Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-17
Azonban megdermedek, mikor áttekintem az IKA 2002es szlovákiai támogatásának jegyzékét és összegét. Szlovákia részére 110 millió forintot hagyott jóvá a kuratórium. A lapkiadásra 10 millió jutott. Ez huszonnyolc lap között osztódik el: egy napilap, négy hetilap, nyolc havilap, kétheti lapok, területi lapok. Koldustarisznyának is lapos. Adni s ok, kapni kevés. Milyen lapmegtartó erőt jelenthet ez? Nem marad más, mint kapaszkodni a kapaszkodás reménytelenségének a határáig, s nem marad más, mint nagy- és nemes lelkű egyénekhez fordulni. Kopott szegénységgel kívánjuk ellensúlyozni a többségi lapki adás sokszoros túlerejét. Más országokban is így van ez, vagy még ígyebbül? A 20 ezren felüli példányszámban megjelenő Szabad Újság az elmúlt négy évben 3,5 millió forintot kapott évenként. Ez a nyomdaköltség 89 százaléka... Nehéz logikus gondolkodással é rtelmezni a szlovákiai magyar kisebbségi sajtónak nyújtott juttatásokat. Van pénz, és még sincs. Valakiknek bőven, valakiknek morzsa. Az utóbbi időben tíz- és százmilliós támogatásokról szólnak a hírek. Ellene szólni nem tudok tárgyi ismeret nélkül. Akkor is. Hasonlítom mindezt a magunk silány felvidéki helyzetéhez. Az ilyen mértékű megkülönböztetés felháborító. Milyen vonalak, milyen érdemek mentén húzza vonalait a támogató kéz? Van, ahová vastagon megy a pénz. Fájó, nem mindenhová. Mégiscsak baj lehet az arányokkal, a szimpátiákkal, a részrehajlásokkal. Mert ez így kegyetlen szorzótábla. Jó lenne egymás szemébe néznünk. Hosszú az út Felháborítóan hosszadalmas az út, amíg a pénz a feladótól a támogatotthoz jut. Decemberben hagyja jóvá a parlament a következ ő évi költségvetést, és 510 hónapig is tart, míg a támogatói csigaháton a tett színhelyére ér a pénz. Volt, hogy a folyó évi támogatást a következő évben kaptuk csak meg. A támogatás utólagos. A kérelmező szerkesztőség hónapok múltán tudja csak meg, ha me gtudja, hogy mire számíthat. S addig vakon várakozik. Sajtó esetében előtámogatásra lenne szükség. A kérelmezőnek legkésőbb február végéig tudnia kellene, hogy mire számíthat. Fájó, hogy segélykiáltó levelekre olykor hónapok múltán érkezik válasz, az is c irókamaróka mosolygós elutasítással. Nem akarom a sértett szerepét játszani, nem akarom kicsinyíteni az IKA kuratóriuma tevékenységének értékeit, tisztelem a kuratórium becsületes tagjainak áldozatos munkáját. Hivalkodnak az IKA adminisztratív hálózatával . Szüksége kétségtelen. De mennyibe kerül ez? S miért ilyen lassú őrlésű ez a malom? Évekkel ezelőtt részt vettem a Kárpátmedencei Hírlánc tervezetét kimunkáló bizottság munkájában a Duna Televízióban. Természetesnek tartottam, tartottuk, hogy a határokon kívülre sugárzó Duna Tv lesz e hálózat műszaki, szakmai, eszmei irányítója és működtetője. Egyszer csak az IKA asztalára csapták e nagy programot, a határ menti stúdiók s programkészítő szerkesztői csoportok ügyét. Számomra, sokak számára ez érthetetlen. Alapjában a hivatal lett egy nagy gondolat kezelője s adminisztrátora. Ezzel a Duna Televíziót egy testére szabott s küldetéséhez szorosan kapcsolódó programtól megfosztották. A Duna Televíziót ismét elmellőzték, lefokozták. A határon kívüli tévéstúdiók és műsorszerkesztőség számára az IKA által meghirdetett pályázatok sok pénzről szóltak. Ha jól tudom, kb. egymilliárd forintról. Meggyőződésem, hogy a nemzeti program eszmeiségének részévé kell tenni ezeket a pályázatokat. Kiváló alkalom lett volna s lenne e z arra, hogy a Duna Televízió szerepét, Kárpátmedencei s a világ szórványmagyarsága felé irányuló programját teljessé tegyék. Tulajdonképpen ki a gazdája a félmilliárd forint értékű műszaki hálózatnak? Ha komolyan gondoljuk a határon kívüli média sorsát, vissza kell térnünk az eredeti gondolathoz, nevezetesen, hogy a szakmai irányítás, a szervezés, a képzés és a hálózat továbbfejlesztése egy kézben összpontosuljon. Erre a feladatra szerintem a legalkalmasabb intézmény a Duna Televízió, amelynek jövő évi kö ltségvetésébe az említett hálózat fenntartásának költségeit is célszerű volna beépíteni. Mindehhez a két közszolgáltatási televízió újfajta munkamegosztását kellene kialakítani a médiatörvény módosításával. Többszörös ígéret hangzott el a Duna Televízió am erikai adásáról, de sajnos e százszor szükséges
