Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-07
5 az aradi vértanúk emlékének. A keletszlovákiai Margonyán Dessewffy Arisztid honvédtábornok sírjánál a kassaiakkal és a magyarországi vendégekkel együtt koszorúztak a ma már teljesen szlovákok lakta önkormányzat képviselő i. (Pozsonyi munkatársunktól) vissza Kinek biznisz az etnobiznisz? NSZ • 2002. október 7. Az elmúlt hetekben két figyelemre méltó írás is megjelent a Népszabadságban a magy arországi nemzetiségek kisebbségi önkormányzati és parlamenti képviseletével kapcsolatosan. Papp László Tamás újságíró az Etnobiznisz és zsákutca című cikkében (szeptember 11.) radikális – hogy ne mondjam szélsőséges – álláspontot képvisel: „Jómagam a kisebbségi önkormányzatokat látszatmegoldásnak és zsákutcának tartom. A jelenlegi kisebbségi önk ormányzatok tökéletesen diszfunkcionálisak. Helyesebb lenne megszüntetni őket.” Az önjelölt kisebbségvédő szerző módszere, mellyel e következtetésig eljut, fölöttébb sajátos: Felállít egy maga kreálta és érvekkel alá nem támasztott tételt („a legtöbb ilyen szervezet tevékenysége a hagyományőrzésre és az identitást erősítő rendezvényekre, fórumokra korlátozódik”), majd levonja a logikusnak tűnő következtetést: „Ezért pedig felesleges fenntartani.” Hasonló módon bánik a szerző a nemzetiségek parlamenti képvis eletével: „Egetverő ostobaságnak” tartja ezt az – egyébiránt csupán a Magyar Köztársaság alkotmányában és a kétharmados kisebbségi törvényben biztosított – jogot, egész egyszerűen kooptálással behelyettesítve az „alanyi jogú” képviseletet. De hát ki állíto tta azt, hogy a kisebbségek nem választásokon alapuló képviseletet szeretnének? A mi igényünk csupán annyi, hogy a jogalkotó számunkra is biztosítsa a tisztességes verseny feltételeit: tegye lehetővé, hogy a pártoknál alkalmazott küszöb ne legyen eleve aka dálya parlamentbe jutásunknak. Kérdezem a szerzőt: Mit hallott, olvasott – akár e lap szakértő újságírójától, Czene Gábortól – azokról a konfliktusokról, melyeket a kisebbségi önkormányzatok egyegy iskola, óvoda, kulturális intézmény fenntartásáért vállal nak, azokról az ütközésekről, amelyekbe a kisebbségek méltóságát sértő intézkedések (ld. ágfalvi népszavazási emlékmű) ellen kénytelenek belemenni? Mit tud arról a munkáról, melynek során a német önkormányzatok pl. több ezer szovjet kényszermunkatáborba hu rcolt idős ember érdekképviseletét vállalták fel? Ismerie a szerinte „elborzasztó ideákat” hangoztató kisebbségi ombudsman éves jelentéseit? Találkozotte azokkal a javaslatokkal, amelyeket az országos kisebbségi önkormányzatok, az illetékes parlamenti bi zottság tagjai és szakértői, vagy akár Kaltenbach Jenő fogalmaztak meg pontosan azért, hogy a kisebbségi önkormányzatok érdemi hatásköröket kapjanak? Számba vettee, hányszor szólaltak fel az Országgyűlésben a képviselők a hazai kisebbségek érdekében? És h a igaza is lenne Papp László Tamásnak: Miért baj az, ha a kisebbségi önkormányzatok „identitást erősítő” tevékenységet folytatnak? Hát nem a dolgukat végzik? És miért egetverő ostobaság, „a kisebbségi jogokat tipró” elgondolás az, hogy – okulva az elmúlt k ét ciklus során tapasztalt visszaélésekből – egyre többen fogalmazzák meg azt az igényt, hogy a kisebbséghez tartozók maguk választhassák meg képviselőiket? Zilahi László jogász Zsákutca, ha hagyjuk című olvasói levelében (szeptember 20.) megoldást is java sol: „Lehetséges lenne talán a kérdés rendezése, ha a kisebbségi önkormányzatok választását a helyivel egy napon, de nem egy helyen rendeznék. Ezzel kiküszöbölhető lenne, hogy valaki csak azért dobja be a papírt az urnába, mert azt a lapot is megkapta.” Ma gam is úgy vélem: ez is egy lehetséges, de legalábbis megfontolandó megoldás, de én – Zilahival ellentétben – nem utasítanám el a külön napon történő választás konzekvens végiggondolását sem. És korántsem hiszem, hogy a kisebbségi ombudsman által felvetett külön választási névjegyzék – melyre természetesen mindenki feliratkozna, aki az adott kisebbség önkormányzatának megválasztásában részt kíván venni – a szabad identitásválasztás lábbal tiprását jelentené. Hisz e megoldás nem jelentene mást, csupán tudato s identitás- és/vagy szimpátiavállalást az adott nemzetiségi közösség iránt. És ugyan miért „elfogadhatatlan demokratikus gondolkodású polgár számára”, ha valamely kisebbségi közösség – egyesület, hagyományőrző csoport – , vagy az érdeklődő választópolgárok gyűlése megkérdezi az őt képviselni akaró jelöltet, hozzá tartozónak valljae magát, ismerie az adott nemzetiség nyelvét, kultúráját, mit szándékozik tenni megtartásuk érdekében? Tenn é ezt éppen azért, hogy kiszűrje azokat, akik az utóbbi időben oly sokat emlegetett etnobizniszt látják a kisebbségi önkormányzatokban. Lassan már úgy tűnik, mintha nekünk nemzetiségieknek kellene szégyenkeznünk azok miatt, akik bennünket járatnak le. Papp László Tamás úrnak jelentem: A kisebbségi önkormányzatok túlnyomó többsége – ezt tudományos vizsgálatok igazolják – tisztességesen végzi a dolgát. Mint ahogy kutatások, munkánk tapasztalatai és
