Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-06
26 szobor föl állításának megtagadása semmiség a tizenhárom tábornok kivégzéséhez képest. Ne csináljunk hát belőle nagyobb ügyet, mint amekkorát érdemel. Hisz a szobor jelkép csupán. S nemcsak a magyar szabadságvágy és gyász jelképe, hanem a mindenkori románmagyar kapc solatoké is. Amikor Dávid Ibolya megkezdte a szoborcsoport "ébresztgetését”, úgy látszott, hogy a két ország közeledésének útjára léptünk, mely "menthetetlenül” elvezet a jó szomszédsághoz, a kölcsönös sérelmek kibeszélése után a megbékéléshez. Tévedtünk. A távlatos külpolitikát, úgy látszik, mindig a szűk látókörű belpolitikák mozgatják. Ám ez Dávid Ibolya érdemét nem kisebbíti. Amilyen szép lehetett a néma aradi fölvonulás, annyira elszomorító, hogy immár az erdélyi magyarok sem tudnak együtt emlékezni. Közös vértanúira külön emlékezik az RMDSZ és Tőkés Lászlóék. Mintha az anyaország exportálta volna oda a megosztottságot, és a pártok exportálják politikusaikat is. De remélem, példát vettek az aradi fölvonulóktól - a némaságban. A csend sokszor nagyon bes zédes tud lenni. S kárt biztosan nem okoz. Arra is jó a csönd, hogy közben elgondolkodjunk: a budapesti Szabadság téren újra meg újra elcsúfítják festékszórókkal a szovjet hősök emlékművét, mely a nácizmus elleni harcban meghalt katonákra emlékezik, akikn ek semmi közük nincs ahhoz, hogy utána az oroszok még negyven évig itt maradtak, életben tartottak egy léleknyomorító diktatúrát és egy életidegen rendszert. A németek, úgy látszik, nálunk jobban tudják ezt: most készül az egykor földig rombolt Berlinben a monumentális szovjet hősi emlékmű. Az aradi szobor nem olyan fontos. Fontosabb a románmagyar megbékélés ügye. S ha egyelőre nincsenek ott a talapzaton a vértanúk domborművei, senki sem akadályoz bennünket, hogy miként Petőfi remélte: áldó imádság mellet t mondjuk el szent neveiket: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, LeiningenWesterburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. Bocsána t. Tudom, az én emlékezésem elavult, érzelmeim anakronisztikusak, Aradon született nagyapámtól (1866) és apámtól (1904) "örököltem”. Érzelmes, meghatott gyász ez, majdnem olyan romantikus, mint a Zalaszobor, s régies, mint a XIX. századi nemzetfogalom. A fiaink így már biztosan nem emlékeznek október 6ára. 13 éve nem is kell. Nem ajánlom ezt hát senkinek. De nekem - amíg kell - még jó lesz. vissza Szále László rovatve zető Éles pengeváltásokat hozott a kormányközi konferencia római nyitánya Megbüntetik a lengyeleket? 20031006 Szombaton formálisan is megkezdte munkáját – a júliusban lezárult konvent munkáját kiteljesíteni hivatott – újabb EUreformkonferencia, am elynek célja, hogy mindenki számára elfogadható, egységes alkotmányozó szövegbe foglalja össze az unió eddigi alapokmányait, a jövő évi bővítéssel szembesülve, számos pontján módosítva is azokat. A kormányközi délelőtt a tagországok állam- és kormányfőinek szintjén ünnepélyes keretek között nyílt meg, majd délután a külügyminiszterek megtartották az első fordulót. A tervek szerint az év végéig még öt további miniszteri, és legalább két csúcsszintű ülést tartanak, és a többség által támogatott cél a tárgyalá s decemberi befejezése. A végső határidőt tekintve a zárónyilatkozat úgy fogalmazott, hogy a résztvevők a jövő júniusi európai választásokig várják a tárgyalás eredményre jutását. Tekintve, hogy az elmúlt egy hónapban az érintett országok külügyminiszter ei már kétszer is részletesen megvitatták a leendő napirendet, és más formában – például különböző államok által felvállalt közös levelekben – is érzékeltették álláspontjukat, a római nyitány túl sok meglepetést nem hozott. Mégis feltűnést keltett az a kem ény kiállás, amivel Spanyol- és Lengyelország delegációja kizártnak minősítette a konvent szövegének elfogadását a szavazati súlyok tekintetében. A Giscardféle tervezet olyan kettős többség bevezetését javasolja, amely szakítana az országonkénti szavazats zámok 2000ben, Nizzában elfogadott – Madrid és Varsó súlyát lényegesen felértékelő – rendszerével, és népességarányosabb mutatókhoz kötné az érvényes többség kialakulását. JoséMaría Aznar spanyol miniszterelnök egyszerűen úgy vélte, hogy a
