Kanadai Magyarság, 1953. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)

1953-09-19 / 37. szám

Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto 3. évfolyam, 37 szám. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Ára : 10 Cent. Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa Toronto, 1953 szeptember 19. A REGENSBURGI MAGYAR NEMZETI EMIGRÁNSOK KÖRLEVELE ÉS FELHÍVÁSA A MAGYAR NEMZETI EMIGRÁCIÓHOZ ÉS A KIŰZÖTT NÉMETEKHEZ. MOSAKSZANAK A newyorki “Magyar Nemzei Bizottmány” a nyár ele­jén útasítást kapott a Free Europe Committee-tői, hogy minden áron igyekezzék maga mellé felsorakoztatni az emig­­rációs “tömegeket”, — melyek eddig (néhány fizetett sze­mély és klikk kivételével) csökönyösen ellenálltak ennek a kísérletnek. így ébredt rá a Bizottmány arra a tényre, hogy sem a magyar emigráció, sem az amerikai magyarság köré­ben semmi esélyük sincsen megszolgálni a “Free — dolláro­kat.”. Maradt számukra egyetlen üzletszerző területnek a magyarországi németség. A Bizottmány és tagjai a háborús és háború utáni ese­ményekkel kapcsolatban sok szerencsenmosdatást végeztek már, de Kertész István kísérlete egyike a legrosszabbul si­kerűiteknek, melyet ő, mint kitelepítő külügyminiszter kite­lepítő államtitkára végez. Kertész arra a lehetetlen feladatra vállalkozott, hogy megmagyarázza: a németek kitelepítésé­ért mindenki felelős csupán a Kisgazda-párt és Nagy Feren­­cék nem. írásából kiérzik az a törekvés, hogyha az amerikai­ak, az oroszok, sőt maga Rákosi Mátyás is megváltoztatták már magatartásukat a német kérdésben, akkor a Kisgazda Pártnak is át kell festeni, a Bizottmánnyal egyetemben, a tör­ténteket. Ezért: mosakszanak. Kertész István hosszúra fogott Írásában elsősorban Potsdamot, az oroszokat, a kommunistákat és az amerikaia­kat vádolja a kollektiv felelősség gyakorlásával. A kitelepí­tés embertelen voltáért pedig magukat a németeket teszi fe­lelőssé, a régi tolvajjáték szerint, hogy a gyilkosságban a meggyilkolt a tettes. Nem említi azonban, hogy a faji gyűlö­let, a féltékenység nem a magyar népben, hanem azokban a független kisgazdapárti vezetőkben égett legjobban, akiket a “forradalom” mint szemetet hajitott a felszínre. A kommu­nisták és a Nemzeti Parasztpárt csak a németek vagyonát akarták maguknak rabolni, a Kisgazdapárt-i törtetők azon­ban faji gyűlölet alapján akarták “rendezni” a német kér­dést- Ehhez a gyűlölethez az előtanulmányokat a Magyar Közösség a vér és felekezet mítoszára épített titkos szerevz­­kedése végezte el. Személyes tapasztalat alapján állíthatja jelen sorok író­ja, hogy a németek kitelepítésének gondolata már jóval 1945 előtt el volt határozva. 1944 év első felében — tehát hóna­pokkal a németeknek Magyarországra való bevonulása előtt, — egy csendőrnyomozó jóvoltából kezeim közé kerültek a hírhedt “szárszói konferencia” jegyzőkönyvei. Ezen a kon­ferencián ott voltak: Nagy Ferenc, Kovács Imre, Erdei Fe­renc, stb. és itt követelték először a teljes orosz barátságot, a társas földmivelést és a németek kitelepítését. Mikor a Ma­gyar Élet Pártja sajtóosztályát vezető országgyűlés kép­viselőinek felmutattam a jegyzőkönyveket, ezik egyike azt mondta: “A német kérdésben tulajdonképen a Kormányzó úr álláspontját mondták el ezek a baloldaliak. Vegyétek tudo­másul, hogy a németeket ki fogjuk telepíteni, akkor is, ha ők vesztik el a háborút, és akkor is, ha ők nyerik meg. Kertész István Írásából az is kiderül, hogy a kitelepítő rendelet fogalmazványát, az ő gazdája: Gyöngyösi János kis­gazdapárti külügyminiszter adta át neki a következő szöveg­gel: “Németországba kitelepülni köteles az a magyar állam­polgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek, vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét némethangzásura változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegy­veres német alakulatnak tagja volt.” Hiába magyarázza ma Kertész, hogy a Független Kisgaz­da miniszterek ellene voltak ennek a javaslatnak. Varga Bé­la, a Bizottmány elnöke még 1945 májusában — tehát hó­napokkal a potsdami konferencia előtt — beszédet mondott Budapesten és elfogadva a kollektiv felelősség elvét, a “ha­zaáruló svábság” kiutasítását követelte. Tény, hogy Nagy Fe­renc — többek között — a kitelepítés megkezdéséig be­utazta az országot és népgyüléseken lázitó beszédekben a svábság elleni gyűlöletet hirdette. így például 1946 május 6- án Székesfehérváron — a vasútállomás közelében lévő piac­téren — a következőket ordította: “Ki kell irtani gyökeres­től a svábokat, akik elrabolták a magyar jogot és a magyarok vagyonát!” Az ilyen lázitó népgyüléseken az egész megye nagy és kis funkcionáriusai a Kisgazda Pártnak tagjai ha­­zamenve eszerint is cselekedtek. Ugyanezek a miniszterek felakasztották azokat, akik 1944-ben parancsra vettek részt a zsidók kitelepítésében, még a katonai behívóval behívott kis keretlegényt is fel­akasztották, de ők maguk resztvettek a magyarországi né­metség kitelepítésében, állampolgári joguk megfosztásában és vagyonuk elrablásában, azon kollektiv vád alapján, me­lyért maguk ezreit akasztatták fel a kis embereknek. Ker­tész István írása után meg kell kérdeznünk, ha ketten ugyan Folytatása a harmadik oldalon-A VILÁGPOLITIKA UJ FORDULATÁT JELENTI A NÉMET VÁLASZTÁS-o-HELYSZINI RIPORT MÜNCHENBŐL A KOLLEKTIV ERŐK GYŐZELMÉRŐL —o-A világsajtó 123 különtudósitót küldött Bonnba az egyébként °tt tartózkodó 350 új­ságíró mellé. A külvilág szinte lélekzetfojt­­va figyelte a nagy csatát, amely sörözőkben, cxpressókban, iskolákban felállított urnák előtt folyt Kelet és Nyugat között Európá­ért és egy kicsit — Magyarországért is. Két i nappal az ütközet megkezdése előtt ott ül- I tünk a Löwenbrau keller-ben, ahol egy re­­í kedt, álmos kommunicta beszélt 150 bóbis I kóló hallgató előtt. Vele szemben egy 34-36 j éves fiatalember itta a barnasört. Acélkék I neme furcsán csillogott s kissé álmélkodva i nézte a borzas, bolseviki ifjoncot, aki mintha I egy rocszul sikerült fordítást olvasott volna fel a Szabad Népből, lenyekeregte az egész kommunista verklit. Mikor, aztán az ifjú el­kezdte dicsérni a szovjet-szocializmus áldá­sait, a paradicsomi jólétet, akkor a bőrkabá­tos közbeszólt: . .—Ja! Das haben wir einmal in Russland schon gesehen! Vagy, hogy ezt a jólétet egy­szer már láttuk Oroszországban. Ki győzött Németországban? Ez a szürke, névtelen frontkatona győzött- Nem a “názi” nem a “német”, az ember győzött itt. Az em­ber, aki megtanulta, hogy mi a bolsevizmus. A GYŐZTES KELETI ARCVONAL Az 1941 es nagy csatákban, mikor hadse­regek adták meg magukat, nem szenvedett olyan vereséget a bolsevizmus, mint most, a­­mikor szavazócédulákkal győzték le. Pedig a Kremlin és a keletzónai kommunista re­zsim mindent bevetett ebbe a küzdelembe. Az Amerika-ellenes uszításnak olyan skálá­ját játszották végig, hogy tüzet kellett vol­na gyujtaniok még az aszbesztből is. A Werl­­ben ülő háborús bűnösöktől, az Israellel kö­tött egyezményig, a közel 10 milliárdos meg szállási költségektől a hidak alá rakott rob­­bantó-testekig, a megszállás alatt született fekete gyerekektől a háborús veszélyig és a koreai árváktól a hajdani internáló táborok­ig minden szerepelt itt, amivél a tömegekre hatni lehetett. Az egykori csukaszürke Michel pedig ült a Löwenrauban és azt mondta: Mindent, csak bolsevizmust ne ! Csak a múlt őszinte megvilágítása mel­lett lehet felmérni a bolseviki vereség hihe­tetlen nagyságát. Hiszen Michelnek nem ment jól 1945 után. Talán meg is alázták a nyugatiak. Talán éhezett is az 1100 kalóriás KZ-koszton. Talán ült is a nyugatiak inter nálótáboraiban. Talán két csomag amerikai cigaretta értékének megfelelő havi fizetés­ért kaparta a romot és dühöcen schimfelt a fekete katonákra, akik világos szőke német lányokkal sétáltak. Talán sok is volt neki már a nyolc éves megszállás. És keserű, a dühös, megsértett Michel mégis azt mondta: Soha többé bolsevizmust ! Ezt mondta a baj társaknak, akik csak a nyugati fronton jártak. Ezt mondta a gyár­ban, ezt mondta otthon a fiának. És ezt mondták a kelet-poroszországi asszonyok, a­­akiken végig szántott a ferdeszemü szovjet­hősök minden erőszakocsága- Ezt mondta a 12 millió kiutasított, a magyarországi né­met épp úgy, mint a szudéta, aki megmene­kült Benes Eduard brünni halálmarsából. Ez a tapasztalat, ez a kiábrándultság, megdöb­benés tartotta itt Í945 óta az európai fron­tot. Ez óvta meg Nyugat-Németországot a bolsevizálódástól. És ez győzte most le a bol­sevizmust, a demokrácia fegyvereivel job­­ban, mint az umani, vagy oreli csatában. ÉS A GYŐZTES KANCELLÁR ? A második győztes Adenauer volt, a 77 éves kancellár, aki az okosság és ügyesség, az óvatocság és bátorság, a bölcsesség és a ravaszság minden ragyogó politikai eszközé­vel építette ki a német demokráciát. Főként pedig tovább építette azt a mintaszerű né­met szociális rendszert, amely alighanem pá­ratlanul áll a világon. Németországban nyolc millió ember él népjóléti segélyből, de min­den házaspár mintaszerű pontossággal meg­kapja a havi 101 márkáját. A czociális biz­tosítás, a betegsegélyezés úgy működik, mint a precíziós műszer. A szocialistáknak az az állítása, hogy az Adenauer kormány a gaz­dagabbakat gazdagabbá, a szegényeket sze­gényebbekké tette, a levegőbe puffant szét. A Journal de Génévé mutatott rá, hogy sehol cem hazudnak annyit mint a háborúban, va­dászaton és választásokkor. A valóság az, hogy a koreai háború kitörése óta a létfenn­tartási költségek Németországban csak két százalékkal emelkedtek, míg Angliában 28, Franciaországban 56 százalékkal. A reálbé­rek emelkedéce ezzel szemben túlhaladta a 18 százalékot s történt ez olyan időben, mi­kor a nyugat-német nemzeti jövedelem 18 százalékát a szociális teljesítések veszik igénybe. Négy évvel ezelőtt a szociáldemok­raták azt ígérték, hogy egymillió lakást fog­nak építeni. Adenauérék nem Ígérték ugyan ezt, de építettek négy esztendő alatt 1,800.- 000-at, tehát majdnem mgegyszer annyit, mint a SPD csupán Ígért. Igaz, hogy Német­­orczágot eddig nem engedték fegyverkezni, azonban a megszállási költségeket ma is a német nép fizeti és ezek oly magasak, hogy azokból kitelnének a fegyverkezés költségei is- A németeknek 1946-ban még halász hajó­kat sem volt szabad tartani. Most újra dol­goznak a szétbombázott hamburgi hajóéitő gyárak s az óceánokon hamarosan megjele­nik az uj német személyszállító gőzös. A Morgenthau terv még fel akarta robbantani a Ruhr-vidék bányáit és ma a Montan Unió keretében Nyugat-Németország bizonysá­got szolgáltatott arról, hogy minden soviniz­mus feláldozásával őszintén akarja az euró­pai egységet. A New York Times egyik leg­utóbbi jelentése szerint Friedrich Krupp und Co. és a DEMAG építik fel India acéliparát félmillió tonnás termeléssel. Ugyanakkor Bombayban olyan hatalmas cementműveket építenek a német szakemberek, hogy az na­ponta 300,000 tonna cementet fog termelni. India iparosítását átvették a német szakem­berek. A Közel-Kelet tele van német áruk­kal. Braziliába most költözik át a Volkswa­gen egyik részlege, hogy a pompás népautók­kal elárassza a délamerikai földrészt. A NÉMET CSODA Hitlert leverték, de a Nyugat-Német Szö­vetséges Köztársaság ipari termelése ma már nagyobb, mint az egész hitleri biroda­lomé volt 1938-ban, mikor komoly fegyverke­zés is folyt már. Túl nemzetiszocializmuson és túl mindenen volt valami, amit nem tud­tak leverni. Megmaradt a német “tüchtig­­keit”, és a hires “Fleisc”, a szorgalom. A győztesek munkássága sztrájkolt és demon­­tálta a német gyárakat- Itt ezerszáz kalóriás élelmiszer adagon dolgoztak. - Hjalmar Schacht, aki egyszer megcsinálta a német valuta-rendezés csodáját háborús bűnös lett. Most jött helyette dr. Ehardt, a liberális és demokrata pénzügyi szakember, aki a hires Marktwirschaft elméletével és rendszerével négy év alatt rendbeszedte Németországot. Az Irish Independent most joggal állapít­ja meg, hogy Adenauer “a német befolyást olyan mértékben állította helyre az egész vi lágon, amilyenről 1947-ben még a legizzóbb német hazafi sem álmodhatott.” Folytatása a harmadik oldalon. SZTÁLIN NYOMDOKÁBAN Moszkvai jelentés szerint a Szovjet enöki tanácsa beje­lentette a kormány átalakítását oly módon, hogy a Sztálin halála után bevezetett organizációs reformok egy részét megint visszavonta. A könnyűipari, kül- és belkereskedelmi és mezőgazdasági minisztériumokat újra hat minisztérium­ra osztotta széjjel abban a formában, ahogy azok Sztálin idejében voltak, — állítólag azzal a céllal, hogy a mezőgazda­­sági termelést fokozzák és az életnívót javitsák. Tegnap a szovjet kommunista párt uj főtitkára, Krusch­­ev, aki úgylátszik most a jövő embere Oroszországban, köve­telte a fogyasztási javak termelésének fokozását és a mező­­gazdasági termelés újjászervezését. A most megint visszaál­lított élelmiszer- és fogyasztási javak minisztériuma azt tűz­te ki feladatul, hogy a mezőgazdasági termelés minőségét ja­vítsa és a termelés tempóját fokozza. A mezőgazdasági minisztériumot két részre osztották: külön minisztériuma lesz a mezőgazdasági termelésnek és kü­lön az államosított nagybirtokoknak.--------------------------------o-------------------------------­PAP-VERÉSEK 1UG0LSZLÁVIÁBAN ÍGY FEST A VALLÁSSZABADSÁG TITOÉKNÁL Belgrádi jelentés szerint Jugoszláviában a felizgatott tömeg súlyosan bántalmazott öt katolikus prelátust. A jele­net tanúja volt több amerikai turista, akikét a hatóságok el­kergettek: egy asszonyt, aki a jelenetet lefényképezte, a tö­meg bántalmazott, majd a rendőrség elkobozta a felvételeket. Szabadkán egy 80 éves püspököt három napig bezárva tartottak egy tanyán, majd megverték és egy külvárosi ut­cára dobtak. Zágrábban a tömeg megvert egy katolikus püspököt és egy prelátust. Sebenikóban a tömeg betörte a püspöki palota ajtajait, a püspököt kivonszolta az udvarra és addig verte, amig esz­méletlenül esett össze. Dubrovnikban a katolikus székesegyház rektorát a tö­meg megverte, aztán az Adria vizében megmártotta. Ennek a jelenetnek tanúja volt egy amerikaiakból és németekből ál­ló turista csoport. Az erőszakos jelentek mindenütt Tito látogatását kö­vették. Egyházi körök szerint rendszeres izgatás folyik hóna­pok óta a katolikus püspökök és a szerb orthodox egyház ve­zetői ellen. Újabb “tisztogatás” Csehszlovákiában. Bécsből jelentik: A prágai rádió bejelentette, hogy a csehszlovák kormány 10 miniszterhelyettese közül nyolcat el­mozdítottak. A “tisztogatás” során többek között kidobták Karol Bacilek tábornokot is, aki a cseh titkos rendőrség ve­zetője volt, továbbá a szlovák kommunista párt főtitkári tisztségét is ellátta. Siroky» miniszterelnök megmaradt tisztségében, azon­ban a szovjet mintára az elmúlt tavasszal megalkotott “elnöki tanács”-ot megszüntették és helyette egy háromtagú bizott­ság fog működni, amely Siroky miniszterelnökből és a had­ügyminiszterből, valamint a terv-minisztérium vezetőjéből fog állani. Egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz ... -------------------------------o---------------------------------­H Atom-ágyuk Németországnak Az Egyesült Államok 36 atom-gránát kilövésére alkalmas ágyút küld Európába az Északatlanti Egyezmény hadsere­gének használatára. A lövedék csak 11 hüvelyk vastag, 3 láb hosszú, de rob­banó ereje körülbelül ugyanannyi, mint a Hiroshimára 1945- ben ledobott atombombának. Berlini jelentés szerint 2000 keletnémet vörös rendőr fellázadt az oroszok ellen. A mecklenburgban fekvő Anger­­munde kaszárnyájában vörös rendőröket az odavezényelt orosz tankcsapatok verték le. A lázadásnak számos áldozata volt. Ugyanakkor a “Neues Deutschland”, a keletnémet kom­munista párt lapja tisztogatást követel azon keletnémet la­kosok között, akik elfogadtak amerikai szeretetcsomagokat. Ugyanez a lap jelenti, hogy egy mecklenburgi faluban egy kommunista katonák által megölt asszony temetésén a la­kosság tüntetést rendezett a Szovjet ellen. A NÉMET CSOOá...

Next

/
Oldalképek
Tartalom