Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-15
6 - A lapunkban nemrég megjelent cikk szerint némely, erdélyi magyar értelmiségiektől származó vélemény nem éppen hízelgően értékeli a Duna Televíziót. Ön jelezte, szívesen vitatkozna ezekkel, de talán arról is érdemes beszél getnünk, mennyiben változott meg a társadalom és a médiahelyzet 1992, a Duna Televízió alapítása óta, és milyen jövőkép rajzolható fel a csatorna számára? – Különösen fájdalmas volt ez a cikk, mert a legfőbb bástyánkat vette célba. Annak idején az alapító k úgy fogalmazták meg a Duna Televízió célját, hogy elsősorban a határon túli magyarságnak készít műsort. Ezt mindig irányadónak tekintettük, például úgy állítottuk össze hírműsorainkat, hogy vegyítettük a határon inneni és túli híreket, mutatva, nem teszü nk különbséget a magyar közösségek között. Jóllehet többnyire pénztelenségből előfordult, hogy ez nem érvényesült kellően. De mindig törekedtünk arra, elnökségem idején is, hogy megvalósuljon. - Ha jól értem, a kritikát nem utasítja el teljesen. – Ha van alapja, nem utasítom el. Sőt, noha a cikkben nem volt annyira kikarikírozva, de előfordul, hogy gyakrabban tekintünk vissza, mint előre. Egy múló Erdélyképet néha erőteljesebben vizionálunk, mint a huszonegyedik századit. Az eltűnő, az utoljára látható d okumentálása valójában csak az újdonságok bemutatásával együtt ad hiteles képet. Ezen igyekszünk változtatni. Ugyankkor nem értek egyet azzal – és ez az írás legfontosabb „üzenete” – , hogy kerékkötői lennénk az önálló erdélyi magyar televízió létrehozásána k. Az elmúlt tizenegy esztendő alatt több mint egymilliárd forintot juttattunk oda, amit egyrészt műsorgyártásra fordítottunk, másrészt kamerákat helyeztünk ki, utóbbiakat még Sára Sándor elnöksége idején. Képeztük a határon túli magyar televíziósokat. Min dig egyenrangú félként kezeltük őket, sokuknak biztosítunk egzisztenciát, nem úgy jártunk ki, mint valamiféle provinciára. A cikk a magyarországi köztévék és a határon túli stúdiók viszonyát „elmagyarosított janicsárdiktatúraként” említi, ami azon túl, hog y nem igaz, még képzavar is. - A Duna Televízió érdeke, hogy a kinti munkatársak használható tudósításokat küldjenek. Lehet azonban egy rejtett, objektív érdekellentét: az önálló magyar csatorna konkurenciát jelentene a Duna Televíziónak – és a határon tú l ugyancsak fogható m2nek. – A jó szándékunk ellenére ez az érdekellentét fennáll, hiszen minél inkább törekszünk arra, hogy a határon túli témákat feldolgozó műsoraink számát növeljük, annál több energiát vonunk el attól, hogy a határon túliak saját televíziójuk létrehozásán fárado zzanak. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az említett kollégák közül jó néhányan tizenegy évvel ezelőtt még azzal próbáltak kenyeret keresni, hogy amatőrökként lakodalmakban videóztak. Mára, segítségünkkel, kiváló műsorkészítő szakemberekké váltak. E lismerem, hogy a Duna Televízió nem tudott mindig kellő munkát, megélhetést nyújtani számukra – pénzhiány miatt. Rajtuk kívül ott van egy felkészült erdélyi filmes mag is, és a két csoportból létrehozható egy erdélyi televízió törzsgárdája. Ha megvalósul, fölajánljuk az archívumunkat, hogy a közszolgálati sorozatokat, ismeretterjesztő műsorokat használhassák. Nagyon költséges és nehéz feladat ugyanis a Magyarországnál kicsivel nagyobb területű Erdélyben – ahol falvak egész sorában szórványban élnek a magyar ok – mindenki számára kielégítő tájékoztatást megszervezni. Szerintem ennek még nincsenek meg sem az anyagi, sem a személyi feltételei odakint. - Nem lehetne előnyös is a Duna Televíziónak egy ilyen erdélyi tévé? – Mindenekelőtt az erdélyi magyar közössé gnek lenne előnyös. Lélekszámuk Szlovénia lakosságához hasonló, természetesen járna is nekik egy televízió. Persze egy közszolgálati tévé sok műfajú kínálattal lehet csak sikeres. Friss hírek, filmek, sport, kultúra, szórakoztatás, vallás, ismeretterjeszté s… Gondolja meg, mi minden kell az érdemi kínálathoz. Itthon hajlamosak vagyunk homogén egésznek tekinteni őket, holott csak számukban jelentenek kisebbséget Romániában, minőségükben ugyanolyan sokfélék, mint a többség. És éppen ezt a sokféleséget kellene dokumentálni, amihez jobb lenne egy ottani adó. A Budapestről szerkesztett műsorok még a legjobb szándékkal sem képesek láttatni a teljességet. Egyébként éppen azért indítottuk a Régiók című adást, amelyet tovább akarunk bővíteni, hogy ők szerkesszék, ne m i.
