Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-04 / 14. szám
8 Winnipeg, Ma i. 1975. ápril.s 4. A MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADÁBAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. Hámory Várnagy Dalma: ÁLLATKERTI SÉTA Bemutatom: Teknősbéka Barnát, Ivánt a csigák, hátán hordja házát, barátjával sétálgatnak csendben, ismert dolog, lusták mind a ketten. Kenguruék fia, meg a lánya, Makit lesik, hogy kúszik a fára. Zebra Zsófit csúfolja a páva, mint raboknak, csikós a ruhája. Lajhár Lajcsi — a kiskésit néki'. - farkán csüngve, többieket nézi, Strucc Beriuska felmenne utána, de a lába nem alkalmas rája. Budapest, 1934. A CINEGEFÉSZEK irta: Móra Ferenc. Biz az régen volt, mikor én életemben először álmodtam a sarkantyús csizmával, de még most is- sirhatitókom van, ha | rágondolok, hogy milyen rossz j volt abból a gyönyörű álomból 1 fölébredni. Hullott a könnyem, mint a sebes eső és szegény szülém még friss lángo&sal se tudta elállitani. — Nem eszik ám ilyent még a király fia se, lelkecském, — tömte volna a számba a drága jó jó harapnivalót. — Mindegy az, azéi t én mégis jobban szeretnék királyfid lenni, mint szücsfiú, — mondottam durcásan. — Hát aztán miiért, te? — ! nézett rám szüléin szelíd szem- | rehányással. — Azért, mert a királyfik sár ! kantyús csizmában őrzik a li- 1 bát, — feleltem nagy okosan, j Édes apám éppen akkor lépett be a szobába. Nyakában volt a csikós tarisznya, vállán a nyitó kapa, indulóban veit a szőlőbe. — No, gyerekein, jössz-e velem hernyót szedni? — kérdezte tőlem. Nem szóltam semmit, mert bánatomban akkorát haraptam a lángos'ból, hogy majd megtoltam tőle. A szülém feleit helyettem: — Nem szeret már menni sehova, csak ahol a sai kantyús csizma terem. — No, az pedig éppen a szőlőben terein, — mondta komolyan édesapám. De már akkor fogtam is a kezét, húztam is kifelé az ajtón, feszi lesről-.való csizmát lesz. Csukaorrú, magas sarkú csikorgó® talpú. j — De sarkantyú is lesz rajta? — Aranytól futtatott ezüsttől szalajtott réz sarkantyú. Hiszem, is, nem is, de nem szólhattam többet. Az apám elment megkerülni a szőlőt, a cinegevarga meg abban a pillanaban röppent ki a fészekből. Néztem utána, mintha szeretném megszólítani, de aztán jobbat gondoltam.-— Nini, hiszen belenézhetek én abba a fészekbe. Másztam föl a fahegybe, mint a mókus, de majd beleszédültem, ahogy belenéztem a takaros kis; fészekbe. Négy ici-pici tojásnál egyéb nem volit benne. — Ez egyszer áprilist járatott velem az; apám, — gondoltam magamban. Elfutott a puly kaméreig. belemarkoltam a fészekbe, kiszedtem a tojásokat s egyenikint a fáihoz vertem őket. Egy kicsit abba is bizakodtam, hogy ihátiha mégis kipattan belőlük valami csoda-i csizma. Hallottam én már ilyent a mesében. Éppen az utolsó tojáskát loccsantottam szét, mikor nagy lelkendezve odafutott az apám: — Vigyázz te, kárt ne tégy a fészekben! Egy kicsit ujedten huppantam le a fáról: — A fészekben nem tettem kárt, csak a tojásokat törtem szét. — No oda is van a sarkantyú s csizma, — csóválta meg apám a fejét. — Hány tojás volt? — Négy. — Abból lett volna négy cinege-fiók. Az mind megevett volna naponkint ötven-ötven hernyót. Tudod-e, hány hernyó az? Nagy nehezen, jvi^iámitottani, hogy az mindennap kétszáz hernyó. — A fiókákat az anyjuk körülbelül harminc napig etette volna. Tudod-e, mennyi az harmincszor kétszáz hernyó? Én csak annyit tudtam, hogy az sok. Az apám kiszámította, hogy a ;harmincszor kétszáz hernyó hatezer hernyó. — No, ezek már nem esznek meg egy hernyót se, — néztem föl egy kicsit elszomorodva a fára. — Majd esznek ő helyettük a hernyók. Tudodi-e, mit esznek?----Gyümölcsfa-virágot. — Még pedig minden hernyó mindennap egy virágot, — számított tovább édesapám. — Hat ezer hernyó hatezer virágot. Harminc nap alatt száznyolcvan ezer virágot. Alma, körtéből, cseresznyéből, barackból árultuk volna a sarkantyús csizmára valót. Ebben a percben hazaérkezett a cinegemadár. Sohse felejtem el jajveszékelését a kifosztott fészek körül. Szivszaggató sírása ma is a fülembe cseng. S ma is jobban fáj a szivemnek, mint az, hogy akkor lett volna sarkantyús csizmám az életben, azt is megették a hernyók. A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma E*yfrancia szabadságharcos emlékezései és 1945. ápr. 4.-e (Folytatás az első oldalról) 1848-49-re (Folytatás az első oldalról) ként a francia önkénteseknél 1791-től 1800-ig . . . S amint közel 50 évvel később, 1896-ban is vallja, megmarad mélységes reménye, hogy a jövő megcáfolja a- keserű rémképeket, amik ellepték, “a nagy és szent küzdelem alatt Magyarországért, tiz évszázados jogaiért és függetlenségéért.’’ Poisson megemlíti, hogy 17 évvel a T eines vár-i csata után Párizsban találkozott Dembinskivel. Innen magyarázható, hogy Görgeyvel szemben ellenségesen ír: Pl. nem tudja megbocsátani, hogy 1851-ben Kossuth nem szállhatott partra Marseilleben, az Egyesült Államok felé utaztában. Viszent Görgeyt, a “júdást”, késők: az Elyséeben fogadták. Ismeretes, Demibinski sohasem tudta megbocsátani, hogy kápolnai csatavesztésével okozott súlyos csorbát Görgey 1849-i győzelmes tavaszi hadjárata kiköszörülte. Dembinski szerint Görgey nem akart Temesvárnál megütközni az orosz-osztrák erővel s ezért átadta a vezetést Bemnek, aki “stratégiai és politikai okok miatt” vereséget szenvedett. Dembinski mégis bizakodott. Lengyelország föltámadásában. Maga Poisson elmélkedései végéhez jegyzetként még ezt fűzte: “Szerény véleményünk szerint még 1920 előtt Középeurópa egészen köztársasági, katonai és vám-konföderáció lesz: ez a konföderáció magába foglal majd minden latin és görög népet, Lengyel- és Magyarországot; az egész Alsó-Dunamentét és Németországot; koimány- és társadalmi székhelye Róma lesz, képviselőinek tanácskozási nyelve a francia.. .” Magáról Poissonról még anynyit, amit ő említ: 1821-íben született s teljesen független emberként harcolt a szabadságért Német-, Lengyel- és Magyar országban, végül 1870. szept. 4-től 1871. máj. 29-ig, Párizsban. Büszke, hogy alacsony, normandszármazású gazdálkodó sarj. HOGYAN ÉS MIT ÍRNAK? Feltűnő, hogy e mindent tótágasra fölforgató elemeknek az emlékezéseiből hiányzik a forradalom emlegetése. Való, hogy “forr adalmiság.uk' ’ csak a pincék szintjét érte el. Azok sötétjében szövögették éppen, olyan sötét terveiket, amilyeneket a szovjet szuronyok árnyékában végr eliajthattak: gyilkosság okat, rablásokat sorozatát. Ismeretes, hogyan készítették a halál-listákat, hogyan szemelték ki előre, hol fognak fosztogatni, milyen lakásokba, állásokba, üzemekbe betelepedni — “szocializálva” azokat! (Ixi. erről Fiala F. és Marschaikó L.: Vádló bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói. 20 sk. 1.) Patkánylázadás? mint 1919- ben? Mé|g lázadásról sem lehet szó. Patkányok feltöréséről búvóhelyeikről — igen. Ezt a sok borzalmat dicsfénnyel övezni vált ezeknek az “Íróknak” feladatává. — Van ugyan, amelyik mellébeszél, de az alaphang mindegyiknél azonos: “felszabadulás” ... Azután nem egy elszólásból megtudjuk, hogy talán mégsem volt olyan szörnyű soruk, pl. a MUSzosoknak sem. íme, Paeh Zsigmond Pál azt írja, hogy “1944 októberében Kárpát-Ukrajnában szöktem meg a miunkaszolgálatos századtól és a Munkács melletti erdőben vártam be a szovjet hadsereget.” (Gondolom, másokat is meglep ez a Hazánk földjét rabló kifejezés Kárpátalja helyett!) — Egy Palotay (hm!?) Sándor az “úri világ- kapzsiságával” szembehelyezi a földnélküliek, tehát zsellérek “szemérmes föld iránti” vágyát. Viszont a nagy .nyelvvédő Lőrincze Lajost olvasva, erről a “szemérmességről” más a benyomásunk. Igen, “lett föld, — kesergett 1945-ben, zsellér nagybátyám —, csak nincs, mivel megdógoani; se’ ló, se’ mag ..Aztán káromkodott csak igazában, amikor beterelték a közösbe, a kolhozba. Egy “dr.” Molnár Bélát a 39 évvel ezelőtt tői télitekre emlékezés olyan bódításra r agadtatja, hogy azt merészeli írni, akkor “büdös zsidó és (hazátlan bitang — így nevezték őket a géppisztolyosok, a plakátok, a rádió.” — Én jól emlékszem ezekre az időkre, de soha ilyesmit nem láttam, nem hallottam. A leghosszahban Rónai Mihály András ömleng. Hamis papírokkal bujkált egy budapesti ház pincéjében, ahol, Írja, kehoigy el ne vigye valaki a sarkantyús csizmámat, mire kiérünk. Én egy nyüLugrással előbb kiértem, mint az apám. Kíváncsian néztem körül a csendes szőlőpásztákon. A venyigék még aludtak a homok alatt, de a ba.raekfák már fölébredtek, föl is öltöztek menyasszonyruhába. Jókedvű méhikék zümmögtek a virágokon, hernyócskát és láttam sokat, ahogy a gallyakra leütött selyemszálakon hintáztak, hanem a sarkan tyús csizmát nem láttam sehol. Szaladtam is gyanakodva az apám elé: — Apám, melyik fa termi nekem a sarkantyús csizmát? — Mindjárt, gyermekem, mindjárt, — mosolygott az apám, azzal lerakta a holmiját a nagy eperfa hűvösébe és megfogta a kezem, — no gyere velem! Kimentünk a puszta végére: ott megálltunk a csengetyükörtefa alatt. Telisteli volt az fakadó bimbóval, mint csillaggal a tejút. — Látod-e ott azt a cinegefészket? — mutatott föl apám a fahegybe. — Látom. — No hát abban van a te sarkantyús csizmád. Ránéztem az apámra. Tudtam, hogy amit ő mond, az olyan igaz, mint a nap az égen. Mégis elszomorodtam egy kicsit. — De nekem nem cinegének való csizma kellene ám. — Nem is az lesz az, fiam, — ütött a vállamra apám. — Hámory Várnagy Dalma; KATONÁSDI Párosával jobbra át indulnak a katonák. Egy-kettő előre, megvédeni a hazát. Magyar zászlók lengenek, réztrombiták zengenek. Egy-kettő előre, Frontra megy a hadsereg. Nagyvárad, 1945. ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKKA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBÍZHATÓBB AN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) továbbítja szeretteinek Cimenkénti rendelések után $10-ig 50 cent, $25-ig $1— ás $25-től felfelé $1.50 az IKKA kezelési költsége. A U.S. és kanadai dollár közötti különbségre jelenleg 1% mellékelendő. resték a nyilasok. De egy oduvetődött csendőrtiszt csendőrei elküldték őket ... (S még,is! ki ne tudná csendőreink sorsát a “fölszabadult” orszzághan,!?) A “fölszabádulást” megelőző napok vénfagylaló fantáziával vázolása után “az lett, — remekel Rónai —, hogy nyilt az óvóhely vasajtaja s küszöbnél megjelent egy katona .. ., kucsmáján elől vörös csillag. Földöntúli látomány, mérhetetlen jelenség. Testet öltött. ;S legott én is újra: eredeti valómat.” — Émelyítő giccs1! avagy éppen, olyan zenétien .zene, mint amilyent ma divattá erőszakolnak . . . De nincs még, vége,! Rónairól meg kell tudnunk a “fölszabadulás” kevésbbé hamisított történetéből is egyet s mást. Pl., aki elhiszi, hogy a szovjet katonáknak “a Spolarröhék szomszédos pincéjéből nem kell(ett) semmi, legfeljebb egy kis pálinka .. ., a többit, a drága, nehéz borokat tessék nyugodtan széthordani,” — bizonyára egy kis (bor) kóstoló a szocializmásból . . . “Fölszabadult'’ írónk nem tud kifogyni a szovjet tisztek, katonák dicséretéiből. Milyen émelyítő ez: “Magas, karcsú férfi, kozák őrnagy. De olyan kozák, ahogy a képeken és filmen látni, tökéletes. Ráncos, puha csizma, touggyos nadrág, derékszíjjal nyalkára húzott hosszú zubbony ..., vállán arany epolett, fején az a legínyesen félrecsapott hosszú fekete kucsma, tetején az arany zsinór,ziat. Szergej kapitánnyal az éjjel nem volt probléma, egy pozsonyi embert tolmácsolt, ahogy tudott, De ebihez a kozák őrnagyihoz, mivel tolmács úgysem volt . .. senki, mindjárt franciául szóltam, mert Tolsztojból úgy tudtam, hogy orosz tiszttel, pláne elegánssal franciául a legjobb beszélni. — Leider ich verstehe französisch nicht. Übrigens bin iic|h ein Jude aus Moskau, — fordította azon ban mindjárt kedves kis mosollyal németre a szót a szép kozák őrnagy ...” (Németről most már én is le tudom fordítani; iSajnos, nem (értek franciául. Egyébként zsidó vagyok Moszkvából.) Pincék, padlások, fáskam.ák “hős ellenállói” jobb lett volna, ha “fölszabadulásuk” emlékét nem örökítik meg. Mélységesen szomorú, keservesen fájdalmas, hogy éppen ugyanezek a “honfitársak” sugároznak állandóan szirénhangokat a külföldi magyarság felé. Igen, a hang Jákobé, de a kéz szőrös! Igazi lényük felől sohasem kételkedhetünk, azt most a tragikus évfordulón ismételten ken dőzetlenül föltárták, bizonyítva, hogy a Kincses Kalendárium, illetőleg a “Világszövetség” még mindig a “one way”-n botorkál. AJTÓ31 DÜRER-KÉP ZÁGRÁBBAN? — belgrád Nedeljne Novosti jelenti, hogy a zágrábi székesegyház “Keresztrefeszités a Golgothán” festmény, amelynek hátterében Zágráb városképének egy részlete látható, valószínűleg (Ajtósi) Dürer müve. — A képet 23 éves korában, 1495-ben Willibald Pirkheimer megrendelésére alkotta. Pirkheimer, Vitéz János zágirábi kanonokkal — ekkor már esztergomi érsek is — a páduai egyetem hallgatója volt.. — ry. — pasztor József AZ ATYAFIAK — De most csak iszol egy pohár konyakot? Kató kedvesen vágta fejét Csobáncz felé. — Iszom bizony! Csobáncz; hozta az üveget és poharakat. Felemelte az egyik poharat, a másik után a leány nyúlt s a két pohár öszszecsendült. Csobáncz szeme belecsillaht a Kató szemébe. — Az ifjúságiia és szépségre, Kató! A leány belenézett a férfi szemébe. — A tehetségre, mester! ! Kató körülnézett. — És most ... Nem pihenhetnék én itt néhány órát? Aztán kora reggel elmegyek! .— Dehogy nem! En magam is. Leheveredek itt a tervező szobámban, mert már sokat úgysem alszom. A leány uápihantott. — Nem megy ibe? Csobáncz elkomolyodott. — Nem. — Egy pillanatig hallgattak. A leány körülnézett, mintha kereste volna fekvőhelyét. — Ott alhatsz a spanyolfal mögött, Kató, a kereveten. Elég kényelmes. Kató picit meghajolt Csobáncz előtt. — ígérem, (hogy csendes és szolid leszek. Csobáncz hálásan nézett rá. A tervezőszobát csak egy függöny választotta el a műteremtől. Csobáncz ledobta magát ruhástól a kerevetre. 'Még sokáig fészkelődött. Künn már fuvoláztak a íigók, mikor a szemét lehunyta és mélyen elakmdt. Vili. Hét óra felé lehetett, amikor a szobaleány benyitott a tervezőszickába. Az ablakokat akarta kinyitni és megtorpant, amikor Csobánczot meglátta a kereveten. Csak a nagy borzas, fekete haja bukkant ki a takaró alól. Még mindig mélyen aludt. A lány zavartan, lábujjhegyen ment a nehéz, vörös; posztófüggönyhöz és a függönyt egy kicsit félrehúzva, kibújt a a műterembe, lelépkedett lassan a néhány fokból álló lépcsőn, amikor neszt hallott a spanyolfal mögül s egyszerre friss női hang csendült meg:-- 58 — APRÓHIRDETÉSE Egy számában közlés ára 11.25, három számban $3.00 SZIGORÚAN BLÖRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRÁ KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! I ELADÓ EGY PÉKÜZLET jutányos áron. Jó épület lakással, jó felszerelés nagyon jó üzleti körzetben, a műúton a -tavakhoz. Etntk lakosság csoportjában. A tulajdonos nyugdíjba aikar menni. Keresse fel Ernie Kolesar-t. Olde Home Bakery, Beausejour. Man. Telefon: 1-268-1243. -15 LEGÚJABB MAGYAR KÖNYVEK, újságok, hanglemezek, 8 Track Tape'.-, ajándéktárgyak, kézimunkák, kerámiák, importált tésztafélék, magyar paprika, (háztartási cikkek, darálói;, mérlegek, stb., állandóan kaphatók. IKKA küldemények Magyarországra. TUZEX Csehszlovákiába, lei Romániába küldését vállaljuk. Címünk: Hungarian & International Book Store. 545 Sargent Ave., Winnipeg 2, Man., Canada. — — Maga az, mester? A szobaleány meghökkent, válaszolni akart, de ebben a pillanatban, kecses kombinéban, borzas hajjal bukkant elő Kató a spanyolfal mögül. A szobaleány megnyikkant. Kató az álmos szemét rámeresztette: — Ne ijedjen meg tőlem, lelkem, <— szólt a szoibaleányhoz;, — inkább1 mutassa meg, hol moshatnám meg az, arcom? — Ott, ott, — mutatott a szobaleány egy kis ajtó felé. Kató odafutott az ajtóhoz és eltűnt az ajtó mögött. A szobaleány úgy bámult utána, mintha csodát ‘látott volna. Még figyelt egy pár pillanatig, de az ajtó mögül csak a viz sustorgása; hallatszott, amint Kató a csapot a mosdó fölött megnyitotta. A sKobaleány hirtelen bepillantott a spanyolfal mögé. Egy kis berakott, mór ülőkén hevert a leány kis kalapja. A szobaleány felkapta, egy pillanatra a fejébe tette s a tükör felé fordult, aztán a Kató ruháját emelte fel és kívül, belül megnézegette. A (mosdó ajtaja felé figyelt, de még javában hallotta a par&kolást a mosdóban. Leeresztette a ruhát s ledobta az ülőkéié, aztán a (kalapot is levete a fejéről és rátette a ruhára. A Kató retikolje a toeverőn feküdt. A szobalány hirtelen felkapta a retikült és felnyitotta, pici tükör, egy darab rúzs, szarvasbőr, kulcsok, levelek s egy kis fésű keveredtek össze benne, meg egy pici batiszt zsebkendő. A szobaleány szeme megvillant. A zsebkendőt kivette a retikáiból és a retikült újra becsukta. Aztán a zsebkendővel kisietett a műteremből. Bement a lakásba. (Sárika éppen akkor lépett ki a hálószobából. Az arca sápadt volt és a szeme alját mély, kék karikák árnyékolták. A szobaleány gúnyosan nézett rá és a pici kendőt a; asztalra tette. — Kérem, nagyságos asszony, — szólalt meg -— ezt a kis kendőt a műteremben találtam az előbb. (Sárika visszafordult. Már nyűgödtabbnak látszott. A (belső izgalmát palástolta. Felemelte a kis kendőt, nézegette s amikor meglátta a sarkába himzett K. betűt, a szive összeszorult s eltolta maga elől a kendőt. —. Nem az, enyém, — susogta. — Valószzinüleg a mo— 59 — HE fi KENDE!n-f V KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (kük j;k tov bb) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ................... $ Képes Nagy Naptárunk ($2.03) 1 j Sajtó Alap.............................................$. . . . J , összesen: $. Név: .................................................................................................. Cim (utca, ház-szám, vagy Box): ............... ....................... ... Város és tartomány: ................................................................................. A Kanadai Magyar Újság ~'rr-tési dija: agy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—, félévre $7.—. ,
