Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-15
10 – Ő szakított a barátnőmmel. De amikor a barátnőm elkezdett egy másik fiúval járni, akkor azt a fiút meg akarta verni. Józanon is nagyon agresszív, de még rosszabb, ha iszik . Csonoplyáról már ki van tiltva, Zomborba meg nem mehet, mert ott nemrégen is nagyon megverték. Én nem akarom, hogy elmenjen innen, csak azt, hogy lenyugodjon. Knezy Adrianna: A barátnőm egy menekült szerb fiúval járt, s amikor az meg akarta verni, s é n a védelmére keltem, a fiúja szidta a magyar anyámat (kép: Szakács Csaba) Krizsán József bácsdunafalvi (telecskai) polgármester szerint a szerbiai társadalmi békét úgy tartják fenn, hogy annak az árát is a politika szabja meg, amit a parasztok megvesznek , de azt is, amit tőlük megvásárolnak. Telecska 1995ig színtiszta magyar település volt. Amikor a krajinai menekültek megérkeztek, a szerbek gyorsan rájöttek, hogy ez itt nem a Kánaán: rengeteget kell dolgozni, és néha csaknem a semmiért. A magyarok szemé ben a szerb menekültek közönséges vadembernek lettek beállítva, de a betelepülőknek is durva előítéleteik voltak. Az biztos, mondta a telecskai polgármester, hogy a szerbek nagyot csalódtak: először azt hitték, megnyerik a háborút, létrehozzák NagySzerbiá t, regionális középhatalom lesznek. Aztán amikor a háborút elvesztették, akkor azt hitték, van hová visszavonulni: üresek lesznek a házak, mint 1945ben a kitelepített volksbundisták otthonai. Lesz segély, munkahely: KisJugoszlávia tárt karokkal fogadja ő ket. Ehhez képest munkahely nincs: sem őslakosnak, sem betelepülőnek. A városi ipari üzemekből a faluról bejárókat bocsátják el először. A mezőgazdasági nagybirtokokat privatizáció előtt a menedzsment értékteleníti el, hogy olcsóbban lehessen kivásárolni. A Duna melléki falvakból folyamatosan vándorol el a fiatalabb népesség. Ez akkor is így lenne, ha nem került volna sor a betelepítésre. Sőt: ilyen mértékű betelepítésre is azért került sor, mert az elöregedő településeken egyre több az üres ház. Mellesleg, a betelepülők között sem több a fiatal, mint az őslakosok közt. Persze, a nyelvi különbség miatt szerb osztályokat kellett nyitni az iskolában. Telecskán például összevont osztályba járnak az 1 – 4. osztályos szerb gyerekek, de az előrelátóbb szülők már az alsó tagozatban a szomszéd községek szerb iskoláiba járatják a gyereküket, mert a magyar többségű település iskolájában nincs szaktanár, aki szerbül tanítaná például a matematikát. Krizsán József szerint az utóbbi időben változás történt a rendőrség magata rtásában: valószínűleg a szervezeten belüli tisztogatásnak köszönhetően ma már inkább azt nézik, milyen törvénysértést követtek el a polgárok, nem pedig azt, hogy szerb vagy magyar az elkövető. Magyar kísérőm igazán ádáz, kalasnyikovos szerb menekülthöz n em mert elvinni, de azért betekintést kaptam a menekültsorsba Telecskán, Bogdan Vukas otthonában. Vukasék a knini krajinából, Ogulin faluból menekültek el 1995 augusztusában. – Nekünk azt mondták, visszatérhetünk, csak rövid időre kell visszavonulnunk. Sa bácig menekültünk. Ott derült ki, hogy nem mehetünk vissza, hanem szétosztottak bennünket: ki Belgrádba került, ki Koszovóba, ki a Vajdaságba. Volt rokonunk Kerényben, hozzájuk költöztünk. 1995 novemberében vettük ezt az öreg házat Telecskán, azóta itt élü nk. Vukasék többszintes, szép házat hagytak Ogulinban. Egykori falujukba boszniai horvátokat telepítettek. Bogdan Vukas egyszer hazament, de be sem engedték. Sőt még a szomszéd házát – ahol megszállt éjszakára – is megdobálták kővel, és azt kiabálták, hogy cse tnik, csetnik. Nem tudták elhozni az ingóságokat sem. Azóta is pereskednek a horvát állammal, mert ugyan felértékelték a házukat, hogy majd fizetnek érte, de végül nem annyit ajánlottak, amennyire értékelték, és az eljárásba is hibák csúsztak, úgyhogy nem kapták meg a pénzt, miközben nagy összegű elmaradt illetéket követelnek tőlük. A Horvátországra nehezedő nemzetközi nyomásra lehetővé teszik a visszaköltözést, ám a menekültek többsége fél visszamenni, és a hivatalos szervek bánásmódján is máig érződik a h áborús ellentétek nyoma. Egyes vajdasági magyarok szerint azért nem akarnak hazamenni a menekültek, mert otthon háborús vagy köztörvényes bűncselekményeket követtek el a háború idején. A menekültek ezt cáfolják vagy nem beszélnek róla; jogilag a háborúk id ején elkövetett cselekmények nagy része már elévült. Bogdan Vukas mozgássérült, 32 évet dolgozott mozdonyvezetőként az egykori Jugoszláviában, amikor a csípőízületeivel gondok támadtak: kilenc műtétje volt, jelenleg is mankóval jár. A horvát hatóságoktól máig sem kapja a rokkantnyugdíját, hanem csak valamennyi előleget.
