Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-11 / 15. szám

VV nnipeg, Mm. 1975. április 12.

Keil-e egyaliaian egy önáno Hagyarságludományi Sanszé*?

(Folytatás)

SENKI:

Senki nem fog cáfolni, ha nem lesz egy authoritativ fórumunk, egy bizonyításra hivatott Magyarságtudományi Tanszékünk, melynek léte nem a hallgatók számától függ, hanem egy alapítvány áll mögötte, mely biztosítja az állandóságát.

iRuttkay Arnold, Ausztráliában élő honfitársunk egy gyönyörű költeményben fejezte ki azt, ami a Széchenyi Társaság 11 évvel ezelőtti megalakításának alapvető indítéka volt. Versének címe; ‘‘Az akácok nem válaszolnak.”

Ruttkay konklúziója, hogy az elesett hősök és az elmúlt. 30 év során megölt, vagy elhunyt véreink már nem .beszélnek, az otthon élő magyarok némák, pedig most van a kor, amikor vádoló tanuk kellenének.

Kik azok, akiknek beszélniük kell? Kik azok, akiknek *ádolniok ell?

ÚALULJUNK...

I A cseh Lidi'céről az egész világ tud, ahol a német helytar! tót, Heydric;k-et a csehek meg| ölték. Hitler megtorlásképpen , ( elrendelte Lidice féifilakossá- ] gának agyonlő vetését, a nők ! és gyermekek elhurcolását és a falu lerombolását. Lidicét azóta felépítették. A kivégzett 257 | személyt nemzeti hősként tisz! telik.

De ki tud Nagy-Doh. onyról ? A kárpátaljai volt szinmagyar nagyközségről? Nagy-Dobronynak. 5200 lakosa volt, tehát. 20- szor annyi, mint Lidicének. A magyarok 1946 nyarán megta- 1 gadták a terménybeszolgáltatást a szovjet hatóságoknak. Az NKVD fegyveres prJbéltjei és a vasvillás magjai ok között összetűzésre került a sor. Az egyik lövöldöző NKVD-st a magyarok leszúrták, a többi Uingvárra menekült.

A riadóztatott orosz katonaság nagy ívben körülzáita Aagy-Dobronyt, majd repülőkkel összebombázták, a menehi zni us tanításának volt-e az ! érdeme, vagy pedig a tanárnak, ; aki falusi szemmel nézve igen I erdekes és szép ember voit, azt | nem tudom.

A tanár a maga olvasmányait és gondolatait nagyon ügyesen ibede tudlta szőni a társalgásba ■— a bársonyos, meleg hangjában sok csábitó és szuggesztiv erő volt — és ahogy az asszonyok pillantásaiból láttam, valami titokzatos és érdekes nimbuszt tudott maga körül terí jeszteni; a napkeleti bölcsesség 1 lótuszának az illatát mintegy | a gomblyukában viselte.

A lélekvándorlás szerinte nem csak a hindu, 'hanem az emberi I gondolkodás egyik ősrégi divinációja, amikor mély elmék a

+cxr»rniÁ«!Zí^t'tni Hiorriá.n vú iírtup.- 1

retek nélkül is átértették, hogy j a világon sem anyag, sem erő ! el nem vész, hogy az élő lények ) is “holt” anyagokból állnak, a! melyek haláluk után felbomla j nak, hogy aztán, mint luj mop- í pfonensek uj test és erő körül egyesüljenek. Abban az időben

■ lehetett az újságokban olvasni Bürke felfedezését az első tudományos kísérletet, amellyel a

I holt anyagból valami kis élet-1 j jelt lehetett kicsiholni. Ez csak megerősítette a tanár álláspont ját, hogy a holt anyagból1 lesz- j nek az élőik, amelyek viszont1 holttá változna át és: a vándor-1 lás örökös. Mindezt nagyon ér- i dekesen, nagyon népszerűén1 tudta előadni, amihez nekem sem időm, sem kedvem sincs, j i Egy hét alatt, bármennyire is óvakodtam a társaság exaltációjától, vele éreztem az egész gyülekezettel s lélekvándorlás j | problémájának a fontosságát és j mivel nagyvárosi szokásaim sze !

rint nem tudok korán elaludni, |

, egyediilvaló csendes éjszakákon | néha hajnalig, is elmerengtem a kertben olyan gondolatokon, amelyek a városi élet forgatagá-1 | ban egészen nyugodtan aludni hagytak volna.

* * *

Gyönyörű mályvarózsák illatoztak a kertben. Fűszeres, ne- ! ház illatok páráztak a holdfény- * ! ten, napr-aflopgák elhozták mint i | eigy Ázsia leheletét az égen a! csillagok és a fűben a foszfo-! resakáló bogarak, mint a Vir-;

| rasztó bölcsesség szemei tekin-j | tettek reám, éjjeli pillangók | zúgtak el a fülem mellett és a halálfejes lepke éles, izgatott j füttye fel-felhangzott. Nyugta-1 | lan éjszaka volt, mintha valami i viharnak és izgatottságnak az előszele borzongatta volna a ! fülledt, nyugodt, mélyen fáradt j 1 természetet.

A nádszékben ébren álmodoz! va, szavakkal, képekkel, gondolatokkal játszottam. Egy kar! csu liliom, amelyből mámloros illat szálldogált, felkeltette ben! nem mindama fehérségnek, omló selymességnek. lágyságnak a képzetét, amely egy pongyo! Iában levő fiatal nőhöz fűződik.

■ A hold sugara éppen ráesett a , í kelyhére, a porzói aranyos pu; haságga, a szirmai ezüstös

■ lágysággal, valóságos testszerü - áttetszőséggel világítottak. Egy

i kis fekete bogár ringató dzott a

kübli akarókat, férfiakat, aszszonyokat, gyermekeket és öregeket válogatás nélkül levadásztak, mint hajtóvadászaton a ,nyulakat. A bombázás1 okozta tűzvészt a Tisza déli parsáról és a Nyírségi öl is látni lehetett. Azokat a szerencsétlenedet, akik vermekben és kutakban túlélték a bombázás és a tűzvészt, azokat másnap az oroszok összeterelték és irgalmatlanul legéppuskázták. Az új szovjet térképeken Nagy-Dóarany semmilyen néven nem szerepel. Nagy-Dobrony ninlcis töo'bté. Helyét is felszántották, — mint egykor Karthágóét.

Mindössze 9 tanú tudott 5200-űól átvergődni a Tisza déli partjain, a Nyírségre: 7 férfi cs 12 .nő.

“.Most van a kor, mÍKir vádoló tanuk kellenének, Mert távol a Njir. homo kján ... NémáK az élők, b a holtak nem beszélnek !”

A magyarság valóiban a végpusztiulas határán van. Az Amerika földjén jómódban, telő magyarságra óriási felelősségi hárul. Rajtuk áh, akik mindezt, tudjuk, mert láttuk és átéltük,

1) hogy az elkövetkező magyar generációkba át tudjuk-e menteni a magyar öntudatot, vagy nem;

2) hogy akarjuk-e intézményesen megoldani a magyar tanítók és tanárok képzését az USA-ban csakúgy, mint Kanadában? vagy nem? .Mert ha ezt a fontos sés súlyos kötelességünket sürgősen meg mein oldjuk, akkor egászi rövid időn belül elárasztanak bennünket a háziúrról kiküldött moszkovita tanerőkkel és ... könyvekkel. Unokáinkat pedig a Harbronok és Kucerák fogják tanítani a történelemre, melyben a magyarokról nem is fog sízó esni.

3) Végül rajtunk áll, hogy akaruiiK-e egy olyan fórumot létesíteni, amely hivatásszerűen képes a reánk fogott történelmi hazugságokat megcáfolni és az igaz tényeket lerögzíteni!

HELYETTÜNK EZT SENKI NEM FOGJA MEGTENNI!

Ezért kell nekünk a független és alapítványra támaszkodó Magyarságtudományi Tanszék. Kanadában vám, 63 szláv tanszék. Némely egyetemen egész emeletet foglalnak el a szláv departmentek. Ezek keretein be lül kaphatnánk ingyen tanszéket, ha elfogadjuk Haibromi és

Kuícera tanait, ha belenyugr szunk a magyar-irtásiba és hallgatunk ott, ahol vádolnunk kell.

Amíg a Magyarságtudományi Tanszék feladata az, hogy élőszóval auja át a tudást és a magyar öntudatot az elkövet-, kezó fiatal magyar generációk- 1 nak, addig a tudományos kutatásokat, valamint a rólunk írott és .bennünket érintő báimilyen nyelvű könyveket és sajtóterméket egy Magyar Lektorátus kíséri figyelemmel, bírálja el és kritikáját “Könyvszemle” (REVIEW) formájában publikálja. Az első Review 1974-ben már megjelent. A Széchenyi Társaság tanszékmozgalma és a Dr. Harcsár Ferenc által kezdeményezett és a Dr. Dreisziger Nándor szerkesztése alatti Review egy irányban haladnak. Reméljük, hogy a Review rövidesen a Magyarságtudományi Tanszékben belül fog/hajlékot találni.

A Tanszék alapítványa napról napra nő. 19/5 február végén a szükséges 575,000 $-nak 27%-a volt biztosítva. Szamos kisember vállalt $500-as védnökséget. Több egyesület és magánszemély sietett letenni az 1000$-os fővédnöki hozzájárulást. Eddig 8 alapító védnöki megajánlás érkezett, egyenkint $5000, vagy afölötti összeggel.

virágon és fürdött holdsugárban, illatban, ai anyporban.

— Ha ezek megismernék egy mást — gondoltam el, csaknem akaratlanul és tündérmesék jutottak eszembe a liliomról, arnely egy szerelmes leány porából nőtt és amely az élet tavában elevenné ujnódott meg. I- me, a nép képzelete is1 eljutott a lélekvándorlásig. Valami nagy szomorúság, fogott el, hogy az ember a halála után nyilván elveszti létezése egykori tudatát és talán más alakban, más érzésekkel megy el az ok. medett, akiket egykor annyira és elvá s hatatlanud szeretett.

Talán valamely késő unokám gyanútlanul fogja leszakítani a pipacsot, amely ott nőtt, ahol

• —

vv-**'- «O 1 Ölt OO MMiVy i. azi c«

csontjaim porladoznak. ‘ Talán én leszek ez a vidám piros virág, én, aki egykor olyan sápadt és szomorú voltain. A csodálatos vándorlásinak, átváltozásnak az esélyei kiszámithatatlanok és, a nyári képzelet szabadion1 csaponghat körülötte.

Félig zsibbadtan, félig nyugtalanul néztem a csillagos égbolt fordulását és egyre mélyebben süppedtem bele a székbe, az álmodozásba, amely örökösen szomorú, vagy rezignáló fordulatokkal tér vissza. Nyitva volt a szemem, vagy csupán hallucináltam, nem tudom, de a liliom egyre jelképesebb lett előttem és perszonifikálódott. A szára knbolyogni látszott, mintha apró, láthatatlan lépésekkel távolodott volna el ültetése helyéről és suhogni, suhanni látszott. Mintegy valami álomliátás ködén keresztül, de a megfigyelés tisztaságával vettem észre, hogy egy fehérruihás nő iimbolyog a kertben; néha a liiom is feltűnt mellette, de aztán mintha eggyé olvadtak volna és a liliomnak asszonyi arcát megismertem1. Kerestem, hogy ho.1 láttam ezt az arcot és egészen hihetetlen rövid időnek látszott, hogy este még előttem volt ez az asszonyi1 ábrázat, amely a iegátszeilemültebb volt az egész társaságban.

Néha fel-felriaidtam és akkor egész tisztán, egészen világosan hallottam a nyitott ablakon keresztül egy alvó férfinak az egyenletesen zümmögő lélekzetét. A házigazdáin aludt oly gyanútlanul, míg a felesége liliiomruhában káprázott a kertben és a hoidfény játékával, hol összeolvadt, hol különvált a liliomtól.

Egészen tisztán nem láttam az arcát. Mintha ugyanaz az arc lett volna, de régmúlt emlékeken keresztül szűrődött volna át. Valahol találkoztam ezzel az arccal, valahol régen, olyan időben, amelyre visszaemlékezni nem tudtam. Annyira emlékszem, hogy az egész jelenés alatt a legmegfeszültebh küzdelmet folytattam az emlékezetem mel, a világos látásommal és erős feltevéssel határoztam el, hogy figyelni, nézni, vizsgálni fogok, de a tagjaimat valami testetlen súly lekötözte a székhez. Még az is eszembe jutott,

hogy az este nagyon nehéz és zsíros vacsorát ettem, a lélek’ vándorlásról vitatkoztam és ! hogy ez1 a nyári éjszaka köiü' lőttem elfullasztott, zsibbadttá | tett.

De egészen természetesnek ■ találtam, hogy amikor a csodálatos vándorlásinak ilyen beszédes jelenése káprázott előttem ! — a fehérruhás nő termetre, pompára, illatra nézve a liliom | testvérhugának látszott, vagy egynek vele — egyszerre megjelent az esti lélekidéző, az. ifjú tanár is. Az ő arca és az ő alakja mosódott el leginkább a kertben, mintha biokorról-bokori a bujkált volna, hogy közelebb férkőzzék a hold világította liliom-jelenéshez, amelyet nem mert megzavarni.

A kutyák nagyon nyugtalanok voltak köröskörüli és azokat a síró hangokat hallatták, amikre a betegek felébrednek. Egy-egy zajtalanul lefutó augusztusi hullócsillag egészen be letartozott a sejtelmes éjszaká-. ba, amilyenen a falu rérnlátásai és babonái támadni szoktak.

Messziről tompa lódübörgés hallatszott, amely egyre erősödött és mintha távoli, hosszas mennydörgéssé szélesedett volna. A szemhatár szélén megmegvillant egy-egy szempilantásra valami különös fény, mint a száraz villámoké.

Olykor elborult az egész, kert

— a derűs, csillagos ég alatt is i

— és a tompa sötétségben minden dolog elvesztette a körvo- j nalát, hogy a liliom annál fé- i nyesebben, tisztábban világit- j son.

Csodálatosan élesen láttam és nagyon odafigyeltem mert észrevettem, hogy az álom kerít és pilláim lezárulnak. IMég azt a kis rezzenést is éreztem, amellyel az ember mintha valami áram kapcsolódnék ki belőle, elalszik. És. elaludtam.

És .másnap többé senkisem beszélt lélekvándorlásról. A fiatal tanár igen szórakozottnak

látszott, alig vegyült a társalgásba, amelyben rajta kívül senkisem gondolt arra, hogy a lélekvándorlás! kérdését, amelyet egy hétig tárgyaltak, újra felvesse. Egyetlen mellékes meg jegyzés esett csak róla. A háziasszony, úgy láttam egy pillanatra elsápadt és szemmelláthatlólag, örült, hogy senkisem reagált a megjegyzésre. A keze azonban, amely hihetetlenül fehér é£i áttetsző volt, egész este remegett.

Mennél későbbre járt az idő, annál különösebbnek tűnt fel e~ lőttem az előtte való .éjszaka. Az asszony és a tanár olyan rejtelmesnek látszottak, mint még soha. Vagy tán csak azért, mert figyeltem és titokban----------fc-w;» «.-ÍL,.-v,------«'-ot Va-,

ték egymást, de vágyódtak, hogy egymás mellett lehessenek. Csodálatosan elváltozott az arcuk, amint összekerültek s egy pillanatra a tanár a legnagyobb vakmerőséggel megfogta az asszony kezz-ét, görcsösen, úgy, hogy ez a szorítás beszédesebb volt minden csóknál és ölelésnél.

Az egyetlen ember, aki nem vett észre semmit, a férj volt. Mindenki gyanakvónak, maliciózusnak látszott, csak ő nem. És még egy ember, ez pedig én voltam.

Még, most is, ha erre a falusi éjszakára gondolok, rémület száll meg. Néhány órán át őrült voltam és ha éveken át ott kellene laknom, mint annak a fiatal tanárnak, nem tudom, hogy valaha ép elmével kerülnék-e vissza a városiba.

Magyarországi magyar ÜGYVÉD

DR.RACSMÁNIBÉLA

a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Ma ltobai gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj cime:

203-50+ Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513.

V4lÓl)l MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI

CSEMEGE PAPRIKA

fontja $2.25 és szállítási költség.

KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL.

Elsőrangú ERŐS PAPRIKA

, fontja $2.50, 1/2 font $1.50 és szállítási költség.

Kiváló minőségű töretlen óhazai

KAMILLA TE A

fontja $3.85 és szállítási költség.

Tiszta tojás TARHONYA

legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás.

L M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.

A legmeghatóbb egy egyszerű munkáscsaiád ötlete, ak.k maguk rendeztek egy disznótoros vacsorát. Sárközy Kálmán a feleségével és négy gyermekével egy hétig dolgoztak a vacsora előkészítésén. Maguk adtak minden anyagot. A teljes jövedelmet pedig átadták a Tanszék javára, összesen $1015-öt. A krónikához az is hozzátartozik, hogy sárközy Kálmánná Lichtensteiniiből származó német, de a gyermekek tökéletesen beszélnek magyarul, a fiúk voltak a Burg Kastl-i gimnáziumban és végiigtauulták az (érettségi fokú magyar kredit tanfolyamokat Calgaryban.

A gyüjtőkampánytól függetlenül 3 magyar örökhagyása is gyarapítani fogja az Alapítványt. Ezen felül számos kézirat, feldolgozásra váró irattár, továbbá Dr. Kardos Talbou Béla magánkönyvtára maradt hagyaték gyanánt a Széchenyi Társaságon kérésziül a Magyar Tanszékre. Ugyanígy a pár hó- ; napja elhunyt vitéz Szakoayi István volt repülő századosi is a Tanszékre hagyta értékes kis könyvtárát.

| Isten áldja ezeket a tiszta- 1 szivü magyarokat. Emléküket, amíg ember él a földön, meg| örökítjük, hogy az utókor is

AIALALI KINCS

IRTA: FÁY ILONA

A juhok koiompja halkan szólt az estében. A Sajó lágyan mosta a partokat, egy-egy szom jas áriát le merészkedett a vízig, azután nagy bégetéssel tért vissza. A viz véres volt. Valahol harcoltak. Ide, a szűk völgybe nem hallatszott ei a harci zaj. Béke volt az erdőbe húzódó völgyben, melyen a folyó kanyargott. Ember nem járta vidék volt. Ki is merészíkedett volna ide és mit keresett volna itt? Nem termett lónak való fü, a hegy és, az erdő leért a vízig,. Itt jó volt álmodni csillagfényes éjszakákon egy más, egy színeseim ere n ui, melyben más muzsika szól, mint a kolomp hangja és más emberek, másként öltöznek, másként beszelnek, mint az öreg János, a bacsó, ki egész nap morog. Így gondolta ezt Máté, a juhászbojtár.

Egyszer, régen, meglátta azt a más életet és azóta nem tud másra gondolni. Egy juha, amint a nyájat Pelsöc felé hajtotta, elkecmeredett és utána ment. Hiába kereste, valahogy a bozotba bújhatott, ő pedig a vár felé vette útját. Maga sem tudta mi űzte, hajtotta. Már közel ért hozzá, mikor a faluban megkondult a harang és ekkor — maga sem bizonyos felöle, hogy valóban látta-e, vagy c^ak álmodta — négy szűr ke ló táncolt előtte aranyos sze kérte fogva s aki benne ült, olyan szép volt, de olyan szép, hogy nem is lehetett más, m.nt tündér, akikről Örzse néne, a bacsó felesége mesél téli estéken. Aiig ment el a szekér, lovasok jöttek táncoló paripákon, csillogtak az aranytól, 'hogy a szemét elkápráztatták és alig mert rájuk nézni. A lovak nyeritettek, a zene szólt valami különös szerszámon es; ő úgy erezte, 'hogy utánuk keli mennie.

A templomajtó nyitva maradt és ő bement. Itt orgona szólt és, a csodaszép tündér az oltár elé lépett esküdni. És, őt vitte, hajtotta valami és közelebb, közelebb ment a násznéphez es nézte, nézte, már nem a menyasszonyt, de a rózsaszín koszorúval mellette álló leány.. Nem gondolt arra, hogy elküldik, hogy nem szabadna odatolakodnia, nem tudott mordulni, nem tudott elmenni, csak állt, állt. Az esküvő megvolt és ő még mindig maradt.

A násznép jött kifelé. Elsőnek a koszorusleány egy csillogó ruháju vitézzel. És még közelebb lépett.

— Mit bámészkodsz itt, takarodj — kiáltotta a vitéz.

— Hadd őt, csak néz — szólt a rózsa-koszorús leány.

A fiú odébb ment. Még nézte a násznépet, még'szaladt utánuk, amig a várkapu becsapódott mögöttük. És azóta mindig ezt látta, éjjel-nappal, ha behunyta a szemét. Néha álmában felé jön a szép leány, de ha szól hozzá, eltűnik és nem látja töbhálás tisztelettel gondoljon rájuk.

Nem veszhet el a fajtánk, amig áldozatkész magyarok vannak.

A BIBLIÁBÓL

“Az UR akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét adja áldozatul, magot lát, és napjait meghosszabbítja; és az UR akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket Ő viseli.”

(Esaiás 53:10-12)

HA M„G vAi, ELÉGEDVE . LAPUIKKAL, MONDJA EL MÁSNAK... HA PANASZA VAisl, — ÍRJON NEKÜNK!

KÖTELES M. GYULA

Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos.

Suite 80/-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok

WINNIPEG, MAN.

R3C 0B9

Telefon: 943-6657

ibé. Néha az esthomályban a ködben, ott látja tündökölni egy percre, azután a kod összecsap előtte és, nincs sehol. Néha elindul arra, amerre megcsillan aranyos ruhája és sötét szeme, de csak a fatörzsek állanak egy más mellett és az esti pára táncol köztük. Néha a juhok kolomp jáha belehallja azt a másik, azt a szép muzsikát és ő elindul keresni, de az erdő csendes és ő egyedül van.

Már nem gondol a juhokkal, elmaradnak, vagy sem, néni keresi. Hiába fenyegeti a bacsó, hogy nem adja hozzá a lányát. Mintha neki kellene a Julis! A keze kemény, az egyik szeme kancsal ... De még ha szép is lenne! Csak az a másik jár az eszébe, talán nem is olyan, mint a íoiaori vatóic éá valahonnan az égből jött le.

Azt mégis megtudta, hogy a pelsőci várban szigorú várúr lakik és négy leánya van. Az egyik esküvőjét látta ő a falusi templomban és az vette esi a nyiugal nrát s a másik lány talán az eszét.

Nem .mondhatta el senkinek hogy megesik-e az, hogy valaki álmot lát világos nappal, csakúgy mint éjjel, csak magának tartotta, bensejében rejtegette. Járt, mint valami eszelős, felijedt, ha megszólították. Az is ritkán történt, senki, sem járt az erdőien s ő egyre jobban beleveszett az álomba.

Egy nap, már csak az ég: pírja világított, belhunyt szemmel feküdt s ekkor meglátta a lányt vagy tündért, rózsakoszorúval fején, közel, egész közel mellette s az intett neki a kezével, hogy kövesse. A legény felugrott, kiáltani alkart, de a jelenség eltűnt, hiába hitta, hiába kereste. Leroskadt és könnyes arcát karjára támasztotta. Mi t ha valaki megérintette volna, hitta volna! A legény nem incite szemét felnyitni, elindult a hivó kéz után a homályos erdőben. IMent, ment. Mintha látui volna a kezet, mintha követte volna. Azután egyszerre durván beleütődött egy sziklafalba. Bar langba volt. Már többször megfordult erre, nyáron a vizesko: - sót nyilasába rejtette el, de be még soha sem ment. És most itt volt a mélyében. Még nem volt teljesen sötét, eleinte tapogatódzott, azután már látott is. Mért hitta őt ide . ..? Mért intett kezével, hogy ide jöjjön?

Valamiben megbotlott. Nehéz vasveretes láda volt. Kincs? Feszegetni kezdte, meg sem mozdult. 'Soká, soká kínlódott. Kése eltört, faékkel is próbálkozott, Hiába. Bosszúságában nagyott ütött a láda oldalára. Halk nyikorgás és a tető kicsapódott. A fiú nézett nézett, megőrült, avagy álmodik most is? Csillogó arannyal, fényes drágasággal telt volt a láda. Megfogta, csengő arany volt, fényes kösöntyű, amilyet csak a pelsőci váruri násznépnél látott. Mit tegyen, hová menjen?

Soká tépelődött, soká gondolkodott. A juhokról rég megfeledkezett. Kivett pár aranyat (Folytatáf a 7. oldalon)

*

L

VALAHOL EGY KIS FALUBA^ ...

Dulácska Gejzáné verse, Morvay Károly zenéje.

Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák.

Valahol egy ablak alatt elnémultak a szerelmes nóták. Valahol egy csöndes utcán szomorúan, álmodozva járok. Ne tudja meg soha senki, hogy még mindig valakire váiok.

Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam

' "J...... ,

Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni,

Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer igy maradok árván,

Hogy én nékem nem nyílik már soha virág a pünkösdi rózsán.

FALUSI ÉJSZAKA

IRTA: SZÍNI GYULA

Vendégiségben voltam minap falun. Ott láttam, hogy mivé lesznek intelligens emberek, ha ■másban, mint a természetben neon gyönyörködhetnek. .Se kávéház, se színház, sie hangverseny, se klub, nem szereznek nekik “változatosságot”. Nem mondom, hogy ezek az intézmények vidámmá és mulatságossá teszik az életet, amelyet minden érző ember unalmasnak és rövidnek tud, de legalább azt a képzetet keltik fel, mintha az ember nem mindig unatkoznék.

Ám, ott, ahol az ember nagyon sokszor: egészen magára van utalva, vagy legfeljebb négy-öt emberrel érintkezik, akiket kivüliről-belülről ismer, úgy érzi, hogy minden figyelme és a másoké is ő rá van irányozva. Kelletnél; öbbet foglalkozik magával és talán ezért van, hogy annyi képzelt beteget, fantasztát, néha hóbortos lelket találtam a falu intelligensei kiözt.

Mikor én megérkeztem, az egész társaság nyakig és unalomig a spiritizmusban. Asztalkát táncoltattak, forintot gurítottjaik, másvilági szellemeikkel diskuráltak. Hosszú téli estéken támadhatott náluk ez a divat, amikor kísértetekről és hoildkó•r ásókról beszélgettek, aztán valaki meghozatta Du Prel, vagy AMan Kardec könyvét és lasaankint házimulatsággá lett a szeánsz.

Már unták is egy kissé és egy fiatal tanár, aki télen-nyáron gyalog ment be a városba tanítani, nagy sikerről kezdte köztük terjeszteni a buddhizmust. A lélekvándorlás volt délután és különösen vacsora után a társaság mindig visszatérő anyaga. Hogy ez csakugyan a Ibudd-