Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-21
11 Nacionalista volt, és nacionalizmusának alapja az iszlám hit. Más nacionalistákkal alkudozott, ám nem voltak egy súlycsoportban; Izetbegovic gyenge és bizonytalan volt, úgy lett a "nemzet atyja”, hogy a vezet ői szerepre nem volt igazán alkalmas, és tehernek érezte a politikai pályát. Alija Izetbegovic 1925. augusztus 8án született Bosanski Samacban. A kisváros a boszniai Szerb Köztársaság (RS) területén van. Családjával a harmincas években Szarajevóba költöz ött. Csatlakozott a muzulmán állam létrehozásáért küzdő Fiatal Muzulmánok nevű szervezethez. Emiatt ítélték el 1946ban, három évet töltött börtönben. A jogvégzett Izetbegovic főbb művei "Az iszlám kelet és nyugat között”, "Az iszlám megújulás problémái” és az "Iszlám kiáltvány”. Ez utóbbi, 1970ben keltezett munkája miatt 1983ban tizennégy évre ítélték. Hat év múlva szabadult. A nagypolitikába 1990ben került, megalapítva a Demokratikus Akciópártot (SDA). Nem volt kétséges, az SDA a muzulmánok pártja: a z akkori jugoszláviai viszonyok közepette csak a nacionalista pártok érvényesülhettek. Bosznia ekkor már a szomszédok fenyegető árnyékában élt. A főként Hercegovinában élő horvátok megalapították a Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ). A szerbek a Szerb D emokrata Párt (SDS) körül gyülekeztek. Mindkét szervezet kívülről érkezett: Zágráb és Belgrád eleinte az ideológiai muníciót szállította, később fegyvereket és harcosokat is küldött. A választások után a nacionalista pártok megegyeztek, hogy "nemzeti kulc s” szerint osztják fel a posztokat. Izetbegovic az elnökség elnöke lett. Az SDAnak, az SDSnek és a HDZnek eltérő céljaik voltak. A szerbek Belgrád irányította államban akartak maradni, a horvátok a függetlenedő Horvátországhoz akartak csatlakozni, Izetb egovic önálló, független Boszniáért harcolt. 1991 a közelgő háború éve. Izetbegovic rossz társaságba keveredett. Megegyezésre nem volt remény: Franjo Tudjman horvát elnök és Slobodan Milosevic, Szerbia ura már megegyeztek Bosznia sorsáról. "Tudjman és Mi losevic megegyezéséig volt lehetőség a válság békés megoldására” - mondta Stipe Mesic horvát elnök budapesti látogatásakor a Magyar Hírlapnak. Izetbegovic kétségbeesetten próbálkozott. 1991 nyarán Splitben találkozott Tudjmannal és Milosevictyel: a horvát és a szerb elnök úgy beszéltek Bosznia felosztásáról, mintha a bosnyák elnök ott sem lenne. Látta a szlovéniai függetlenségi háborút. Közvetlen szomszédságában, a Krajinában - Horvátország szerbek lakta részén - a zendülésből fegyveres konfliktus lett. A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) - elfoglalva Jugoszlávia "új határait” - megszállta Horvátország harmadát, és Boszniába is további csapatokat vezényelt. A veszélyt észlelve támogatta a konföderációról vagy aszimmetrikus föderációról szóló javaslatokat: Szerbia és Montenegró alkosson szövetségi államot, amelyhez Bosznia és Macedónia lazán kapcsolódna. Halva született javaslat volt: az akkori szerb politika deklarált célja - a nemzetek önrendelkezését a köztársasági határok fölé helyezve - az volt, hogy "minden s zerb egy államban éljen”. Tétován beleegyezet t, hogy Bosznia konföderális állam legyen, majd meggondolta magát. A kísértés túl nagy volt: 1992 áprilisában kikiáltotta a függetlenséget. Hamarosan két dolog lett egyértelmű: az, hogy a szerbek felkészültek a háborúra, és az, hogy a muzulmánok a felkészü lés elején tartanak. A JNA felfegyverezte a szerbeket. Biztos, ami biztos, titkos műveletek során Belgrád katonái, rendőrei és hírszerzői folyamatosan jelen voltak Boszniában. A szerbek rövid időn belül elfoglalták az ország 70 százalékát. Szarajevót ostro mgyűrűbe zárták. Izetbegovic kilátástalan helyzetbe került, amikor a horvátok is a muzulmánok - vagy ahogyan most nevezik őket: bosnyákok - ellen fordultak. Két fronton kellett felvennie a harcot. Segítséget eleinte Irántól, SzaúdArábiától, Líbiától kapo tt. Az országba érkező - állampolgársággal jutalmazott - külföldi harcosok között az alKeida tagjai is ott voltak. Amerikai segítség nélkül semmire sem ment volna. Washington újra egy táborba terelte a horvátokat és a bosnyákokat, majd megkezdte felszere lésüket. Amerikai akarat hozta tető alá az 1995 novemberi daytoni békeszerződést, a bosnyákhorvát föderációnak juttatva az ország 51 százalékát, a többit a szerbeknek hagyva. Izetbegovicot sokáig győzködték, fogadja el a tervet. Bosznia és Hercegovina m egmaradt ugyan, de nem hasonlít valamikori önmagára. Létét a NATO katonái szavatolják, a gazdasága segélyfüggő, az etnikai megosztottság nem szűnt meg teljesen. Mégis: béke van. Izetbegovic többször nősült, és három gyermek apja volt. A boszniai szerbek v ádiratára a hágai ügyészség nem reagált. 2000 októberében elhagyta a háromfős boszniai elnökséget, 2001ben a pártelnöki posztról is lemondott. Az SDA tiszteletbeli elnökké választotta.
