Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-27
8 felidézte tavalyi törökországi látogatását. Elmondja: török kollégája akkor elismerően szóba hozta, hogy Magyarországon mennyi emlékmű kapcsolódik a török hódításhoz, aminek - jegyzi meg az interjúban Mádl Ferenc - Magyar ország szenvedő alanya volt. "E szobrok, emlékhelyek létét én mindig is természetesnek vettem, s addig ÍcsakÍ mint kulturális, történelmi műemlékekre tekintettem rájuk. Olyanokra, amelyek közös történelmünknek, közös múltunknak állítanak emléket" - mondja a magyar államfő, hangsúlyozva, hogy az egész térségben támogatni kell a megbékélést. Ez áll összhangban azzal a szemlélettel, amelyet az Európai Unió is magáénak vall. "Mindezek tükrében nem a saját kudarcomnak érzem a szoborcsoport felállításának megakad ályozását" szögezi le Mádl Ferenc. A magyar államelnök az interjúban nem kíván állást foglalni a székelyföldi autonómiatörekvések témájában, mivel azt romániai belpolitikai kérdésnek tekinti. Meggyőződése ugyanakkor, hogy a romániai magyarság szervezet ei ugyanazt a célt tartják szem előtt, vagyis a magyar közösség boldogulását. Ez esetben természetesnek kell venni, hogy a cél eléréséhez szükséges eszközökben, a napi politizálás részleteiben lehetnek eltérő vélemények - állapítja meg Mádl Ferenc. vissza BP0089 4 230 MTIk1029 Románia - aradi Szabadságemlékmű - román belügyminisztérium kod: nemzetiség/kormány/BELP fk: HU/RO ld: Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Bukarest, 2003. október 24., péntek (MTI ) - A román belügyminisztérium szerint az aradi Szabadságemlékművet vissza kellene adni Magyarországnak, vagy zárt helyen kellene tartani, mivel ez a szoborcsoport állítólag a "fasiszta" típusú revizionizmust és irredentizmust képviseli a románok kollektí v tudatában. Az Adevarul című román napilap keddi számában beszámol Ioan Rus román belügyminiszternek (a kormányzó Szociáldemokrata Párt alelnökének) egy parlamenti interpellációra adott válaszáról. Az interpellációt a szélsőségesen nacionalista NagyR ománia Párt (PRM) egyik honatyája terjesztette elő. A "hivatalos" válaszban - amely a belügyminiszter aláírását viseli - az olvasható: az emlékmű felállításával kapcsolatosan figyelembe kell venni, hogy az milyen súllyal esik latba a románmagyar viszony t erületén mind diplomáciai szempontól, mind pedig a helyi etnikumközi viszonyt illetően. E válaszhoz azonban a belügyminisztérium egy "dokumentációt" mellékelt, amelyet azonban Ioan Rus nem írt személyesen alá, de amelyet a tárca tartalmilag felvállalt . Ennek a dokumentációnak a szerzői kifejtik: az 1849ben Aradon kivégzett tizenhárom aradi tábornok (akikről a lap megjegyzi, hogy csupán hárman vallották magukat magyarnak) az erdélyi románok szemében a legvéresebb erőszakos cselekményeket jelképezi. E c selekményeknek állítólag az volt a céljuk, hogy a "többségi lakosságot" szolgasorba taszítsák. A dokumentáció szerzői szerint a tábornokok nevéhez fűződő terror valóságos "népírtással", azaz negyvenezer román meggyilkolásával és több mint háromszáz fa lu felgyújtásával végződött. A belügyminisztérium által csatolt iratok szerint az aradi emlékmű (amelyet a románok "Hungária Emlékműnek" neveznek) a fasiszta típusú revizonizmus jelképe, ezért az a háborús emlékművekről rendelkező romániai törvénybe ütközi k. Ugyancsak ellentétben áll a 2002/31 számú rendelettel, amely tiltja a fasiszta jelképek köztérre helyezését - áll a belügyminiszteri válasz mellékletében, amely úgy fogalmaz: a magyar hatóságok 1990 után megpróbálták rákényszeríteni Romániára az emlékmű felállítását, de a román kormány válasza "megfelelt a többségi lakosság várakozásinak". A belügyminisztériumi anyagban az olvasható: a szoborcsoport visszaállításáért folytatott "gyötrő kampány" csak fokozza a feszültséget Románia és Magyarország kapc solatában, nem kedvez az enyhülési folyamatnak. Ezért a minisztériumi melléklet szerzői szerint az lenne a legreálisabb megoldás, ha az emlékművet átadnák a szomszédos Magyarországnak, vagy valamelyik magyar többségű romániai körzetben helyeznék el zárt té rben (múzeumban vagy templomban). Az 1890ben felállított, az aradi vértanúk emlékét idéző emlékművet, Zala György alkotását 1925ben bontották le, egy sporttelep melletti gödörben tartották, majd 1964 után a szoborcsoport elemei bekerültek az Aradi V árba. E "várfogságából" az emlékmű csak 1999 októberében szabadult ki, azóta a minorita rendház udvarán áll. Bár a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a román kormánypárt megállapodása kilátásba helyezte a szoborcsort köztérre helyezését, az elő készületi munkálatokat a helyi
