Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-15
11 – Itt nincs munka, a két fiam csak nehezen tudott elhelyezkedni a malomban, illetve egy mezőgazdasági birtokon – mondta Vukasné. – Vásárolnánk földet, hogy megműveljük, de csak bérelni leh et, a bérleti díj pedig olyan magas, hogy idén, amikor aszály volt, nem futotta volna ki a termés ára. A Duna menti Gombos (Bogojevo) – ahol Horvátország felé fontos közúti és vasúti híd vezet át a Dunán, amit az 1999es bombázások óta sem állítottak hely re – még Telecskánál is nehezebb helyzetben van. Gombos ugyanis a hódsági községhez (járáshoz, kistérséghez – a szerk.) tartozik, ahol a szerb szocialisták vannak hatalmon, s a gombosiak szerint emiatt nem juttat oda fejlesztési forrásokat a jelenlegi korm ány. Nemes István gombosi polgármester azzal próbálkozik, hogy csatolják át a falut a zombori községhez, ahová valamivel bővebben csordogál a pénz. Gomboson a legtartósabb konfliktus oka az épülő ortodox templom – ez ugyan kicsike, és a mai napig nincs ké sz, de közterületen épült (egyes magyarok szerint engedély nélkül), és azért volt olyan fontos a szerbeknek, hogy a Horvátország felől érkező kamionsofőrök ezt lássák meg elsőnek a szerbiai oldalon. Nemes István szerint azonban már megvan az építési engedé ly, és a látszat ellenére a magyar többségű falu előző magyar vezetősége segítette hozzá a szerbeket az ortodox templom építéséhez, ami persze a helyi katolikusok ellenérzését nem sokban csökkenti. Gomboson is folytatódik azonban a helybeliek és a menekült ek összecsiszolódása. A magyarországi testvérfaluból, Őcsényből az öregfiúk focimeccsére érkezők ellenében ugyanis Gomboson már nem tudtak teljes magyar csapatot kiállítani. Hogy mégse maradjon el a meccs, a gombosi polgármester kénytelen volt szerb menekü lteket is bevenni a csapatba. – Azt mondtam, eszi fene, adjanak ezeknek is mezt – meséli Nemes István. – A fiatalok már úgyis keverednek a mieinkkel, hát a fociban is mindegy, ki kinek rúgja meg a bokáját. Bela Tonkovity, a Vajdasági Horvátok Demokratiku s Közösségének elnöke, beszélgetésünk idején Szabadka alpolgármestere, akit azóta leváltottak tisztségéről, úgy véli: sohasem fog keveredni az ortodox szerb kultúra a katolikus horváttal és a magyarral. A középeurópai civilizáció értékei a tisztesség, a s zorgalmasság, a humanizmus, amit belső belátásból követnek az emberek. A bizantin civilizáció embere viszont Tonkovity szerint csak az erőből ért, a jót is csak kényszer hatására hajlandó megtenni. Ez a bizantin civilizáció húzódik föl most a betelepítések kel egészen az Európai Unió határáig. – Negyvenötezer horvátot üldöztek el a háborúk idején a Vajdaságból, alig 56 ezren maradtunk – mondta Tonkovity. – Az utolsó tíz évben Szabadkán a szerbek száma megduplázódott. Szerintem szándékosan irányítják a kiseb bségi területekre őket, hogy megváltoztassák az etnikai arányokat. Bela Tonkovity kritikával említette a kettős állampolgárságot is, amit a vajdasági magyarok szinte kivétel nélkül szeretnének megkapni. Ugyanakkor többen említették, hogy ha a magyar kormá nyok akarták volna, akkor már eddig is megkönnyíthették volna a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételeket, egyszerűsíthették volna a bürokratikus és gyakran megalázó eljárást. Noha a vajdasági horvátok is megkaphatták a horvát állampolgár ságot, Bela Tonkovity csak a menekült szerbek helyzetéről beszélt: – Csak arra jó, hogy egy fenékkel két lovat üljenek meg. Horvátországban és Boszniában megjavították a házaikat, hívják viszsza a szerb menekülteket, de nem mennek, inkább kiadják bérbe az ingatlanokat. Egy részük Horvátországból kapja a nyugdíjat – ott a legkisebb nyugdíj több, mint itt az átlagfizetés. Szabadkán fél évig kell dolgozni egy négyzetméter lakásért, de a szerb menekültek kiváltságokat követelnek a lakáshoz jutásban. Az állami m unkahelyeken előnyt élveznek mint szegény menekültek, miközben ők vízum nélkül mehetnek az Európai Unióba. Népszámlálásnál Horvátországban is regisztrálják őket, meg Szerbiában is, és mindkét helyen szavaznak. – Ha kibékíthetetlennek tartjuk a két civiliz ációt, akkor nem az etnikai tisztogatást követelőket támogatjuk mi magunk is? – kérdeztem Tonkovitytól.
