Reggeli Sajtófigyelő, 2002. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-07-20
9 úgy érzik: a külv ilág Izrael ott állomásozó nagyköveteiként tekint rájuk. Ha összevetjük az utóbbi két évtized európai antiszemita hullámait az izraeli – palesztin konfliktus főbb állomásaival, azt látjuk, hogy a támadások mindig akkor kezdődnek, amikor a zsidó állam valami lyen formában válságba kerül. A nyolcvanas évek elején, a PFSZ elleni libanoni hadjárat idején Németországban, Belgiumban és Franciaországban arabok és neonácik követnek el sorozatos terrortámadásokat zsinagógák és zsidó (vagy annak tartott) létesítmények, éttermek, magánlakások ellen. 1983 után kimutathatóan csökkennek, majd 1987, az első intifáda kezdete után újra (szó szerint) kirobbannak a támadások, megszaporodnak az inzultusok. A következő fordulópont 1991: az öbölháború idején, amikor Szaddám Huszein Scud rakétákkal támadja Izraelt, Németországban ugrásszerűen megnő a zsidóellenes erőszakcselekmények, robbantások száma. Jellemző, hogy a vázolt közelkeleti események többségében Izrael fenyegetett helyzetben volt. Csaknem két éve ismét égnek az európai zsinagógák, párizsi, berlini, brüsszeli rabbikat, zsidó diákokat inzultálnak az utcán. Egy londoni jesivanövendéket 27szer szúrnak meg késsel egy buszon. Gránátot dobnak egy berlini zsidó temetőbe, meggyalázzák a holokausztemlékművet. A herfordi zsinag ógán graffiti jelenik meg, miszerint „Hatmillió nem volt elég”, mármint holokausztáldozatból. Görögországban is zsidó temetőket dúlnak fel, Hollandiában Hitlerképekkel és horogkeresztekkel tartanak Izraelellenes tüntetést. Németországban ugyanilyen tünt etésen palesztinok és muzulmán vendégmunkások talpig terroristába öltöztetett gyerekekkel vonulnak, testükön élethű bombautánzattal. Lyonban két autóval hajtanak egy zsinagógába, Montpellierben a zsidó közösségi házat, Toulouseban egy zsidó sportklub épü letét robbantják fel ismeretlenek, fegyverrel támadnak egy kóser mészárosra. Brüsszelben „Mocskos zsidó” és „Elégetünk téged!” feliratokat festenek zsidó tulajdonú boltokra. A június végén aktualizált, globális antiszemita atrocitásokról szóló internetes A DLlista kinyomtatva nem kevesebb, mint 11 oldal – és hol van még az év vége. A legtöbb incidens Franciaországban történt, ahol csaknem ötmillió, muzulmán vallású északafrikai arab bevándorló él. Közülük sokan – hála a műholdas televíziózásnak – élő egyen esben nézhetik a katari alDzsazira („az arab CNN”) minden felesleges tárgyilagosságtól megkímélt, Izraelellenes és alig leplezetten Bin Ladenpárti műsorait. A Rágalmazásellenes Liga nemrég közzétett, nagy figyelmet keltett felmérése szerint az európaia k 30 százaléka táplál hagyományos antiszemita előítéleteket; ugyancsak 30 százalékuk úgy hiszi, hogy a zsidóknak túl nagy a befolyásuk az üzleti világban; 45 százalékuk szerint a zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint saját hazájukhoz; 39 százalékuk szerint a zsidók túl sokat beszélnek a holokausztról. Ugyanakkor 69 százalékuk aggasztónak nevezte az utóbbi hónapok európai zsidóellenes támadásait. Nem a klasszikus, kontinentális zsidóellenesség feléledésének vagyunk azonban tanúi, hanem a közelkeleti események re adott „anticionista” reakcióknak. Amelyek persze nem í gy néznének ki, ha Izrael állam léte, szerepe, és nem mellékesen: a „zsidókérdés” nem volna továbbra is meglehetősen feldolgozatlan az európai nyilvánosságban. A „harmadik” világ számos országában lényegesen tragikusabb, diktatórikusabb körülmények között élnek népek, mint a palesztinok, számos regionális, etnikai, vallási harc sokkal véresebb körülmények között zajlik és sokkal nagyobb számú áldozatot követel. Mégis: az elmúlt évtized legindulatosabb európai tüntetései nem Boszniáról, Ruandáról, Irakról va gy Iránról szóltak, nem Szíria, Líbia, SzaúdArábia, Etiópia vagy Zimbabwe ellen irányultak, hanem a palesztin nép Izrael általi „elnyomása” ellen, néhány, az 1967es háborúban önvédelmi céllal elfoglalt, és időben vissza nem adott terület miatt. „Kolonial izmussal” és „rasszizmussal” vádolják a zsidó államot azok, akik ugyanakkor teljesen természetesnek tartják, hogy a létrehozandó Palesztina etnikailag homogén nemzetállam lesz, amelynek területén nem létezhet zsidó település. Az európai bal- és jobboldal m a már elismeri, hogy minden népnek és nemzeti kisebbségnek joga van a nemzeti szuverenitáshoz, államisághoz,
