok eltűnjenek. Hiába bizonyított tény, hogy Wass Albert nem követte el az említett bűncselekményeket. Egy amerikai román emigráns feljelentését követően ugyanis háromszor átvilágította az írót az FBI, s minden esetben ártatlannak találta. Máskülönben nem is lehetett volna tanár a gainsvillei egyetemen. Mindenesetre a szobrokat el kell ett távolítani, a holtmarosi lelkész ráadásul 250 millió lejes büntetést is kapott kitartásáért. Hiába volt Frunda György szenátor a védő. Úgy látszik, itt még a román kormány lábtörlője, az RMDSZ sem tudott eredményt felmutatni. Hasonlóképp ismert, és a Wassszobrok meghurcolásánál nem kevésbé felháborító dolgok történtek a kolozsvári Mátyásszoborral is, mely a felrobbantott pozsonyi Mária Teréziaszoborhoz hasonlóan Fadrusz János alkotása. Már egészen 1918tól kezdődően szúrta a szemét a románoknak ez a remekmű, mely egyébként az UNESCO által felállított műkincslistán az előkelő ötödik helyen szerepel. Ennek ellenére a Hunyadiak címerét leverték róla, s a magyar feliratokat is eltávolították. Ma egy román tábla hirdeti Mátyás
