Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-06-12 / 24. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

C a a a d a’ s

largest

Anti-Communist

weekly

in the Hungarian language

Edited and Published at

362 Bathurst St., Toronto

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ-Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa

4 évfolyam 24 szám-Ára : 10 Cent.

Toronto, 1954 junius 12

KANÄDÄI HPS A SZOVJETNEK-----o------A kanadai kormány birtokában van hosszú évek óta egy nagy tétel (sok millió font) sózott sertéshús, amelyet annakidején katonai meg gondolások alapján tartalékként vásároltak, fontonként 55 centes áron.

A húst most nyilvános árverésen áruba bocsátották és 9 millió fontot a Canada Packers vásárolt meg, fontonként 16.66 centes áron. Az egész tétel hús Szovjetoroszországba megy, -— annak jeléül, hogy a helytelenül megszervezett, : vagy szervezetien kereskedelem milyen súlyos károkat okoz úgy politikai, mint gazdasági téren. Mert ha a Canada Packers — vagy a kormány—kicsinyben, vagy akár a nagykereskedők között, kisebb tételekben adta volna el ezt a háború esetére tartalékolt húst, akkor minden kanadai háziaszszony a jelenlegi húsárak egynegyedéért vásárolhatott volna, egy néhány font húst, ami most ehelyett egyenest a bolsevista raktárakba megy.

Isten ne adja, de megtörténhetik, hogy a kanadai sertéshústól jóllakott bolsevista pilóták bombázzák majd egyszer azt a kanadai háziasszonyt, aki valahol családjával együtt éhezik és minden pénzt megadna azért a husért, amit ma rövidlátó módon a Szovjetbe szállítanak, —nem is beszélve arról, hogy hány magyar, vagy egyéb a Vasfüggöny mögüli menekült európai küldené szívesen a. konzerv-sertést az otthon éhező hozzátartozóinak.

Az ügyben interpelláció is hangzott el a parlamentben, azonban Howe kereskedelmi miniszter közölte, hogy az egész üzlet legális volt, a

Canada Packers jogosan és törvényesen vásárolta meg az árut és jogosan és törvényesen adta el a Szovjetnek.---------------o--------------MIÉRT?-----o-----Munkanélküliség az autóiparban-----o------A Ford-gyár oakvillei telepén 500 munkást bocsátottak el, a windsori autógyárakban pedig közel 800 az elbocsájtott munkások száma. Bár a munkanélküliség az autóiparban csupán ideiglenes jellegű, mégis súlyos csapást jelent a munkások és családjaik számára, akik között számos magyar is van- Azonnali segítségként egyelőre arról fognak intézkedni, hogy azok a munkások, akik fizetésükre támaszkodva családi házat vásároltak, egyelőre kamatmentes haladékot kapjanak a részletek megfizetésére.

GAZDASÁGI ERŐK A

VILÁGPOLITIKA SZOLGÁLATÁBAN

Mialatt a genfi konferencián éppúgy, mint az indokínai harctéren a megnemértés, a kommunista erőszak és a nyugati hatalmak közötti széthúzás reménytelenné teszik a megegyezést, azalatt, úgy látszik, gazdasági téren jobbak a kilátások arra, hogy a világ a fejlődés útjára lépjen.

Két olyan nagy jelentőségű hír járta be a nemzetközi sajtót, amely arra mutat, hogy a gadasági élet vezetői sokkal bölcsebbek, mint a politikusok. Ezek közül az első a St. Lawrence folyó hajózási építésének megkezdése.

Korábbi cikkeinkben már beszámoltunk ennek a hatalmas műnek tisztán kanadai jelentőségéről. Tudjuk, hogy a hajózási csatorna megépítése 350 millió dolláros munkát jelent, amelyen felül két további vizierőmö, egyenként mintegy 150 millió dolláros költséggel fog először munkalehetőséget adni sokezer munkásnak, majd lényegesen meg fogja olcsóbbitani az életfontosságú elektromos áram előállitási árát. A csatornán át 20.000 tonnás óceánjáró teherhajók fognak közvetlenül Port Arthurig feljönni, s ezzel Kanada majdnem a kontinens közepéig egyetlen óriási árapály-mentes tengeri kikötővé válik- A vizi közlekedés, amely eredetileg Kanadában és az Egyesült Államokban csaknem kizárólagos szállítási mód volt, most modern formában ismét döntő fontosságúvá válik. A csatorna létrehozásához szükséges első gát építését már ez év júliusában megkezdik.

De a közlekedési utak meghosszabbításán és a szállítás megkönnyítésén felül hatalmas világpolitikai jelentősége is van annak, hogy most, közel 50 éven át tartó belpolitikai, parlamenti harcok után az Egyesült Államok hozzájárult ahhoz, hogy a csatorna építésében és felhasználásában közvetlenül részt vegyen. Ha Kanada térképére nézünk, láthatjuk, hogy a Kanada-USA határ a Nagy Tavaknál lényegesen délebbre húzódik, mint a kontinens közepén és nyugati részén. Ha tehát a csatorna megnyílik, az nemcsak a nemzetközi, óceánon át való vizi forgalmat nyitja meg. hanem az USA keleti és nyugati partjai közötti állandó nyersanyag- és készáruszállitást is a kanadai vizekre tereli. A csatorna megnyitása után az USA egyik részéről a másik részére menő ipari anyagok egy igen tekintélyes része állandóan kanadai belvizeken fog hajózni, — másrészről a kanadai ipari és mezőgazdasági termékek olcsón jutnak a világ piacra. Kanada és az USA gazdasági életét a csatorna elválaszthatatlanul össze fogja kapcsolni, mint egy politikai és gazdasági unió. Valószinűleg meg fog szűnni minden eltérés, amely a fizetések, a keresti lehetőség a kamatozás kulcsa között ma fennáll az USA és Kanada között és közel van az idő, amikor gyakorlatilag mindegy lesz, hogy valaki melyik államnak a polgára, vagy állandó lakosa.

Ezzel egyidejűleg egyre jobban fog erősödni a kölcsönös politikai befolyás a két hatalmas szomszédállamban, s ha a külpolitikai események a mai irányban fejlődnek tovább, Kanada és az Egyesült Államok idővel közös külpolitikai és

pénzügyi kormányzás alá fogják helyezni magukat, anélkül, hogy Kanada belpolitikai függetlensége csorbát szenvedne. Egy ilyen unió, amelyben egyik fél sem játssza a “hatalmas” szerepét, gyakorlati példája lenne annak a világuniónak, amit az Egyesült Nemzetek keretében kellene megvalósítani.

*

A másik szenzációs gazdasági hir: egy közös angol- nyugatnémet kormánnyilatkozat. A brit kormány és Nyugat-Németország kormányt! egyidejűleg és közösen nyilatkozatot adtak ki, mely szerint mindkét állam megszünteti az exportkereskedelemnek eddig adott kormánysegélyeket és fokozatosan áttér a tiszta szabadkereskedelem rendszerére a nemzetközi gazdasági élet terén. Bejelentették, hogy fokozatosan bevezetik az angol font-német márka szabad átváltásának rendszerét is.

Ha meggondoljuk, hogy az első világháború legmélyebb gazdasági oka az angol-német ipar versengés volt, be kell látnunk, hogy ez a mostani fordulat pontot tesz egy közel évszázados ellenségeskedésre, amelyet mindkét állam állandóan táplált nacionalista és történelmi jelszavak hangoztatásával. Ara brit “splendid isolation”-politkának, amely Anglia érdekeit az európai kontinenstől távol kereste, gazdasági téren most vége szakadt. Az angol-amerikai politikai ellentétben újabb törés állt be — tisztán gazdasági téren — és Nagybritannia inkább az eddigi ellenség, Németország iparában keresi a jövő partnerét, mint az amerikai iparban.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Németországot a Sehumann-terv szorosan összekapcsolja Franciaországgal, Belgiummal, Hollandiával és Luxemburggal a vas- acél- és széntermelés terén. Ezek az államok az európai u.n. “Monían-Unio” (a Schumann-terv igazgatósága) utasításait kötelesek követni, s csak annyi szenet, vasat és acélt exportálhatnak, amennyit a közös igazgatóság engedélyez. Ha már most Anglia kötelezte magát Németországgal szemben arra, hogy az angol exportot nem részesíti támogatásban, ez azt jelenti, hogy Anglia gyakorlatilag csatlakozott a Schumann- j tervhez, — tehát ma már a nyugateurópai nehézipar közös; vezetés alatt áll. (

Valószínű, hogy az angol-német gazdasági egyezmény' arra fogja kényszeríteni az ÜSA-t és Kanadát is, hogy ők is hagyjanak fel az eddigi export-segélyezési rendszerrel. Talán ezen a vonalon fog kialakulni a nyugati államok között egy egységes gazdasági rendszer, — s annak nyomán helyreállhat az a politikai egység is, amelyet a kommunizmussal szemben álló világ évek óta olyan keservesen nélkülöz.

Az ősi római közmondás azt mondta: “Ha békét akarsz, készülj fel a háborúra.” Lehet, hogy a huszadik század közepén paradox módon ennek az ellenkezője lesz igaz: “Ha katonai győzelmet akarsz, készülj fel a békére.” Talán olcsó és jó áruval könnyebb lesz Keletázsiában kommunistaellenes magatartást kialakítani, mint a jelenlegi tétovázó, felemás hadviselési rendszerrel.

KANADÁÉ A JÖVŐ

——o-----Az utolsó akadály is elhárult a St. Lawrence csatorna megépítése elől.-----o-----Robert H. Saunders, az Ontario Hydro elnöke saját kijelentése szerint ma a világ legboldogabb embere. A washingtoni Legfelsőbb Törvényszék elutasította az utolsó kísérletként benyújtott óvást az Eisenhower elnök által már aláirt törvény ellen, amely megbízza New York Állam Energiabizottsáffát.

hogy a St. Lawrence folyó I hajózható csatornájának meg ; építését az Ontario Hydrovaí I egyetértésben kezdje meg. i Saunders bejelentette, hogy mindenekelőtt az International Rapids vizesés-sorozata helyén épülő vizierőmű-telep építését kezdik meg, s a nyilvános árlejtéseket már ebben a hónapban kiírják. Az első földmunkák ez év júliusában fognak megkezdődni. A vizierőmű Ontario és New York állam lakosságából egy-egy millió embert fog a szükséges elektromos energiával ellátni.

R BALTI ÁLLAMOK GYÁSZNAPJA

Junius 4-én van az esztek, lettek és litvánok gyásznapja. Ezen a napon emlékeznek meg szeretteikről, akiket a szovjet rendszer deportált, meggyilkolt, vagy rabszolgaságba hajtott. Ebből az alkalomból a kanadai baltiak szövetsége kiáltványt intéz a kanadai kormányhoz, amelynek minden sorával egyetértünk, s velük együtt minden kommunista megszállás alatt álló nép minden tagja. A kiáltvány egyebek között ezeket mondja:

A Szovjet kormány és a csatlós kormányok következetesen mellőzik az alapvető emberi jogokat, az egyéni szabadságot, a szabad véleménnyih ánitás szabadságát, a politikai jogok szabad gyakorlását és a vallásszabadságot. A Szovjet erőszakka’ bekebelezte Észtországot, Lettországot és Litvániát, s a többi csatlósállamokat megfosztotta politikai sza badságától.

HULLAIRABLÓ DIPLOMATA------------o------------A vonatrabló “diplomata”, a nőrabló “diplomata” és az orgyilkos “diplomata” mellé a Szovjet diplomáciai kar most kitermelte a hullarabló diplomatát is. I. Kuzin, a New York-i Szovjet követség első titkára keresetet nyújtott be a new-yorki polgári törvényszéken, amelyben a Szovjet Állam részére követelte az 1940-ben New Yorkban elhunyt Dr. Einhorn volt amerikai orvos 2 millió dolláros hagyatékát. Dr. Einhorn, az amerikai

orvosi kar egyik büszkesége ugyanis Moszkvában született. Család nélkül hunyt el, s egész vagyonát jótékony célra hagyta. Mivel azonban állítólag két távoli rokona él a Szovjetben, a new-yorki követség most —14 év elteltével — megtámadja dr. Einhorn végrendeletét elmebaj címén. A jeles szovjet diplomata szerint dr. Einhorn akkor nem lett volna elmebajos, ha a 2 millió dollárt nem jótékony célra, hanem ciankális cigarettadobozos gyilkosok nevelésére, vagy szibériai haláltáborok létesítésére hagyományozta volna

Bár a szovjet kormány csatlakozott a fajgyilkosság elleni egyezményhez, azonban azzal a feltétellel, hogy vétójogot gyakorolhat minden olyan eljárás, vagy hírközlés ellen, amely a Szovjetunió, vagy a kommunista blokkba tartozó állomok által elkövetett fajgyilkosságra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetuniónak az egyezményhez való csatlakozása nemcsak értéktelen, hanem veszélyes is.

A kiáltvány felkéri a szabad világot, hogy Ítélje el és bélyegezze meg az emberi jogok állandó sárbatiprását a Szovjetben és a csatlósállamokban.

Ä kiáltvány végül hangsúlyozza, hogy a kommunista kormányokat hatalmi erővel kell kényszeríteni arra. hogy r csatlósállamokban szabad választásokat tartsanak-.

A KELETI HAM»R-----------o----------A történelemből ismerjük az ősmagyarok harcmodorát, összpontosított erőkkel egy helyen támadták az ellenséget, érzékeny veszteséget okoztak nekik, azután, mikor a védekező fél arra a helyre egyesítette az erejét, a támadó ősmagyarok hirtelen meghátráltak és egészen másutt, egy védtelen ponton törték át a védelmi vonalat. A harcmód lényege az állandó támadás és a gyors mozgás volt, — annak a hatalmas előnynek a kihasználása, amelyet az a fél élvez, akinek a támadáskor nincs veszteni valója, szemben a megtelepedett, polgári intézményektől, tradícióktól átszőtt védőkkel szemben.

Ennek a harcmodornak, — amelynek egyébként Magyar ország megalapítását köszönhettük — a legfontosabb lelki mozgatója az a meggyőződés, hogy az anyagi javakat és ezzel együtt a jövő generációk számára biztos életet csak úgy lehet szerezni, ha azt erőszakos támadással vesszük el azoktól, akiknek van, — s akik a maguk idejében valószinüleg ugyan igy szerezték meg a gazdaságukat.

Ez a keleti harcmodor, amelyet a magyarok előtt a hunok, a magyarokkal szemben a tatárok alkalmazták, az alapja annak a fenyegetésnek, amelyet az ázsiai hordák mindenkor jelentettek ugv a műveltebb Nyugat felé, mint annakidején a magas kultúrájú ősi Kinai Birodalom felé. A mi őseink Szent István vezetésével teljesen átálltak a nyugathoz, az európai kulturközösség tagjai lettek, s a magyar történelemben a portyázások korszaka éppolyan távoli mondává sülyedt, mint a dán, svéd, norvég történelem számára a vikingek rajtaütései, vagy az angolok számára a normán rablóvezérek pusztításai.

A történelem lassankint a nyugodt, kulturált, megtelepedett népek közé vezette az egykori kérlelhetetlen hódítókat, de az ősforrás, a keleti felelőtlen barbárság és ezzel együ'tt a régi keletű harcmodor lényegében változatlan maradt. Ma ezt a keleti rombolást és a ravasz, könyörtelen harcot a bolsevizmus képviseli.

Amerika vezetői és általában a nyugati világ mai politikusai nem éltek át olyan véres fordulatokban gazdag történelmet/ mint mi magyarok. Ha az országaik történelmében voltak rajtaütések és portyázások, ezek már elvesznek a legendák világában. De mi alig tiz évvel ezelőtt éltük át az utolsó keleti rablóhadjáratot.

S miután láttuk, miként alkalmazza a bolsevizmus a támadás és megfutamodás keleti harcmodorát, a most folyó genfi konferencián a békülékenység álarca mögött jól látjuk a fenyegető újabb rajtaütés lehetőségét.

A Viet-Minh vörösök most — Molotov tanácsára — elvileg elfogadni látszanak egy pillanatnyi fegyverszünetet- Abból az unalomig menő részletességből, amellyel arról beszélnek, hogy a fegyverszünetet ellenőrző országok között kicsoda, milyen arány számmal vegyen részt, jól lehet látni, hogy olyan se hideg-se-meleg fegyverszünetet akarnak létrehozni, mint amely Koreában áll fenn. Végeredményben, ha ilyen fegyverszünet létrejön — plána ha Laos és Kambodzsa eddig még kommunisták által meg sem támadott egyes területeire is kiterjed — ez a Viet-Minh számára győzelmet jelent, mert megint meghódítottak sok ezer négyzetmérföldet, többmillió benszülöttet és fontos stratégiai pozíciókat. Ezen felül a “lábhoz tett fegyver” állapotában fognak tartani egy százezerfőnyi, jól felszerelt francia gyarmati hadsereget, talán bizonyos számú amerikai katonát és repülőgépet is, — felszabadul egy saját, jelentékeny hadseregük, amellyel ismét előkészülhetnek a keleti harcmodor elvei szerint egy újabb csapásra, valahol egészen másutt.

Hogy ez az újabb támadás hol lesz, azt nem lehet tudni, és éppen ebben rejlik a bolsevizmus ereje. Talán Guatemalában, talán Indiában, talán Berlinben.

Reméljük, hogy a nyugati hatalmak most végre az Ibdokinai valószínű fegyverszünet kihasználásával (ami egyébként még távolról sem biztos) meg fogják szervezni azt az egyetlen harcmodort, amely a keleti taktikával szemben sikeresen alkalmazható. Ez pedig a TÁMADÁS. A bolsevistákat Indokínában nem megállitni kell, hanem MEGVERNI. A koréi 38. szélességi foknál nem megállni kell, hanem onnan TÁMADNI. Guatemalában nem a bolsevizmus terjedését kell megadadályozni, hanem KIIRTANI A MEGLÉVŐ bolsevistákat. Kanadában nem lecsillapítani, nem “leszerelni” kell a kommunista hazaárulókat, hanem KIUTASÍTANI, ha még nem kanadai állampolgárok, és LAKAT ALÁ TENNI őket, ha már kanadaiak.

Ez a helyes harcmodor sikerre vezetett Brit-Guyanában, Görögországban, Iránban, Pakisztánban, most legutóbb Malayában és a Fülöp-szigeteken, ahol a legújabb jelentések szerint az utolsó kommunista gócokat is végleg felszámolták. Sikerre fog vezetni Vietnamban is.