Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-21 / 21. szám

1 Winnipeg. Man. 1976. május 21. MUDr. Juhász István Szemelvények Kassa yrvostorieiielmébel (Folytatás!) Mária Terézia és II. József u­­ralkodása alatt Kassán ímegsza porodi'k a szlovák lakosság és ismét megerősödik a német szel lemiség. Németnyelvű az uj színház is. Ez elnémetsedés el­len azonban nagy erővel lép fel az itt működő magyar írók kö­re. Itt dolgozik Kazinczy Fe­renc, Báró ti Szalbó Dávid és Bacisányi János. Kazinczy ba­ráti köréhez tartozott Kis Vit­­zay József, aki a város orvosa volt 17812-től 1810-ig. lAiz ő i­­dejében vált a városi orvosi hi­vatallá. Működéséről mindig] be kellett számolnia a helytartó­tanácsnak. Utána SIHULSiZKY FRIGYES viselte e tisztséget, egészen 1849-ig és ő tette le a város szervezett egészségügyé­nek valódi szilárd alapjait. — Hoigy milyen nehéz volt ilyen körülmények között lerakni a szervezett egészségügy alapikö­veit, hadd idézzek szószerint — illusztrációként, — dr. Molnár Béla könyvéből (Kassa orvosi DALOLJUNK... HAJLIK A JEGENYE ... Kovács Jenő verse, IVárady Aladár zenéje. Hajlik a jegenye, Zöldül a levele, i Nappalom-éjjelem, Képeddel van tele. Napsugár vagy jnappal, Éjjel édes álom, . Hajnalom, csillagom, Egyetlen virágom: Gyönyörű virágom. Hajlik a rózsafa, Nyílik a virága, nUk, kérte^kt VaKalak hiáb^, ^ HÍ nem éri harmat Elhervad a rózsa, Gyere ki galambom, Egyetlen egy szóra, Egyetlen egy csókra. Hajlik a jegenye, Pereg a levele, Kertek aljába Még egyszer gyere le, Csak annyit szeretnék elmondani néked: Ne menj el, me íhagyj itt Elpusztulok érted ... Jaj, meghalok érted. BARÁTOK IRTA: KISS MENYHÉRT A szamosparti tanítóképzőt együtt végezték el, s amikor Jó­­zsa néni, az igazgatónő átadta nekik á diplomát, egymás nya­kába zuhantak és megestoüd­­tek, hogy az életben is folytat­ják a barátságot és sűrűn írnak egymásnak, s aki bajba kerül, az segíti a másikat. Mindket­ten, Faragó Nusi és Balogh Tu­si, hivatalnokcsalád sarjai vol­tak, s a tanítónői oklevelet vé­delmi szemponiból szerezték meg. Védekezésül az esetleg fe­nyegető vénlánysággal szem­ben. Azonban olyan szerencsés csillag alatt születtek, hogy bár sem a millió Vénuszhoz, sem Giocöndáboz nem voltak ha­sonlíthatók, rövidesen férjhez mentek, ami mindenesetre ked­vesebb álma egy fiatal lánynak, mint egy angyalföldi tanyai is­koláiban Írást és olvasást taní­tani. Faragó ‘Nusit Haraszto- Ban­­do vette feleségül, vármegyei közigazgatási gyakornok, tiszte letbeli szolgáfbiró Rerettyóujfa­­lu. Balogh Tusi eszményképét dr. Orbán Jánosnak hívták, or­vosi gyakorlatot folytatott Esz­tergomban. Az első két esztendőben na­gyon sűrűn Írtak egymásnak, de a levelekben a valóra vált leányálmok boldogsága oly de­rűs és napsütéses volt, mint egy olasz tájkép, melyen fehér galambok csókolödznak és csó­­kolódzó; pásztorfiuk és leányok hemperegnek rózsaszín virágos narancsfák árnyékában. A csók és, boldogság a latin kiöltők j története) “.. . Ez volt a Szt. Háromsághoz címzett alapitvá­­, nyi .közkórház, amelyet eleinte csak közönséges kórháznak hív tak. Bár a kórház épülete iis uj volt, 1842 december 2.-án Uj­­iházy Lajos városi tanácsnok és egészségi biztos a városi tanács hoz intézett beadványában ke­serűen panaszkodik a kórház botrányos állapotáról. Egy be­tegszobában, ahol a gőz miatt nem lehet megmaradni, szal­mán fekszik egy 74 éves pol­gár, aki nem tudja vizeletét tar­tani, úgyhogy az a szalmán át állandóan a földre csorog. A másik ágyon egy téíbolyodott leány fekszik. Nincs fehérne­mű, nincs vizelettartó-edény, — nincs kályha. A kórháznak or­vosi kara sem volt, a szolgála­tot a városi orvosok látták el. Működött még a város kezelé­sében az ősrégi ispotály, — most polgári kórház is, amely az aggok és a gyógyíthatatlan betegek menhelye volt. Ez a két intézmény látta el a város polgári 'lakosságát, egészen a világháború utánig.” Ha meg­gondoljuk, hogy ez csupán egy fél évszázaddal ezelőtt volt, — csupán akkor tudjuk felbecsül­ni azt a hatalmas fejlődést, a­­mi városunkban ez idő alatt végbement. ISilbulszky mellett második physieusként WaJnAROVICH JÓZSEF működött. Az ő felada­tuk a város szegényeinek bel­gyógyászati kezelése. Ezenkí­vül konzultálták a sebésszel és kezeltek a polgári kórházban is. Kötelesek voltak felügyelni ar­ra, hogy a külvárosokból ne hurcoljanak a belvárosba sem­miféle járványt. Elvégezték a törvényszéki orvosok teendőit, a boncolásokat is beleértve és ők végezték a himlőoltásokat is. 18 34-ben működött a város­ban .SZABÓ JÁNOS szemorvos és 1838-ban nyilt meg a Külvá­rosi Gyermekóvó' Intézet. . Az 1840. évi 29. törvénycikk meg­engedte, hogy a zsidók a stzalbad királyi városokban is leteleped­hessenek. Ennek eredményeké­­pen már 1850-lben 729 zsidó la­kosa volt a városnak. Az első zsidó orvos, aki Kassán telepe­dett le RiOTH MÁTYÁS volt, aki részt vett a szabadságharc­ban és az utána következő idő­ben bebörtönözték. Sajnos, nem sokáig vőlt a város orvosa, mivel az üldöztetések elől Lon­donba emigrált e hires orvos. 1840-ben jelent meg Bugát és Flór szerkesztésében a “Ma­gyarországi orvosrend névso­ra” egyetlen évfolyama. E sze­rint ebben az időben a 12 ezer lakosú Kassán 9 orvos esi 5 se­bész működött. Kassán tartot­ták nagygyűlésüket a “Magyar orvosok és természetvizsgálók” 1846-ban. Sihulszky városi fő­orvos után WAJNÁRiOVJGH JÓ ZSEF foglalta el e fontos állást és helyettese WOLNY ISTVÁN lett, Ők voltak a varos, főorvo­sai az abszolutizmus alatt. Eb­ben az időben a megyei főorvos HORN FERENC, majd HOF­­FORY JÁNOS voltak. KORPO­­NAY JáNOIS: ABAUJ VÁRME­GYE MONOGRAPHIÁJA (1866 —1871) 20 orvost sorol fel Kas­sán. Az érdekesség kedvéért fel sorolom nevüket: Aley Alajos, Breger János, Bergstein Ignácz Czapkay Imre, Csorba Gyula, Dónátlh Herman, Feldmann Mik slá, Glück Alajos, Gurdélyi End­re, Heim Ede, Jene Kristóf, Kain Dávid, Kemény János, Moskovics Jakab, Majorosi Gé­za, Schaeffer Sámuel, Vojnaro­­vics József, Vejczenibreyer Fri­gyes, Volny István, Veiser Sán­dor. iSebészmester: Paulikovies Lajos. Fogorvos: Löffler József. A kassai szemosztály 1866-ban j nyilt meg,, Kemény Józef orszá- I gos szemorvos vezetése alatt. A ma is fennálló katonai kór­házat 1858-ban építették. Az 1831-ben megnyílt alapít­ványi kórház 18‘59-ben, 'közkór­házi jelleget kapott. 1872-ben uj főorvossá MOS­KOVICS JAKABOT választot­ták, aki nagyon tehetséges és lelkiismeretes szervező volt. Őt tekintjük a város első szociális gondolkodású főorvosának, aki tisztét 30 évig töltötte ihe. Beik­tatásának évében kolerajár­vány dühöngött a városiban, a­­mi majdnem 300 halálos áldo­zatot követelt. A főorvos a kül­város mostoha viszonyaiban keresi a baj okát. Többek kö­zött ezeket Írja jelentésében: “... A város összes féirehe­­lyeinek tartalmával insaturált Csermely, az aikülvároson ké­részitől, szabadon folytatja út­ját és mielőtt a Hernád-csator­­nába befolyna, valóságos mo­csárt képez.’’ Megrendítő képes fest a kór­ház állapotáról az ide kiküldött kolerábiztos, dr. Bernolák Jó­zsef. Aizt Írja, hogy a kórház 170 betegére csupán 8 ápoló jut. A kapus: és a szolgák a bete­gekkel alusznak. Az összes be­tegre csupán 100 pokróc és — nyolcvan vánkos jutott. A be­tegek napokig nem kaptak még inget sem és így teljesen' mez­telenül és mezítláb' kell a be­tegeknek a hideg folyosón jár­ni, az árnyékszékre. Az étel rossz és kevés volt, mivel a kórház adós volt a vendéglős-1 nek. Egy napi élelmezés 79 kraj cárba kerül, de a kórház erre csak 50 krajte^rt kiapött. A kór­háznak nincs állandó orvosa és a városi orvosok csak kedves­ségből járnak kezelni a bete­geket. Hely hiányában még a him­lő® nők és férfiak is közös szo­bában feküdtek. Lassan azért, nagyon lassan, javult az egész­ségügyi ellátás. 1874-ben meg­alakult a KISDEDÓVÓ, a Frö­­bel-féie gyermekkert-egyesület. Ezekben az években az átlagos életkor mindössze csupán 22 év volt, amit a nagy gyermekha­landósággal és a sok fertőző­­betegséggel lehet magyarázni. Nagyon el volt terjedve a tuber­kulózis, a béihurut és kolera. Amíg más nagyobb külföldi vá­rosokban ezen időben ezer la­kosra évente 20-28 haláleset jut, addigi Kassán ez a szám el­éri a 46-ot. Moskovics főorvos rájött, — nagyon helyesen — e szomorú helyzet mibenlétére s okait igy foglalta össze: 1) A nagy gyermekhalandó­ság, — 2) a szegénység és' rossz la­kásviszonyok; 3) a köztisztaság elhanyagolt sága és 4) a csatornázás elhanyagolt ságia. Többek között ezeket irja: "... A munkás néposztálv­­ban a szülék kenyérkereset u­­tán távozván hazulról, gyerme­keiket rendszerint magokban hagyják otthon, hol egészség­telen, nedves szobákban , vagy éppen pincelakásban nyomor­ban és piszokban töltik) el ke­serves napjaikat, mígnem egy közbejött betegség folytán, a halál meg nem könyörül raj­tok.” Moskovids az első, aki felhív­ta a figyelmet a városi lakások építésére, a szegények számára. “. .. Az Erzisiébet-tér, az úgy­nevezet fapiac, egy terjedelmes ganajdomsbot képez, hol az ár­­(Folytatás a 7. oldalon) KÖTELE) M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald WINNIPEG,’MAN. I R3C OB9 Telefon: 943-6657 szerint úgy jó, ha minél inkább elvonul a magányba a világ, pro fán tekintete elől. Azért a le- I i velekre boruljon a diszkréció lágy es hallgatag leple. Két esztendő múlva azonban már fogyott a méz, fakult a ró­zsaszín, halkakban csattant a csók s a gond és keserűség tüs­kéitől piros vér cseppek gördül­tek a hit és bizalom fehér sely­mére. Már annak, akinek. Mert az egyik barátnő útjára jóilla­­tu, csodaszép virágokat hintet­tek, mig. a másik útja a Golgo­tához volt hasonlatos. A harmadik esztendőben, az elválás után elsőnek, mindjárt ’ újéve után Faragó Niusi irt: “Édes Tusikám, majd szét­pattan a szivem, oly boldog va­gyok. Muszáj megirnoqHi neked, mert te vagy a földön a leg­jobb barátnő, hogy te is lörven­­dezzél velem. ,S azt 'hiszem, ha az örömet megosztom, nem ki­sebb, hanem megszaporodik. Bandiról van szó, az én sze­­récsés, drága macskáimról. Ed­dig kissé nehezteltem rá, mert tudod, hogy ő, mig ifjú házasok vagyunk, fél a gólya kelepelé­­sétó'l. Fél, hogy akkor nem tud­na engem szórakoztatni, tár a­­ságba, táncos összejövetelekre I vinni. Mert a Bandi miniden dol­gát velem hozza összefüggésbe. Jól is teszi. IMost választás zajlott itt le, s este nagy kártyapártik és mu­latozásuk váltakoztak. Bandim­nak csodálatos szerencséje volt. Egy helybeli nagy potentáttal játszott, akit üldözött a balsze­rencse. Egész este vesztett. Ban dim egész este nyert. Aztán fo­gadást is kötöttek a választás kimenetelére nézve. Bandim azt is megnyerte, de dolgozott is, mint egy oroszlán. És képzeld! Megyette az oszlopos, ötholdas Marossy-kuriát. A kert fele park, fenyőfás, tujalbiokros, ezer rigó énekétől 'hangos, másik fe­lelten illatos, nemesített gyü­mölcsfáik, egy hold muskotály­­szőlő. Káposztáért, salátáért, cékláért sem kell piacra men­­! nem. S a fehérfalu, nagyabiaku termek, csupa napfény és leve­gői valamennyi. Még csak egy vágyam van, egy perzsiábiunda, olyan, amilyen Nagyfalussy Ö- cpnné. hord. Istenem, az én Bandim, ha megsejti, ezt is megveszi. írj s tudass a lányokról, már akikről hallottál valamit. Fér­jedet szívből köszöntöm. Téged számtalanszor ' csókollak, kis potom fiaddal: Nusi.” A válasz: “Nusikám, édes. Mint mikor beözönlik a tavaszi nap a la­kásba, úgy ragyogta be szomo­rú házamat a te aranyos leve­led. Te családoddal oszlopos kúriába költöztél, melyet sudár fenyőfák smaragdja ölel védel­mezőn körül. Mi most eiy két­szobás lakásban hmcoikodtunik, j mert a férjem a városi k|öizgyü­­! lésben valamilyen közegészségi ! ügyben szót emelt s amiatt az ! előkelő emberek haragját zudi­­! tóttá magára, s úgy veszem ész re, hogy csendes bojkott alá he­lyezték, az uramat a jót!. csa­ládok mellőzik, s akik mi tt Magyar Hanglemezek 8-TRACKES és cassette TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz­tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (216 ) 561-5524. Irta: SZÁSZ KÁROLY ISTVÁN Az alkonyatiből először csak az ablak világos foltja rajzoló­dik ki. Előtte gesztenyefák le­velekkel teiehintett lombjai á­­giaskodnak, a lenyugvó nap egy két odavetődő sugarától meg­­aranyozva. Édeskés cigaretta­­illat tölti meg a szobát s a kis felhőfoszlányokká simult füst kékesen terüli a mennyezet alá. A szőnyegekkel teleszórt szo­bában kevés a bútor. Inkább, osák a falak mentén áll egy vit­rin, komor, vagy díszes ibera­­kásu sute-lót. A nem köznapi Íz­léssel, rendezetlenül összeho­zott szoba elárulja, hogy lakója romantikus hajlamú s sokat ad a lelkiségre. Egy-egy. odavetett terítő, rajta táncoló poircellán figurával, vagy egy bronzba ön­tött ölelkezés egészítik ki a szó­ba meleg hangulatát. Az ablaktól legtávolabb eső részben egy széles körevet áll, A heverő sötét drapériájából, mint égő folt emelkedik ki egy odavetett női pongyola. Az e­­gytik ujja annál több lemondás­sal esünk a földre, félig, eltakar­va az odak'észitett selyempapu­­csot. A kerevet mellett, a sarok­ban, hajlító ttlábu kerek asztal­ka áll. Az asztalon csiszolt ólom kristályváza, ráliajló, nehézilla­­tu rózsafejekkel. A virág nagy­ritkán egy-egy szirmot ráesik a váza mellett pihenő kézre, vé­gig cirógatja, azután odasimul a csipeten tőhöz. A kéz gyengén megreszket, finomárvelésü. muzsi kus tartott borítékot, azután megint csend' van, minden moz­dulatnélküli csend .. . A boríték világoskék színű és nagy szarkaláblbetülkkel áll raj­ta a címzés. Nő irta. És a fér­fi is erre gondolhat, mert tes­tén végigfut az ideges rángás és 'lábával véletlenül megérinti a földre ejtett kegyetlen levelet. A nőre gondol, aki csak úgy, egy darab papáron, üres pár­szóval oda tudta őt sújtani a sarokba, a hulló levelű virágok mellé. A nőre ganldol, akinek testét már nem fogja magába ölelni az ottfelejtett pongyola, karcsú lábai nem fognak ki­szökkenni a hattyuprémes se­­iyempapucsból. A nőre gondol, aki magával vitte a szerelmet, a vágyat, aki elrabolta tőle az életet. Most már itt csend lesz mozdulatlan! csend. Nem akarja tudni, hogy az ablaka alatt boldog egymásnak igéréssel simul össze két fiatal élet, nem akarja tovább hinni az életet, azt az életet, ami át­hajol a város falai felett, oda­zuhog a külváros penészszagu háiólkamráilba, keresztültöri ma gát a sorompókon s mint az éj­szakában rohanó vonat, amerre já.r mindenütt elhinti fénycsó­­váit. Nem akarja hallani az es­tén harangszót, látni a ringó búzatáblákat, a mezei munká­ból hazatérő fiatalok vidám csoportját, amint nótaszóval te­­iGhintik a szüríkölő estét. Nem akarja észrevenni, hogy egy le­gény meg egy leány megszorít­ják egymás, kezét, hogy a kerí­tésen áthajol két száj és össze­találkozik, hogy a megszegett kenyér felett egymásra moso­lyog apa, anya és gyermek. A nagy mozdulatlanságiban a férfi észre sem veszi, hogy az este szürkülete lassan sötötség,­­toe fulladt és hogy a szobát már csak az ivlámpák gyér fényének ibevetitődése világítja meg. Ta­lán elülne igy mozdulatlanul egy örökkévaióságDlg, ha a sö­tétből élő nem csilingel eigy bie­­deimeier-óra kedves muzsikája: Kettő ... három .. . nyolc ... tiz, azután rákezd egy bajos be­csi valcerre. A férfi eleinte csak bágyad­tan mosolyog, azután mindig több és több élet tér az arcába, kezéből kiejti a borítékát ... ujjai ütemesen verik a keringő ritmusát, megszilnesedett arcá­ról valami feszültség tükröző­dik. Már él, már feltámadt az ő élete, a muzsikus élete. Már nem bírja a tétlenséget, moz­gás kiéli, cselekvés kell, ami le­ve zeüa hirtelen felgyülemlett euei^íat. Még ott vibrál a leve­gőben az óra halk csi'lingeuése, de az ó keze már minden ki­áradó nagy szeretetével ott si­mogat a cselló húrjain. Előbb ' csak ibátortalanul, mint akiben j még viaskodik az élet és a ha - | iái, de azután a feltörő indulat megköveteli a magáét, valami ! nagyot, hatalmasat, amiben az élet és. halál van, bánat és ö­­rötm, valami olyant, ami felül­emelkedik a szürke emberin, va ianiimt amiben az igazi, a le­győzhetetlen élet zengi örök diadalát. És búgva, hömpölyög­ve belereszket a levegőbe Liszt rapszódiája. Mintha egyszerre minden ki­­vliágosodna, mintha az illatos mezők odatárnák arcukat a fér­fi elé. A mennyezet zöld gyepén simogatva fut végig, a nyári szellő, éneklőn kurjongatnak a levegőbe és a férfi a húrokon keresztül velük kurjongat, e­­gyütt sir és. együtt kacag, szá­guld a viharos felhők kjö-zött és megpihen a csendes napsütés­ben. A szolba megtelik a tom­boló hangokkal, már nincs itt bánat, nincsen keserűség, a hang mindenhová befurja ma­gát és. hirdeti az életet, az éle­tet, amit innen száműzni akar­tak.. A férfi egészen megfeledike­­kezik eíőbbbi magáról. Szinte már térdel hangszere előtt és észre sem veszi, hogy izgatot­tan topogó lábával halálra gá­zolja az ott felejtett kegyetlen levelet. Már hajnalodik, mikor az iz­galomtól kimerültén abbahagy­ja a játékát. Hátradől karosé zé­­kében, egy darabig még. láztól csillogó szemekkel a mennye­zetre bámul, azután boldog, ki­elégiát mosollyal az arcán, mély álomlba merül. Csend van, moz­dulatlan, boldog csend. Az ablakon már beszűrődik a világosság, végigterül a vit­rinen és sublotokon, átsuihan az ottfelejteti pongyolán, az­után megpihen az alvó férfin. Balkezében még mindig ott szo­rongatja a cselló húrjait, jobb­jából a vonó kihullott és ott he­ver a földön. A boldog mosolygással alvó férfi, a magához ölelt hang­szer, a rózsás ziroiinmal telehul­latott asztal, pongyola, össze­gyűrt levél, az egész olyan, mint egy szép csendélet, egy szép kép. harcolt azoknak nincs módjuk arra, hogy orvost járassanak a házhoz. iNusikám', te boldog vagy, oly kitűnő, pompás urad van, aki sikerre sikert halmoz és gazda­godik ési megy felfelé, a perzsia­­bundát sokkal hamarabb meg­kapod, mintahogy hiszed. Mert vagy újból nyer kártyán egy nagy összeget, vagy fogad a vá­lasztás sikere tekintetében egy érdekelt úrral, s akkor mindjárt megveszi a perzsiabundát. Az én szerencsétlen uram o­­lyan, mint a csalán, aki hozzá­nyúl, abba belecsip. Ha a kis fiának rongyos a cipője, azzal nem sokat törődik. De ha egy szegény munkásgyereket lát szaladni mezítláb, kiveszi az utolsó öt pengőt a zsebéből, s vesz az üzletiből egy munkás­­gyereknek egy szandált. Hát nem borzasztói? És mégse tu­dok' haragudni rá. Olyan jó, mint a falat kenyér, csak az emberek nagy sokasága nem érti meg. Azt mondják, hogy bolond, vagy hoidkóros. De leg­­[ alább te boldog vagy. Csókol számtalanszor Tusid.” Egy év múltán Harasztos Andrásné igy ír: “Tusikám, drágám, rég nem kaptam hirt felőled. De én írok, mert ima oly nagy öröm ért, hogy e levéllel könnyitenem kell a lelkemen. Az újságokból olvashattad, hogy a bihari al­ispán vadászaton egy eltévedt golyó áldozata lett s így a te­kintetes vármegyének' alispánt kellett választania. És tudod kit válaztottak meg? Bandi­mat! A képviselőnk most visz­­szaszolgálta, hogy Bandim őt mandátumhoz juttatta. Mint egy Toldi Miklós harcolt, hogy ne jelöljék a legveszedelmesebb jelöltet, kinek nagy többsége lett volna rokoni, s más dolgok miatt. A főispán drága ember volt, a képviselőnk pedig a ba­ráti hálaszőbrát érdemli. Nekik köszönhetem, hogy a napokba., indulunk a Ud'óra, hol négy hétig élvezzük az Adria lágy, meleg hullámait. Onnan a Sem­­meringra megyünk fel, mert a Tomi fiacskámnak hőemelkedé­sei vplta'k si a háziorvos az ezer­méter tengerszinfeletti magas­latot ajánlotta. Mint hogy a Semmeringen igen előkelő élet folyik, kénytelen voltam a pes­ti szabómnál néhány újabb di­­vatu ruhát rendelni, mert ha már az ember ott van, kényte­len úszni az árral. Tegnap gróf Tasnády Gidáéfcnál volt vacso­ra. A gróf reggel hét órakor azt mondta, hogy én vagyok a világ legjobb csárdástáncosnője. Hát te hol hálóztál? Számtalanszor csókol Nusid.” Orbán Jánosné hónapok múl­tával felelt: “'Kedvesem, ne neheztel; ! rám, hogy vidám és c apongc leveledre ily hosszú hallgatás után szólalok meg. IMig te az élet ragyogó virányain suhan­­'tál át, addig én a Dunában Is | ritkán tudtam megfüröszteni az enyéimet. Nem mintha nem- ra jonganánk a hüs vízért, de mert az uszoda drága, másfelől tör­vényszéki tárgyalásokra járuük s a János sovány jövedelmét ügyvédeknek fizeti oda, mert a helyi lapban kifogásolta a vá­rosi kórház patkányait, pisz­kos lepedőit ési rossz élelmezé­sét, s emiatt felhatalmazásra az Ügyész perbe fogta. Amit Jáno­som megirt, az szószról-szóra mind igaz, de lkát a tárgyaláson még azok se mertek vallani, a­­kik az adatokat hozták, mert féltették a kenyerüket. Tudod, Rlátó azt irta, hogy akik közügyeket intéznek, a­­zok tartózkodjanak a házasság­tól, mert csak érdekmentes fér­fiak tudják a közössék ügyes­bajos dolgait jól intézni. Hát az a Krisztus előtti (görög 'bölcs nagyon jód ismerte a kétezer Stftendőy&i,. kérőbb született ^óilberekePL i Jánosomnak pédául nem lett volna szabad Családot alapítani. Ö kitűnő volna a királyi trónu­son, honnan ideálisan ontaná az igazságot, s akik más verej­tékéből élnek, de a verejtékező­­ket nem becsülik, azokat ő is, mint Mátyás király tette, kipa­­rancsőiná, hogy forró napon kapálják a szőllőtőkéket. Rend­­íuapitó szerzetesnek is Ibeválna, mert amit ígér, airra mérget le­bet venni, s a téglahordó nap­számosnak,, nagyobb élelmi, ru­házati és társadalmi igényei vannak, .mint neki. De mint családapa, mint férj kinek gyűj­tenie kellene a garasokat, hogy a gyerekeket nevelni lehessen, hogy öreg korunkban ne kerül­jünk szegényháziba, letette a vizsgát: a gyerekek csiúcishuru­­tosok, 'inert éheznek s én nap­pal nem mehetek sétálni, mert kopottságom, agyontaposott harisnyám célpontja lenne a nyilt és burkolt Ikikaeagásmak. Te most azt gondolod, hogy egy ily hold világfáié, fellegek közt bujdosó féübolondot sorsá­ra kell hagyni, el kell válni tőle. Bevallom már ezt is végiggon­doltam. De miniéi többször gon­dolom végiík, annál erősebb le­szek abban, hogy szeretem ezt Tolsztoj-lelket, s bűn és gyalá­zat lenne otthagyni. Marad te­hát a lépésről-lépésre teljesedő tragédia poklában elpusztulni. Lehajtom a fejemet, mentem, ami menthető és szenvedem az ö nagy, felséges, szomorú sor­sát. Az emberiség fennmaradásá­nak, az erkölcsi rendben való hitnek fellobbanása ő, az örök hit és optimizmus, a földön meg testesült ideálizmus és ember­szeretet, ki az ő bibliai, szeu­­teiijnez, prófétákhoz méltó nagy eiágával minket csendesen ha­lálra ítélt, mert széttépi a kis érdek-emberek láncait s halá­los ellenség lesz valamennyi, r elejts el Nusi, a te életed köl­tőálmodta (paradicsom, az e­­nyém egyre elviselhetetlenebbé való1 pokol. Búcsúzik tőled dr. Orbán Já­nosné, Tusid.” Még egy-két levél keresztezte egymást, de aztán végleg elsza­kadt a barátság. Miért? Mert a két barátnő .életében két ellen tétes férfitipus hartolt egymás­sal, kik soha egymást meg nem értik. Az önzetlen eszményiség a megalkuvó önzéssel vívta nagy harcát a két barátnő lel­kében, kik elszakadtak egymás­tól, bár szerették egymást. Mert a nő, lia szeret, többé nem éli a maga önálló életét. Csak fi­nom, szines, igaz tükörképe an­nak a másiknak, iki diadalma­san uralkodik minden gondola­tán ■ és szívverésén. A régi ba­rátnők ellenségekké lettek, mert a nők barátsága csak ad­dig tart, mig a hatalmas har­­í inadik közéjük nem áll, min­denható és mindent átformáló szerelmével. CSENDELET VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PARIKÁS­­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50 1/2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA már nem kapható. K.M.U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom