Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-26
7 tiltakozásul lemondja romániai látogatását - egyrészt durcásan lerövidítette a vizit időtartamát, másrészt azonban önként és dalolva mindent aláírt, amit eredetileg aláírni szándékozott a román féllel. Aláírta a magyar stát ustörvény végrehajtásáról szóló egyezmény módosítását, mely szerint a magyarigazolványok kiállításával összefüggő összes tennivalót Magyarországon végzik, s a hányatott sorsú igazolványoknak még a külalakját is megváltoztatják, elkerülendő, hogy ez a dokum entum bármilyen módon is utaljon a magyar állam és a "rokon kisebbség" közötti kapcsolatra. Medgyessy az egyezmény aláírását követően, s csakis akkor, viszont végre szabadjára engedte a személyes érzelmeit: arra hivatkozott, az aradi emlékmű ügyében romá n részről "elhangzott egy ígéret", majd szó szerint így folytatta: "úgy gondolom, hogy azt be kell tartani". A Magyar Köztársaság miniszterelnöke, miután - ahogyan Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke fogalmazott - rituális mega lázásban részesült, azt mondja, ő úgy "gondolja", az ígéreteket be kell tartani. Nos, ezt azért mondhatta volna szebben is. Akár odáig is eljuthatott volna a mondatok megfogalmazásának rögös útján, hogy kijelentse, az ígéretek betartását "határozottan elvá rja", vagy netán "szigorúan megköveteli". Nem hiszem, hogy a magyarság nemzeti érdekeinek képviselete során bármilyen vezető kormánypolitikusnak megengedhető volna ez a szánalmas magatartás. Nem az a baj, hogy a történelmi megbékélés szellemében gesztuso kat teszünk a román félnek, hanem az, hogy ezt minden ellenszolgáltatás nélkül tesszük. Nem úgy, mint a román politikusok, akik kiváló üzleti érzékükkel újra meg újra leiskolázzák a bankárból lett magyar miniszterelnököt: egyre csak emelik a tétet, újabb g esztusokat követelnek tőlünk, s mi számlálatlanul eleget is teszünk ezeknek a kéréseknek. Medgyessy Péter tehát jobban tette volna, ha az aradi emlékmű ügyében - ebben az igenis szimbolikus jelentőségű kérdésben - nem a durcás sértődöttség szerepébe mere víti magát, hanem karakánul kiáll az igaza, mindannyiunk igaza mellett. Éppen ezért most senkit sem érdekel, hogy ő személyesen mit érez. Számunkra csak az az érdekes, hogy ez meddig mehet még így. Hogy mire megyünk azzal, ha Medgyessy Péter továbbra is így csinál "személyes, érzelmi kérdést" a magyar érdekek képviseletéből. vissza Szobordöntés - Késik az aradi vértanúk emlékművének helyreállítása Heti Válasz 2003. szeptember 26. Szerző: Kiss B. Gergely Az RMDSZt és a magyar kormányt is kínos helyzetbe hozta a román művelődési minisztérium augusztusi határozata, amelyben megtiltotta az aradi Szabadságszobor újbóli köztéri elhelyezését. Az RMDSZt a román kormánypárttal, a PSDvel kötött megáll apodás, a Medgyessykormányt pedig a magyar történelem kötelezi a határozott fellépésre. "Széles, lépcsőzetes talpazaton colossális Hungária, a talapzat négy oldalán négy allegóriai alak. A kétlépcsős talpazat alsó részét a tizenhárom tábornok éremrelie f arcképe díszíti." Így mutatta be az 1890. október 6án felavatott Vértanúszoborcsoportot Varga Ottó gimnáziumi tanár, az Aradi vértanúk albumának szerkesztője 1892ben. A tizenhárom hős honvéd tábornok emlékét megidéző alkotás az 1925ös lebontásáig, 35 éven keresztül emelkedett a magasba az aradi Szabadság tér közepén. Az elmúlt évtizedekben többször felvetődött a visszaállítás gondolata, azonban a kísérletek - a román központi hatalom és a mesterségesen táplált magyarellenesség miatt - egytől egyig kud arcba fulladtak. Kitartó tárgyalások és végeláthatatlan egyezkedések után végre úgy tűnt: 2003. október 6áig a régi pompájában újra helyére kerülhet a szobor, s az évforduló napján az utódok fejet hajthatnak a vértanúkat ábrázoló emlékmű előtt. A román mű velődési minisztérium azonban augusztus végén megtiltotta az emlékmű köztérre helyezését. A vétót esztétikai és történelmi okokra hivatkozva mondták ki. Éppen egy karnyújtásnyira egy sokéves álom megvalósulása előtt.
